Két héttel ezelőtti számunk újszülött-gyilkosságokkal foglalkozó cikkében írtuk: a megölt babák túlnyomó többsége sikerrel titkolt terhességből született. Hogyan lehet, kérdezhetnék, hogy egy szülés előtt álló nőn mondjuk, a kilencedik hónapban nem lehet észrevenni a terhességet. Tavasszal visszeres volt a lábam, de azt hittem, hogy ez a megerőltetéstől van. Más jele nem volt a terhességnek. Nem éreztem, nem vettem észre magamon, hogy terhes vagyok. A menstruációm csak egyszer maradt ki, utána megvolt. Amúgy egész életemben rendszertelen volt állította az egyik vádlott a bíróság előtt.
Mintha nem is lenne
Az igazságügyi szakértők többen is meglepetten állapítják meg, hogy igenis létezhet olyan jelenség, melynek során a nem kívánt gyermek úgy viselkedik, mint aki nincs is. Az elkövetők állították, hogy a kilenc hónap alatt végig volt valamiféle rendszertelen vérzésük, sokan egyáltalán nem éreztek magzatmozgást, és teljesen arányosan híztak.
Tapasztalataim olyan végkövetkeztetéshez juttattak, hogy a magzat maga is hozzájárul végzetéhez. Mintha a fejlődő gyermek maximálisan próbálna megfelelni anyja elvárásainak, úgy tenni, mintha nem létezne. Az általam vizsgált esetekben a terhességek mindig komplikációmentesen zajlottak, az anyák viszonylag könnyen tudták a környezete elől elrejteni gyermeküket, pedig azok többnyire normál súllyal születtek, éretten, életképesen írja Kardos Klára pszichológus.
Szegény kicsi babák nem tudják, hogy a lehetséges túlélési stratégiák közül a rosszat választották, amikor azonosultak az anyai elvárással, és szinte nem is adnak életjelenséget. Ha a másik előszeretettel választott módszerhez az odafigyelés erőszakos, minden eszközzel történő kiköveteléséhez folyamodnak, talán életben maradnak.
 |
Pszichológiai kísérletekből biztosan tudható: a magzat a méhen belüli élete alatt is érző és bizonyos mértékű kommunikációra képes lény. Számos kutatásból kiderül például, hogy nagyon rosszul bírja a méhen belüli macerálást: érzékelhető félelmet mutat, amikor a magzatvízből mintát vesznek, és visszahúzódik. Az anya ijedtségének hatására lebénul, mozdulatlanná válik, az anya szorongásának hatására maga is szorongani kezd. Márpedig, ha ez így van, miért ne lenne hatással rá, ha az anya egészében, létében utasítja el magzatát?
A szorongás az anyaméhben kezdődik
Raffai Jenő pszichoanalitikus Lelki köldökzsinór című Hidas Györggyel és Vollner Judittal közösen írt könyvében olvasható, hogy a nem kívánt gyermekek életrevalóságára vonatkozó kutatások még nem tekinthetők lezártnak, de a kutatók számos feltételezést már megkockáztatnak. Olyan kínzó tünetegyütteseknél, mint amilyen a csökkentértékűség érzése, szorongások, depresszív hangulatok, sokféle pszichoszomatikus betegség, feltételezik, hogy a problémák hátterében túlnyomórészt születés előtti hiányállapotok, szenvedések állnak. Raffai Jenő szerint mindazok a társadalmi problémák, amelyek tünetei az erőszakban, a kötődési hiányosságokban, a drogban, alkoholban, mentális betegségekben jelennek meg, alapvetően az anyaméhben termelődnek ki.
A pszichoanalitikus idéz egy, a hetvenes években Prágában elvégzett kísérletsorozatot, amely ezt sok tekintetben alátámasztja. A kutatók olyan családok gyermekeit vizsgálták több mint húsz éven keresztül, amelyekben a gyerekek legalábbis a fogantatásuk utáni hetekben nem kívánt magzatok voltak. (220 prágai, 1961-63 között született gyermeket vontak be a vizsgálatba.) Ezt onnan lehetett tudni, hogy édesanyjuk az akkori abortusztörvény kívánalma szerint kétszer is megjelent az abortuszbizottság előtt, majd végül megtartotta a terhességet. Fejlettségi szintjük tekintetében az élet korai szakaszában nem mutattak lényegi eltérést a kívánt és a nem kívánt gyermekek kivéve a szoptatást: az utóbbiakat jelentősen rövidebb ideig vagy egyáltalán nem szoptatta az anyjuk. Vizsgálták a gyermekeknél szükségessé vált orvosi beavatkozásokat, az iskolai teljesítményüket, illetve szociális magatartásukat. Minden tekintetben enyhén ugyan, de rosszabb helyzetben voltak a nem kívánt gyermekek. Például viselkedésüket társaik sokkal elutasítóbban jellemezték: ellenségesnek, undoknak, dühkitörésre hajlamosnak minősítették őket.
A sok kicsi, látszólag jelentéktelen elhajlás idősebb korukban lett szembetűnőbb. Kamaszkorukban antiszociális irányú fejlődésük még inkább megmutatkozott. Majd kora felnőtt korukban a kutatók úgy találták, hogy például alkoholproblémákkal csaknem kétszer annyi gyermeket kezeltek a nem kívántak közül, mint a kontrollcsoportban. Súlyosabb bűncselekményt pedig csaknem háromszor annyian követtek el a nem kívánt gyermekek közül, mint a magzati korukban elfogadottak csoportjában. Jelentős különbség mutatkozott meg a párkapcsolatok megítélése tekintetében: a nem kívánt gyermekek lényegesen gyakrabban ítélték házasságukat boldogtalannak.
Baba-mama harmónia
Kérdezhetnék, mi értelme van az ilyesféle megállapításoknak: vissza nem foly az időnek árja nemhogy a megszületésünk előtti, de még szűkös életidőnk tőlünk független körülményein sem áll hatalmunkban változtatni. Ha az anyánk szorult élethelyzetében nem akarta, hogy a világra jöjjünk, milyen tennivalónk van ebben utólag? Mire jó ezzel a tudással magunkat keserítenünk?
Raffai Jenő arra figyelmeztet, hogy egy esetleges korai magzati trauma felismerése anyai elutasítás, abortuszkísérlet, a szülők közti kapcsolat megromlása megkönnyítheti a pszichés zavar kezelését. De másfajta tanulsága is van a felismerésnek: fontos tudnunk, hogy a magzat nem érzéketlen lény, akinek mindegy, mi történik vele. Sőt, odafigyeléssel, ráhangolódással kommunikációs kapcsolat teremthető az anya és a magzat között, ami a baba fejlődési esélyeit is lényegesen befolyásolja, a kettőjük közti erős kötődés kialakulása révén.
Kutatók szerint
1. Akart és nem akart gyermekek összehasonlító vizsgálatából kiderült, hogy a csecsemőhalálozási arány, az agykárosodás, a mentális retardáció és a súlyos szociális zavarok az utóbbiak körében jellemzően magasabbak.
2. Azok a babák, akiknél a terhesség alatt megszakadt a szülők közti kapcsolat, alacsonyabb születési súllyal jöttek a világra, még azokkal a babákkal összevetve is, akiknek az édesanyja egyedülálló.
3. Sok, a terhességüket elutasító anya babájánál a születésük utáni első negyvennyolc órában az úgynevezett Kipp-tünetegyüttes lépett fel: apatikus magatartás és hiperaktív sírás váltogatta egymást. Ebben a csoportban voltak a legkomplikáltabb szülések.
A témával kapcsolatos hozzászólásaitokat itt várjuk: tovább »
