nlc.hu
Aktuális
Gyí, te paci, gyí, te ló…!

Gyí, te paci, gyí, te ló…!

Találkoztam egy vándorral. Egy „ringatóval…” A foglalkozása: zenetanár. Szelíd és elszánt. Ha kihúzzák alóla az iskolát, keres helyette tanítványokat. Édesanyákat kicsi gyerekekkel.

Egy szál hegedűvel és egy furulyával érkezik közéjük. „Vedd ölbe, nézz a szemébe, cirókáld, énekelj neki…!” – és a vándor mondókákat mond. Aztán énekel. Vele mindenki. A közelében azt éreztem, birtokában van a tudás. És még valami… Ereje van és bátorsága… Nevetve mond ellene az ördögnek…

Az első napsütéses napok egyik délutánján vettem észre őket. A Szépvölgyi út sarkán, a tizenhetes villamos megállójában sokan várakoztunk. A tömegtől kissé távolabb, egy csöndesebb járdaszélén jól öltözött, hátizsákos fiatal nő ült. Balján egy négyéves forma kislány, jobbján egy hat-hétéves kisfiú. Úgy ültek ott, mintha valami nagyon fontos dolguk lenne. Az is volt. Játszottak. A mama az ujjaival ügyesen böködte egyik gyereke hátát – „lesni nem szabad!” – közben mondókát mondott:





Dobi, dobi hátát
Rakoncai pálcát
Mondd meg nékem te, kislány,
Melyik ujjam böktem meg!

A végén, ahogy mondta, az egyik ujjával jól megbökte a hátát. Amikor megvolt, előkapta, és felmutatta az ujjait. Mind az ötöt. A kislány meg rámutatott az egyikre. Ha eltalálta, nevettek. Ha nem, még nagyobbat nevettek, s találgattak tovább. Aztán jött a fiú, most ő tartotta a hátát… Így játszódtak. Észre se vették, hogy befutott a villamos. De én se, ahogy ott bámultam őket…
Van szülő, aki ilyen játékokat a gyerekkorából hoz magával. Emlékszik rájuk, vele is sokat játszottak. Van, aki gyermeke születése után keresgél, s rátalál sok kincsre. Az ilyen kincskeresők találtak rá Gállné Gróh Ilire. Igaz, ő se bújt el. Kitalálta a Ringatót, s először „szájhagyomány” útján, később már az interneten – jelentkezett.
Nekem is barátok szóltak, egyszer, kétszer, sokszor, míg végre elmentem egy Ringató-félórára. Aztán ott ragadtam egész délután…

„Soma, hozd ide a vonót…!”

Megszámoltam, tíz kismama ül a körben, ölükben a kisgyerekük. Van, akinek a másé, mert a gyerekek cseréltek, de ez ritka eset, itt még mindenki marad a mamájával. A kicsik közül a legtöbb már biztonsággal jár, de azért egy-két ölbeli is van a csapatban. Marci mindenesetre a kétévesek öntudatával áll, a biztonság kedvéért azért el nem ereszti anya egyik ujját, és megbűvölve nézi Ilit, aki éppen a békákat utánozza:





– Mit varrrrrsz, mit varrrrsz? Papucsot-csot-csot-csot… Kinek-nek-nek-nek…?Kislányoknak-nak-nak-nak…
Ránéz Mátéra, akinek még a szája is tátva, rámutat:
– Máténak-nak-nak-nak…

Nevet az egész társaság, Zsuzsi anyja ölében a térdét csapkodja, kiabál:

– Még egyszer, még egyszer…!

Zsuzsi már bennfentesnek számít, egyrészt mindjárt hároméves, másrészt tavaly egész évben, ahányszor csak volt Ringató, ő és a mamája mindig eljöttek.
A békák után a társaság „hajóra száll”, göcögve dülöngélnek az apró kapitányok – persze a mamák combjain, az a hajó –, ezt is ismételni kell, egészen addig, míg lóra nem kapnak. Ili Ábrist lovagoltatja, közben kiszól a mamáknak:

– Ha hagyják, fordítsátok szembe magatokkal a gyerekeket, nézzetek össze, úgy lovagoljatok…! Ha nem akarják – sok itt a néznivaló –, majd otthon…
És lovagol, vágtat, döcög az egész Ringató:
Így lovagolnak a hölgyek, a hölgyek…





A huszárok így ügetnek, a huszárok így ügetnek…
A parasztok így döcögnek, a parasztok így döcögnek…
A végén aztán le is huppannak a lovasok. Utána meg nagy ölelkezések, dögönyözések esnek… Ezt se lehet abbahagyni… Legfeljebb akkor, ha Ili elkezdi keresni a „csigát…” Már énekli is:

Csiga-biga, gyere ki, Ég a házad, ideki,
Kapsz tejet, vajat, holnapra is marad…
Ili most Soma után néz. Lehet, hogy már tudja, hogy a kisfiú lázasan kutat a sarokba tett néhány holmi között. Meg is találja, amit keresett, a hegedűt. Elvarázsolva nézi, Ili int neki nevetve:

– Soma, hozd ide a vonót is…!

Soma az édesanyja segítségével viszi boldogan a vonót, fogja a hegedű nyakát. A gyerekek, még a kilenc hónapos Emma is már ott kucorodnak Ili és a hegedű körül, aki kérdi:

– Na, hol a csiga?





Bernadett meg Máté mutatják a csiga alakú kunkort, ahol a húrok véget érnek.

– Bizony, itt a csiga. De egérke is elbújt a hegedűbe, meg cica, meg medve, és képzeljétek, egy tehénkét is találtam…

Ili beszél, mindenkihez van egy mosolya, vagy incselkedő grimasza, énekel, és közben húzza a vonót, pengeti a húrokat, és sorban megszólal az egérke, a cica, a medve, a tehénke, de még egy kutya is… Nemcsak a gyerekek bámulnak, élvezettel nézik a varázslatot a mamák is.

A vendégnek sincs ideje másra – kedve se nagyon –, bámul, nézeget, játszik velük, és némi lelkiismeret-furdalással gondol arra, hogy játszani kellene többet az otthoni kicsi gyerekekkel. Fogadalmat is tesz…

A teljes cikk a 18. heti, május 3-án megjelenő Nők Lapjában olvasható.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top