Szafari a sarkkörön

Lappföld tartományi székhelye két turisztikai adu ásszal vonzza magához az utazókat: egyrészt éppen rajta fut keresztül a sokak számára mitikus jelentőséggel bíró északi sarkkör, másrészt a várostól csupán néhány kilométerre fekszik Télapófalva.
Rovaniemi egyébként hamisítatlan sarkköri kisváros, engem leginkább a Miért pont Alaszka? című amerikai sorozatra emlékeztetett. Biztos vagyok benne, hogy néhány óra alatt bárki képes megtalálni Fleischman doki, Maggie vagy éppen Chris finn alteregóját. A várost tíz perc sétával be lehet járni, ez nagyjából elég is. Szerencsére a tíz perc alatt legalább három irodát lelünk, ahol be tudunk fizetni egy hó-szafarira…

Hó-szafari

Márpedig a hó-szafari egész életre szóló élmény, akár szereti az ember az extrémsportokat, akár nem. A programot nagyon kitalálták – izgalmas, lehengerlő, mégis teljesen biztonságos. Miután kifizetjük a belépőt, először is szafariruházatba öltöztetnek minket (meleg és teljesen vízhatlan kezeslábas, kesztyű, bukósisak, csizma, meleg zokni). Ezután felülünk egy igazi motoros szánra (egy- vagy kétszemélyes, végsebesség 180 kilométer/óra, de a szafari alatt maximum 50 kilométer/órával mehetünk), amellyel nekiindulunk a vadonnak. Egy profi, nyelvet beszelő idegenvezető kísér minket, aki nemcsak megtanít minket a szánkó kezelésére, de egy rénszarvasfarmra is elkalauzol. Félúton kellemes ebéd is jár, természetesen rénszarvashús…
Magát a motoros szánt egyébként nagyjából olyan nehéz vezetni, mint egy vidámparki dodzsemet (fék, gáz, kormány). Viszont csak azok száguldozhatnak egyedül, akik rendelkeznek jogosítvánnyal! A többiek, sajnos, csupán a hátsó ülésről csodálhatják a befagyott tavakat, és a fenyőfák uralta, hó borította erdőket.
A rénszarvasfarm azt nyújtja, amit a neve ígér. A jámbor állatok – amelyek körülbelül akkorák, mint egy törpe póni – békésen tűrik a simogatást, és szívesen húzzák körbe a turistákat az odakészített szánkókon. A túra végén persze mindenki megkapja a maga jól megérdemelt rénszarvasszánkó-vezető jogosítványát. Ez – valószínűleg marketingokokból – öt évre szól…
A rénszarvasokkal egyébként úton-útfélen találkozunk Lappföldön: a boltokban szuvenírek tömkelege, szarvasbőrből, agancsból (az agancspor fogyasztója a vikingek szerint erős, bátor, egészséges és nagyon potens lesz!), a rénszarvashús pedig a lazac mellett a finnek kedvenc eledele (köretnek krumpli, répa és kenyér).

Télapó
A Télapó pedig igenis létezik, láttam! Ott lakik Rovaniemi mellett, a róla elnevezett, apró faluban. Sokakra igen komoly érzelmi hatással van a környezet – az egyik legjobb barátom huszonhat évesen elsírta magát, amikor találkozott Vele.




Joulupukki, ahogy eredetileg nevezik, legalább két méter magas, jóságos a pillantása, meleg a kézfogasa, és dörmögő, kedves hangja van. Olyan hatalmas a szakálla, mint a mesekönyvekben, és a manók megesküdtek, hogy valóban négyszáz éves. Aggastyán kora ellenére rendkívül felkészült a modern világból: amikor az előttem álló kisfiú megilletődöttségében nem tudta megmondani, mit is szeretne karácsonyra, Mikulás csak úgy darálta a tippeket: „Superman, Spiderman, lego, Power Rangers, Pokémon, Digimon…?”
A gyermek végül egy Playstation 2 mellett döntött…
A Télapó egyébként a Nők Lapja olvasóinak is üzent, amikor felkértem erre: „Magyarország, Balaton, Hungaroring”.
Összeráncolt szemöldökömet látva azonnal megnyugtatott: egyetlen autóversenypályánkat legtöbbször hóborítottan látja, karácsonykor, amikor ajándékokat osztogat a Mogyoród környéki gyerekeknek…
A Télapóról sajnos, nem lehet saját fényképet készíteni, csakis a hivatalos, helyi manók által készített, egyébként kifogástalanul profi felvételt lehet potom pénzért megvásárolni. A képek egyébként nem olcsók – előlegezzük meg a bizalmat, hogy a profit visszakerül a gyerekekhez, ajándék formában.
Télapófalván még egy postahivatal is van, ahonnan a Mikulás jóváhagyásával és aláírásával, az ő nevében küldhetünk képeslapot szeretteinknek. Ha a sárga postaládába dobjuk be, a címzett egy-két héten belül megkapja, ha a pirosba, akkor karácsonykor kézbesítik.





Huskyfarm
A rénszarvasfarmok mellett a híres huskykhoz is ellátogathat az, akit északra vet a sors. Ezeken a farmokon száz-százötven kutyát találunk, és a farmerek boldogan elmagyarázzák nekünk nevelésük rejtelmeit. Később a legbarátságosabb és legjámborabb kutyusokkal személyesen is megismerkedhetünk – nyomorgathatjuk a kölyköket, majd a szüleikkel elmehetünk szánkózni egy nagyot…
Az élmény szavakkal leírhatatlan. Már a motoros hószánkó nyújtotta adrenalinlöket is extázisba hozza az utazót, de a kutyaszán még ennél is többet ad. Itt csodálatos csend van, nem szól a motor; a kipufogó benzinszagát felváltja a friss hó és a fenyvesek illata; a természet pedig annyira közel van, hogy attól az ember már-már elérzékenyül.

Mindent egybevetve…
Lappföldre télen érdemes utazni. Bár ez első hallásra nem hangzik valami logikusan, mondván, miért költsünk arra pénzt, hogy a hidegből egy időre átruccanjunk a még hidegebbe, mégis, az északi tundra szépsége felejthetetlen élményt nyújt minden embernek, aki a közép-európai, latyakos, állandó nadrágmosós, ködös, esős teleken szocializálódott.
Lappföld a klasszikus falusi turizmusra emlékeztet: csodálatos, érintetlen természet, rengeteg sportolási lehetőség, és – ha már tényleg nagyon hiányzik – egy-két apróbb kulturális program. Én imádtam.

A Nők Lapja 43. száma október 25-én jelenik meg!