nlc.hu
Aktuális
Hátamon a zsákom…

Hátamon a zsákom…

Szabó Judit fiatal kora ellenére már beutazta a „fél világot” – járt sok európai országban, az Egyesült Államokban, Közép-Amerikában, Ázsiában. Mielõtt bárki irigykedve felszisszenne, hogy könnyû annak, akinek sok pénze van, szögezzük le: Judit nem milliomos, hiszen nyelvtanár.






A hét témája a Nők Lapjában 

Én így utazom!
Kalandtúra, városnézés, meditálás


 Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy utazni jó. Van, aki a szállodák kényelmét és a tengerparti sziesztázást kedveli, más hátizsákkal járja be a világ rejtett szegleteit, és van, aki egészen elvegyül az ismeretlen táj lakói között. Gondolatban most keljünk együtt útra – autóstoppal, fapados repülővel vagy akár busszal – néhány nagy utazóval!

További írások:
• Ajándék út, fapadossal »
• „A stoppolás kalandosabb, mint a vonatozás” »
• „Számomra az „úton levés” a fontos”  »

Az összeállítást készítették:
Fejős Éva, Szalóczy Ibolya, R. Kövér Balázs, Horváth Beáta 

Tizennyolc éves kora óta két ugyancsak nyelvtanár barátnőjével minden nyáron útra kel – egy szál hátizsákkal.

– Egyetemista korunkban kezdődött az egész – meséli. – Eleinte közeli, európai úti célokat tűztünk ki. Akkoriban olcsón lehetett diákoknak Interrail-lel utazni. A kisebb távolságokat stoppal tettük meg. Sátrat, hálózsákot vittünk magunkkal. néhány év alatt éreztünk rá, hogy kik azok a baráti társaságunkból, akikkel együtt tudunk utazni, el tudjuk egymást viselni akár egy hónapon át éjjel-nappal, akikkel egy hullámhosszon vagyunk, azonosak az igényeink. Elsősorban nem a városokra összpontosítottunk – persze, a fővárost, a fontosabb látnivalókat mindig megnézzük –, hanem a vidékre, a természetjárásra, hegymászásra. Amióta mindhárman dolgozunk, már távolabbi helyekre is utazunk, például Közép-Amerikába vagy Ázsiába.

– Minden utazás a tervezéssel, szervezéssel kezdődik…

– Nálunk ez abból áll, hogy megvesszük a repülőjegyet. Meg egy jó útikönyvet. Kiválasztjuk a legfontosabb nevezetességeket, készítünk egy vázlatos útitervet, ami nem szentírás. Inkább azon van a hangsúly, hogy minél többet elolvassunk az adott ország történelméről, kultúrájáról. A konkrét program mindig a helyszínen alakul ki. Ha csak lehet, családoknál szállunk meg. Abban hiszek, hogy egy népet, egy kultúrát, a szokásokat, az ételeket a helyi emberek mindennapjaiból, beszélgetésekből lehet megismerni. Ők olyan helyeket is tudnak ajánlani, amelyek esetleg be sem kerülnek az útikönyvekbe. Idén például Törökországba készülünk, Isztambulban egy családnál lakunk majd. Bár vannak terveink – Bursa, Kappadókia, Pamukkale – sok függ attól is, hogy a háziak mit javasolnak.

Nagy-Britanniát, Írországot úgy jártuk be, hogy végig családoknál szálltunk meg, de nem mindenütt van erre lehetőség. Olyankor ifjúsági szállásokra, olcsóbb szállodákba megyünk. Nem kell sokcsillagos szállás, úgyis csak az éjszakát töltjük ott. Inkább el sem mondom, Kambodzsában milyen szobát kaptunk. De a szálloda udvara mesebeli tájat idézett – tópart, kerevetek, puha párnák, egzotikus madarak, virágok, illatok! Szicíliában végig sátraztunk, de a helyiekkel való beszélgetés ott is nagyon fontos volt. Az olaszokkal még nyelvtudás nélkül sem gond a kommunikáció.





– A családoknál ingyen laktok?

– Nem éppen. A szokásos ajándékok mellett (pirospaprika, gyomorkeserű, Budapest-album, egy üveg finom bor) kétféle fizetség van: egyrészt ahol megszállunk, mindig mi főzzük a háziaknak a vacsorát – mi vesszük meg az alapanyagot, és csakis magyaros ételeket készítünk. Írországban pedig néhány óra alatt hárman kigyomláltuk a házigazda bioveteményesét. Másrészt ez a szállásforma kölcsönös alapon működik: ha valaki Magyarországra szeretne jönni, az én lakásom is nyitva áll előtte. Feltétlen bizalmi alapon működik ez.

– Hogyan változtak az utazási szokásaitok az évek során?

– Egyre kevesebb cókmókot cipelünk, nem viszünk hálózsákot, sátrat. Viszont a sortok, trikók mellé egy-egy szoknya, sőt szép ruha is bekerül! Aztán kicsit kényelmesebbek is lettünk: már nem stoppolunk, gyakran taxiba ülünk, a végén a hátizsákot talán már a kerekes bőrönd is felváltja. Ha az adott országnak van tengere, akkor a túránk vége egy (egyre hosszabb) csobbanás a tengerbe.

– Mibe kerül mindez?

– Elég sok mindenről le kell mondanom. Egész évben erre spórolok, a tizenharmadik havi fizetésemet is erre teszem el. Nincs autóm, a lakásomat nem tudom felújítani, még a mobilozást is meggondolom. De megéri! Olyan élményekért, mint a működő vulkán, a Stromboli megmászása, vagy a maya piramisok megtekintése. Thaiföldön egy utazási iroda szervezésében egészen különleges élményben volt részünk: több órás hegymászás után kétezer méter magasra, a felhők közé érkeztünk, ahol a helyi lana törzs asszonyai vacsorával vártak minket – finom curryvel, frissen szedett ananásszal. Azután az egész csoport egy nádkunyhóban, gyékényeken aludt, olyan osztálykirándulás-hangulatban. Az ilyen élményekből lehet igazán feltöltődni. Mert megismerünk a miénktől merőben különböző értékrendeket, szokásokat. Olyasmit is, hogy az ottaniak teljesen mást jelent például az idő fogalma. Másrészt sokat megtudunk magunkról, sokkal befogadóbbak leszünk a más iránt. Ha orvos lennénk, mindenkinek receptre írnám fel az utazást!

A témáról bővebben a Nők Lapja augusztus 9-én megjelenő 32-es számában olvashatsz!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top