Miért volt számodra fontos, hogy jól szerepelj a Szombat esti lázban? Ha jól tudom, nem sok közöd volt korábban a versenytánchoz.
Elsősorban magamnak szerettem volna bizonyítani.
Mit?
Hogy túl tudom lépni a korlátokat, amiket én építettem magam köré.
Például?
Azt gondoltam magamról, hogy fizikailag gyenge vagyok.
Sohasem sportoltál?
Soha, ráadásul kifejezetten félős vagyok. Ebben a műsorban viszont egy csomó számomra ijesztő dolgot kellett megtanulnom, és hétről hétre éreztem, ahogy fejlődöm. Talán életemben először éreztem azt, hogy a kemény munkának látható eredménye van.
Először?
Úgy értem, a magam számára sohasem volt ilyen látványos. Olyan még nem volt, hogy valamit a nulláról kezdve, napi nyolc órában gyakoroljak, tanuljak, és aminek ilyen kézzelfogható lesz az eredménye. Annyit tudtam, hogy szeretek táncolni.
Most is szeretsz?
Sőt! Óriási energiákat szabadít fel a tánc, tényleg receptre kéne felírni. Megszünteti a depressziót. A zene hatására, ha van egy nagyon jó tanárod, felszívódnak a gátlásaid. S visszatérve a legelső kérdésedre, volt még egy fontos dolog. A Barátok közt idején folyamatosan éreztem, hogy szeretnek a nézők. Szerencsés volt a karakterem, és valahogy engem általában kedvelnek az emberek. Azt elmúlt év viszont meglehetősen nehéz volt számomra, és nem tudtam felmérni, vajon a velem kapcsolatos hírek, események mennyiben változtattak a megítélésemen.
A magánéletedre gondolsz, vagy arra, hogy nem látszol mindennap a tévében?
A magánéletemre. Voltak olyan újságírók, akik szerint azért estem ki a Szombat esti lázból, mert elfordult tőlem a közönség. Szerintem viszont ez a verseny bebizonyította, hogy ma is sokan kedvelnek. Életem egyik legnagyobb sikerének tartom ezt a versenyt.
Miből érzed a szeretetet?
Rengeteg helyre hívnak azóta is. A legnagyobb élményem Debrecenhez fűződik, ahol egy profi táncgálán vendégszerepeltünk. Nagyon izgultam, hiszen én nem vagyok táncos, de ahogy kiléptünk, olyan őrületes taps, sikoltozás, ünneplés fogadott, ami még a Barátok köztös időben sem igen fordult elő. Szinte eufóriában adtuk elő a számunkat.
Mi ment a vártnál könnyebben, és mi volt épp olyan nehéz, mint amitől előre tartottál?
A tanulás pont olyan nehéz volt, mint amire számítottam. A második hónaptól vasárnap is táncoltunk. Angyal Andris, a műsorbeli partnerem ugyanolyan megszállott, mint én. S a táncnál különösen fontos az összhang a partnerek között. Ettől egyébként színészként sem tudok elvonatkoztatni. Ha elkapjuk egymást egy jelenetben valakivel, akkor szárnyalni tudok, ha nem alakul ki ez a kapcsolat, akkor kínlódás az egész. Vele már az első próbán úgy tűnt, mintha már évek óta ismernénk egymást.
 |
Értem, tehát bizalom, közös rezgés
Igen, illetve ennél jóval prózaibb összetevők is számítanak. Gondolj csak arra, hogy négy-hat órán keresztül szó szerint kartávolságban izzadsz valakivel. Ha nem bírod a szagát, vagy ő a tiédet, akkor fogalmam sincs, mennyi bizalom meg rezgés kéne.
Mi volt nehezebb?
Azt hittem magamról, hogy az elmúlt években velem már annyi minden történt, olyan rutinos médiaszereplőnek gondoltam magam, hogy a versennyel kapcsolatos helyzetek kezelésével nem lehetnek nehézségeim. Pedig voltak. Sokak szerint nem voltunk elég aktívak a táncon kívüli kommunikációban. Nem voltam elég ügyes. Nem kezdtem tudatos sajtóhadjáratba, nem használtam szavazatgyűjtéshez a férjemet, kisfiamat, kutyámat, macskámat, hogy még szimpatikusabb legyek a nézők előtt. Sokan próbáltak rávenni, de nemet mondtam. Talán azért, hogy kiderüljön, meddig jutok, ha csak a valódi feladatnak próbálok megfelelni, de annak minden erőmmel.
Nagyon fontosak a mellékesnek tűnő elemek. Elég, ha csak Somló Tamásra gondolok, aki nyilván nem táncbajnok, már nem is lesz az, de a művészi, emberi hitele, meg még ezer dolog fontosabb volt a nézőknek, mint az, milyen könnyedén suhan a parketten.
Ő egy tüneményes ember. Azt is a tánc nagy nyereségei közé sorolom, hogy őt megismerhettem. Amikor mi kiestünk és ők jutottak tovább, szinte jobban kétségbeesett, mint én. Eltűnt egy fél órára, aztán visszajött, és azt mondta: figyelj, Csirkerózsika mindig így hívott , én visszalépek a javatokra. Nyilván rajta kívül mindenki tudta, hogy szó sem lehetett ilyesmiről, de ő tényleg komolyan gondolta. Ilyen ember.
Összegzés?
Egészen új oldalamról ismertek meg az emberek, és én is magam.
Mitől féltél a legjobban?
Például a forgásoktól. Ha egyet pördülök, már kész is a gyomrom, képtelen vagyok hintázni. Ez alkati kérdés. Az első hetek pokoliak voltak.
Mitől múlt el?
Attól, hogy bízni kezdtem az Andrisban, és tudtam, hogy bármi lesz, nem ejt el. Mert tudja, ő mire képes, sőt azt is, hogy én mire vagyok az.
Farkasházi Réka mellett a címlapinterjúval szorosan összefüggő hét témájában a tánc hatalmáról mesél Almási Nikolett, a Gördülő Tánccsoport kerekes székes tagja. Kovács Ágnes úszónő, aki szintén a Szombat esti láz második szériájában csillogtathatta meg frissen szerzett tánctudását, és fedezte fel nőiesebb oldalát. Barna Brigitta, aki lefogyott, önbizalmat kapott és férjre talált a tánc segítségével. És Nagy Ági, aki harminc fölött lendült bele igazán a táncba, negyvenhez közel kezdett el klasszikus balettel foglalkozni, és ma már tanít is! Minderről a Nők Lapja január 24-én megjelenő számában olvashatsz részletesebben!
