A hét témája a Nők Lapjában: Mit jelent a huszonegyedik században bűnösnek lenni? Erre a kérdésre keresi a választ az a hét kortárs magyar író is, akiknek hamarosan megjelenik novellagyűjteménye a hét főbűnről. Mi is utánajártunk a témának. Hírességek és civilek beszélnek modern vétkeikről. |
Kedvem talán lett volna hozzá, de nekem a bunyózás sport, nem pedig büntető eszköz. Utoljára gyerekkoromban verekedtem. Volt, amikor győztem, volt, amikor alulmaradtam, bár nem ez volt jellemző.
Kikapni azért nem szeret?
Ki szeret? Szerencsére régen kellett szembesülnöm azzal, hogy vesztettem. Amatőr bokszolóként erre is volt példa, és őszintén bevallom, nem esett jól. Ugyanakkor tanultam belőle. Aki mindig nyer, elveszti az önkontrollját. Fejébe száll a dicsőség, és nem veszi észre a hibáit. Meg kell tanulni elviselni a vereséget éppúgy, mint a győzelmet.
Az övön aluli ütéseket hogyan viseli el?
Nehezen. Ilyenkor bizony én is szívesen odasóznék, ahol a legjobban fáj az ellenfélnek, de észnél kell lenni. Magamnak ártanék, ha elveszíteném a fejemet. Egy ökölvívó világbajnok soha nem süllyedhet olyan mélyre, hogy övön alul vegyen elégtételt, a rajta esett övön aluli sérelemért. Próbálja meg kivédeni taktikázással, vagy szabályosan bevitt és kivédhetetlen horoggal. Őszintén szólva, a ringen kívül kapott övön aluli ütések néha jobban fájnak, mint az igazi pofonok.
 |
Mivel tudják megbántani?
Az igazságtalansággal. Ezt nehezen tudom lenyelni, de nem vagyok bosszúálló.
Pedig azt szokták mondani, hogy a kölcsön kenyér visszajár.
Szerintem, éppen a gyengeség jele, ha elégtételt akarunk venni minden vélt vagy valós sérelemért. Miért kellene ringen kívül is állandóan bizonyítanom, hogy milyen kemény fiú vagyok? Elég, ha tudom, hogy a ringben nincs nálam jobb bunyós.
A témáról bővebben a Nők Lapja június 14-én megjelenő 24-es számában olvashatsz!
