Igen, de mégsem
Elhangzott az igen, a szertartás csak apró részletekben különbözött szüleink házasságkötésétől. A mi nászút utáni éveink azonban már semmiben sem hasonlítanak a Kovács IstvánKovács Istvánné felállásra. Már a névválasztás is mutatja, hogy valami megváltozott: gyakorlatilag senki nem veszi fel a férje teljes nevét. Mi is dolgozunk, sokszor ugyanannyit vagy többet keresünk, mint a férjünk. Ha előléptetésre kerül sor, bele sem gondolunk, hogy így még kevesebb időt tölthetünk otthon.
Rékához és Balázshoz hasonlóan mind több házaspár kezeli külön számlán a pénzét. Vajon miért történik mindez? És egyáltalán számít? Igen, számít. Ebben minden párterapeuta megegyezik. Észrevehető ugyanis az a tendencia, hogy bizonyos munkahelyi erők kényszerítik különélésre a házaspárokat. Hosszas túlórák, ügyeletek, munkavacsorák Pedig eleve a házasságok is később köttetnek. A Statisztikai Hivatal 2002-es adatai szerint az első házasságra lépő nők átlagéletkora 24,7, a férfiaké 27,2 év. Tíz évvel ezelőtt a házasulandó nők átlagéletkora még 21 év volt. Minél magasabb az iskolai végzettség, annál későbbre tolódik az esküvő időpontja. Húszas éveinket karrierépítéssel, anyagi javak megszerzésével töltjük.
Kik azok a dinkik?
A Réka és Balázs által képviselt fogyasztói rétegnek már neve van a marketingesek körében: ők az úgynevezett dinkik. A szó az angol Double Income No Kids (dupla jövedelem gyerek nélkül) rövidítése.
A teljes cikket a Nők Lapja Évszakok július-augusztusi számában olvashatja el.