A hét témája a Nők Lapjában: Gazdagnak lenni jó
lehet. Hányszor eljátszunk a gondolattal: milyen mámorító lenne telitalálatot elérni a lottón! Lelki szemeink előtt látjuk már, milyen autó áll majd a (fűtött) garázsban, és elosztjuk a pénzt, melyik rokon mennyit kapna belőle. A fejünkben ritkábban fordul meg, hogy esetleg tehetségünket kiaknázva tegyünk szert nagyobb vagyonra. Összeállításunkban sikeres üzletemberek is megszólalnak, akik önerejükből értek el sikert s megosztják velünk ennek titkait. |
Tudtam, hogy ezt nem hagyja ki mondja nevetve. Tagadhatatlan, hogy minden férfi mögött ott van egy nő. Nélkülük nem vinnénk semmire. De arra a pénzre inkább szimbolikusan volt szükségem. Ha a kollégáim látják, annyira bízom a sikerben, hogy a családi ékszereimet is kockáztatom, ők is hisznek benne. Ennél sokkal többet jelentett, hogy számíthattam egy idősebb barátom segítségére. Nélküle nem tudtam volna belevágni a cégalapításba. Az ilyen társat hívják üzleti angyalnak, és az ilyen kapcsolat mindig személyes bizalmon alapul.
Ma már ő is abban a helyzetben van, hogy támogathat arra érdemes, tehetséges fiatalokat. A vállalat nemcsak a hazai és a közép-európai szoftveripar legnagyobb exportőre, hanem világpiaci részesedésével felzárkózott a nemzetközi élvonalba. Bojár Gábort 1998-ban Közép-Európa tíz legsikeresebb vállalkozója közé választotta a Wall Street Journal, tervezőprogramjukat több mint százezer építész használja világszerte.
Egészen másként képzeltem el a sikeres üzletembereket. Számítónak, ridegnek, önzőnek, akik mások rovására hizlalják a bankszámlájukat. Ezt nem hagyhatja szó nélkül.
Elég baja ennek az országnak, hogy az üzleti kultúra mindig elmaradott volt, és most évszázados lemaradásokat kell behozni. A tudományos kultúránk magas, az üzleti kultúránk meglehetősen alacsony, mert mindig lenéztük. Mikor mondta egy magyar szülő a gyerekének azt, hogy fiam, ha becsületes ember akarsz lenni, menj üzletembernek? Holott ezt nyugodtan mondhatják a szülők Angliában vagy Amerikában. Pedig, ha továbbra is megvetjük ezt a szakmát, mert azonosítjuk annak tisztességtelen művelőivel, akkor sírhatunk itt egymás vállára borulva, hogy milyen okosak vagyunk, és mégis milyen szegények. Könyvet is írtam erről.
 |
Szép házban lakunk, természetesen a mi programunkat használta az építész, oda megyünk nyaralni, ahová akarunk. A legnagyobb luxus az, hogy a gyerekeimet a legdrágább egyetemen tudjuk taníttatni. A lányom most végez a Yale Egyetem jogi szakán, a fiam közgazdásznak tanul az amerikai Cornell Egyetemen. Családi birodalmat nem építünk, már nem divat ebben a világban. A gyerekeim is arra vágynak, hogy maguk teremtsék meg a saját sikerüket, és ne apuci árnyékában nőjenek fel. A lányom ügyvédi praxist tervez, a fiamat a makroközgazdaság érdekli. A feleségem orvos, otthon monetáris politikáról és makroközgazdaságról szoktunk beszélgetni.
Van olyan kívánsága, amelyik nem teljesült?
Mindig arra vágytam, hogy megkapjam a Nobel-díjat. Széchenyi-díjat már kaptam, talán ez is teljesülhet, ha ebben a kitüntetésben üzletemberek is részesülhetnek.
A témáról bővebben a Nők Lapja május 17-én megjelenő 20-as számában olvashatsz!
