Kelbimbó, az ízválasztó

– Ha kelbimbót veszel, mindig figyelj arra, hogy élénk színű, sárgás vagy barnás foltoktól mentes darabokat válassz – kezdi szemináriumát Tamás, miközben fölszeleteli a fenyőmagos kelbimbótortát, majd ájuldozni kezd, mennyire finom és mutatós lett mai első fogása. – A kelbimbóhoz nagyon jól passzol a fenyőmag, csak ajánlani tudom, hogy bátran használjuk, de aki jobban szereti a mandulát, azzal is keverheti.

– Ezeket a zöld gombócokat leggyakrabban köretként alkalmazzuk.

– Pontosan, ezért is próbáltam elsőre valami nagyon mást mutatni – meg persze én kifejezetten szeretem ezeket az egyszerű, de annál látványosabb tortelette-eket! Köretként viszont azért is nagyon egészséges a kelbimbó, mert magas a vitamin- és ásványianyag-tartalma. A főétel mellé önmagában is remek, én most – második fogásként – csirkével egybesütve készítettem el, de angolosan, lengyelesen, csőben sütve, szerecsendióval megbolondítva vagy más nyersanyagokkal – sárgarépa, gomba, burgonya, rizs – keverve is változatos kiegészítője a húsételeknek.

– Levesben is igen sűrűn felbukkan.

– Hús- vagy frankfurti levesben jól helyettesíti a kelkáposztát – főzési ideje rövidebb (15-20 perc), ezért később, ne a többi zöldséggel együtt tegyük a lébe! Adhatjuk erőleves betétjeként is, ilyenkor köménymaggal és majoránnával ízesített forró vízben külön főzzük meg, öblítsük le, hogy a fűszerek ne kerüljenek a levesbe! Még egyszer hangsúlyozom, vigyázzunk, nehogy szétfőzzük, mert úgy igen illúzióromboló látványt nyújt.

– És ha már a köménymagnál tartunk, itt az utolsó fogásod, amelyben ezt a Brüsszelről elnevezett zöldséget használod. A kelbimbót ugyanis Belgiumban kezdték el termeszteni egykor…

– Épp ezért hívják angolul brüsszeli bimbónak, franciául pedig brüsszeli káposztának! A köménymagról viszont a köményes-balzsamecetes kelbimbó jutott eszembe, amelyet marhahúspogácsával tálaltam. Egész köménnyel pirítva készítettem el a golyócskákat, és a végén meglocsoltam balzsamecettel – halhoz, főleg lazachoz is kiváló ez a köret. Salátát egyébként akár nyersen is készíthetünk a bimbóskelből, ízlésünk, fantáziánk és a rendelkezésre álló nyersanyagok szerint kombinálhatjuk más alapanyagokkal, de önállóan is kellemes ízű. Sőt, nyersen fogyasztva jelentős C-vitamintartalmát is hasznosíthatjuk! (Természetesen ilyenkor a friss és ne a fagyasztott kelt használjuk fel!)

Fenyőmagos kelbimbótorta
Hozzávalók: 40 dkg kelbimbó, szódabikarbóna, só, 3 dl tejszín, 3 tojás, 5 dkg fenyőmag; a tésztához: 20 dkg liszt, csipetnyi só, 15 dkg vaj, 1 tojássárgája.
 

A tésztához a lisztet és a sót tálba szitáljuk, hozzáadjuk a vajat, és kézzel elmorzsoljuk. Beleöntjük a tojássárgáját, adunk hozzá egy kevés hideg vizet (kb. 2-3 evőkanálnyit), és addig kevergetjük, amíg a tészta kezd összeállni. Végük kézzel összegyúrjuk, és golyót formázunk belőle. Fóliába csomagoljuk, és legalább 30 percre a hűtőbe tesszük pihenni. Utána enyhén lisztes felületen kör alakúra nyújtjuk, majd egy kerek, hullámos szélű tortaformába simítjuk (a vizet helyettesíthetjük 1 tojással is). Közben a megtisztított kelbimbókat enyhén szódabikarbónás, sós vízben 5 percig főzzük, és a fenyőmagot száraz serpenyőben barnára pirítjuk. Az egész tojásokat összekeverjük a tejszínnel és kevés sóval. A tésztában elrendezzük a lecsöpögtetett kelbimbókat, ráöntjük a tojásos tejszínt, és rászórjuk a pirított fenyőmagot. 140 °C-os sütőben 1 óra 20 percig sütjük. Forrón, langyosan vagy akár hidegen is fogyaszthatjuk.

A teljes cikket, két másik kelbimbós recepttel a január 31-én megjelenő Nők Lapjában olvashatjátok!