Fodrász vidéken, edzés a Margitszigeten
Melo Annamária tipikus huszonéves lány: dolgozik, albérletben lakik, eltartja magát. Emellett hetente többször sportol, követi a divatot, és európai városokba utazgat mindezt egy átlagos fizetésből!
Jelenleg semmire nem kell, hogy nemet mondjak, de ésszerű keretek között költöm el a pénzem szögezi le Annamari. Az albérleten nehezebb spórolni, de a lakótársammal felezzük a költségeket. Ami elmegy a rezsin, bejön az étkezéseknél: a munkahelyemtől kapott élelmiszerjegy fedezi az egész havi meleg ebédemet. Sajnos, nem mindig tudok ellenállni a metróaluljáróban terjengő péksüti illatoknak. Tudom, hogy az a pár deka pogácsa pénzkidobás, ezért ha takarékoskodnom kell, itt fogom meg először a pénzt.
Mi a helyzet a sporttal?
Van egy szuper tornaterem, oda megyek le heti két-három alkalommal. Imádok mozogni, ezért havi bérletet veszek, így olcsóbb, mintha alkalmanként fizetnék. Ráadásul, a bérlet árában van szauna használat is ez pedig jót tesz a bőrnek, így nem kell külön kozmetikushoz járnom (fodrászhoz egyébként vidéken megyek, amikor hazautazom a szüleimhez, a vágás, melírozás fele annyi, mint a fővárosban). Ha pedig egy hónapban mégsem telik tornabérletre, a Margitszigeten futok, az ingyen van!
A futáshoz viszont fontos a jó cipő
Erre nem sajnálom a pénzt, de tízezer forintos ruhákra igen. És bár sok cuccom van, többségüket leárazva vettem, sőt van olyan márkás darabom, amit féláron szereztem meg, csak mert kifutó modell volt. Ami az utazásokat illeti, a fapadosokkal fillérekért lehet repülni
Egy évben egyszer utazom külföldre, akciós jeggyel, így jutottam el legutóbb Stockholmba is. Diákszállón aludtam minek nekem többcsillagos hotel? Visszafele pedig, mivel hajnalban indult a gépem, az utolsó éjszakára nem is béreltem szobát, inkább felfedeztem a város éjszakai életét.
Hol rontjuk el, és hol tanuljuk?
A legnagyobb baj az, hogy nincs másolható modellünk, nagyapáink egészséges viszonya a pénzhez elveszett az elmúlt negyven évben, és amikor egyik napról a másikra beköszöntött a fogyasztói társadalom, mi nem voltunk rá felkészülve kezdi Doubravszky György, a Bagolyvár Könyvkiadó ügyvezető igazgatója, aki magánemberként kezdett el érdeklődni a pénz világa iránt, könyvekből és saját tapasztalataiból építve fel egyéni pénzügyi rendszerét. A pénzről érzelmi döntéseket hozunk, és a szülők nem ismerik fel azt, hogy ők felelősek gyerekük pénzügyi képzéséért. Az állam és a cégek abban érdekeltek, hogy ne értsünk hozzá, pedig az alapokat már kis kortól taníthatjuk. Én a papabankkal kezdtem. A gyerekeim hatéves koruk óta berakják ide a 250 forintos heti zsebpénzüket, és minden 1000 forintra hetente 20 forint kamatot kapnak. Ezzel megtanulták a kamatos kamat jelentését, megszokták, hogy saját pénzük van amit szabadon költhetnek el! és ha ügyesen forgatják, tudnak takarékoskodni. Nagyobbik fiam akit otthon Bankár Öcsinek hívunk rögtön ráérzett, és az évek alatt nagy összeget gyűjtött össze. Következő lépésben rá szeretném vezetni őket arra, hogy írják fel saját maguk, mire ment el a pénzük. Én másfél éve jutottam el oda, hogy a pénztárcámban lévő papírra mindig felírom a heti nyitóegyenleget, a bevételt és a kiadást, és ezt hétvégén rendszeresen rögzítem. Pusztán ezzel legalább 30%-ot megspórolok, mert a kontroll megakadályoz a gyors, érzelmi döntésekben, és nem veszek olyat, amire semmi szükségem. Szeretném, ha a gyerekeimben kialakulna egy természetes kapcsolat a pénzzel, ami sem nem isten, sem nem mumus, csak egy semleges erőforrás, amellyel jól gazdálkodva biztos jövőt építhetünk.
A teljes cikk a 47. héten, november 22-én megjelenő Nők Lapjában olvasható!
