Mindent az olajbogyóról!

1. „Ősanyja”, az olajfa a mediterrán vidék jelképe. Ágával sportolókat koszorúztak, kemény fájából barkácsolnak, bogyóit csipegetik, olaját literszám fogyasztják.
2. Maguknak a bogyóknak számos fajtája létezik, ezek kerülnek sós lében, ecetben, olajban, töltve vagy szárítással tartósítva az üzletekbe, majd a tányérunkra. A bogyók alakja, mérete a fajtára jellemző, de színük leginkább arról árulkodik, milyen éretten szedték le őket.
3. A legkorábban betakarított halványzöldtől az élénk zöldön, a rózsaszínen és a sötétlilán át, a teljesen érett feketéig tart az olívák színskálája. A világoszöld, kemény magvú bogyók éretlen állapotban tizenöt-harmincöt százalék olajat tartalmaznak, közvetlen fogyasztásra ezek a legalkalmasabbak. Olajpréseléshez a teljesen érett, sötétlila színűeket válogatják.

4. Furcsa, de a friss bogyók keserűek, ezért a piacra kerülés előtt különféle módszerekkel kezelik őket, hogy a kellemetlen ízt elvegyék. Ezek az eljárások ugyan különbözőek, de az eredményük földi halandó számára rendszerint megkülönböztethetetlen. Csak az érdekesség kedvéért elmondjuk, hogy létezik például a klasszikus „görög módszer” – amelynek során a bogyókat sok-sok hónapon át sós lében pácolják. Vagy a „kaliforniai eljárás” – itt az idő helyett a nátronlúg dolgozik…
5. Az extra szűz olívaolaj az olajbogyó első préseléséből származik, s ilyenformán az összes, egészségünk megőrzéséhez nélkülözhetetlen hatóanyagot tartalmazza, míg ugyanez a sansa olajban mindössze egy százalékban található meg, ne dőljünk be neki!
6. A száraz italok gyakori „díszítője” az olajbogyó, de e célra csak a sós lében tartósított olíva a megfelelő. Az ecettel vagy olajjal eltettek nem valók a koktélokhoz.
7. Kínában az olajbogyó zöld színe miatt az élet jelképe. Ugyanolyan hatást tulajdonítanak neki, mint a bornak vagy a teának. Régebben még újévi italként is fogyasztották a belőle készült italt.
8. Ha van otthon leanderünk, az remek alapot szolgáltat arra, hogy olajfát is tartsunk, hiszen ugyanaz kell nekik – mármint a körülményekből. Napos teraszon vagy nyáron a kertünkben szépen elnődögél, ha van számára egy meleg, szellős kis helyünk. Ha rendszeresen öntözzük, kéthetente pedig fejtrágyázzuk, azt megköszöni, bár közel sem olyan érzékeny, mint egy egzotikus orchidea. Télre azért keressünk számára világos, fagymentes helyet!
9. Az olajbogyót ehetjük mozzarellához, sajtokhoz, csak magában, zöldbabsalátához, csirkemellhez, pulykához vagy nyúlhoz, tehetjük zöldfűszeres körözöttbe, juhsajtos muffinba, de készíthetünk belőle mártást, partifalatkát, kenyeret, vagy akár Tamással articsókás lepényt is!

Articsókás-olívás torta

Hozzávalók:

30 dkg túró, 2 tojás, 1 dl tejföl, fél dl félédes fehérbor, 1 cs. petrezselyem, 2-3 szál friss bazsalikom, őrölt fehér bors, só, 30 dkg articsóka (konzerv), 30 dkg zöld olívabogyó; a tésztához: 20 dkg liszt, csipetnyi só, 15 dkg vaj, 1 tojássárgája.





A lisztet és a sót tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vajat, és kézzel elmorzsoljuk. Beleöntjük a tojássárgáját, adunk hozzá egy kevés hideg vizet (kb. 2-3 evőkanálnyit), és addig kevergetjük, amíg a tészta kezd összeállni. Végül kézzel összegyúrjuk, és golyót formázunk belőle. Fóliába csomagoljuk, és legalább 30 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Utána enyhén lisztes felületen a tésztát vékonyra nyújtjuk, és kibélelünk vele egy tepsit. A túrót az egész tojásokkal, a tejföllel meg a fehérborral alaposan összekeverjük. Ízesítjük a finomra összevágott petrezselyemmel és bazsalikommal, kevés sóval és fehérborssal. Beleszedjük a tésztába a masszát, ízlésesen elrendezzük benne az olívabogyókat és az articsókát. Végül 160 °C-os sütőben kb. 35-40 perc alatt megsütjük.

További két remek recept a 40. héten, október 4-én megjelenő Nők Lapjában olvasható!