Sztárok szépítõi

„Nem véletlenül találkoztunk…”

Szalay Kriszta színésznő és Halasi Kálmán fodrász

– Barnán léptem be az üzletébe – emlékszik vissza Kriszta –, és ezzel a vörössel jöttem ki, amit azóta is viselek a fejemen. Szakmailag vagy a magánéletemben imádom a kalandokat, az új kihívásokat, a külsőmet viszont nem szívesen variálom. Kálmán ebben abszolút partner: ő az állandóság embere, tetszik, hogy nyugodt, nem akar havonta rábeszélni valami újra, sőt, inkább nekem kell biztatni, hogy merjen változtatni, ha éppen ahhoz van kedvem. Nagyon ragaszkodunk a másikhoz – úgy érzem, nem véletlenül találkoztunk, dolgunk lehet egymással… Kálmán iszonyú figyelmes, érzi, hogyha fáradtabb vagyok, és akkor már úgy mossa a hajam, hogy az maga a kényeztetés.

A fodrász véleménye:

„Kriszta nyílt, őszinte, megbízható, mély érzésű nő, öröm a barátjának lenni. Valóban minden lényegeset tudunk egymásról, de ez nem kizárólag a mögöttünk álló tizenhárom év gyümölcse, inkább ösztönös vonzódás, szimpátia. Ha belép az ajtón, nem feltétlenül látom egyből, hogy milyen lelkiállapotban van aznap, mivel ő nem akar másokat terhelni a gondjaival. Várakozás közben, a festékkel a haján sokszor dolgozik, ír, tanul, de szívesen beszélget a többi vendéggel is. Tényleg óvatos vagyok, ha új frizuráról van szó, mert átérzem a felelősséget: az igazi kérdés ilyenkor az, vajon elkészíthető-e adott esetben úgy, hogy legalább olyan jól illeszkedjen a vendéghez, mint az előző forma.”

„Megszépít a jókedvével”

Stahl Judit televíziós személyiség és Tombor Sarolta sminkes

Barátnők – az általános iskolai közös tornaórák óta. Mióta Juditot fotózzák, kevés az a kocka, amelyiken nem Saci sminkjét viseli az arcán.




– Sacit nagy tudású szakembernek tartom, miközben hihetetlenül szerényen dolgozik. Amikor együtt vagyunk a szakácskönyvek fotózásán vagy a műsorok forgatásain, mindig biztos vagyok benne: szó szerint a lehető legjobb kezekbe kerültem. Kozmetikusként ismeri az emberek bőrét, sminkmesterként pedig azt, kinek mi a legelőnyösebb. Testvérével, Tombor Zoltán divatfotóssal nagyszerű párost alkotnak. Saci sok apró trükköt megmutatott már az évek során. Az egyik kedvencem, hogy a pirosítót sosem oldalra, hanem az „almácskákra”, az arcunk leggömbölyűbb részére kell tenni, mert akkor lesz üde a hatás. A másik, hogy a helyesen szedett, rendszeresen gondozott szemöldök éveket tud lefaragni egy nőről. Ami a munkán kívüli kapcsolatunkat illeti, ha van időnk, elmegyünk ebédelni vagy kávézni, ha viszont nincs, akkor telefonon csevegünk. Ráadásul Sacinak szenzációs a humora, és még a legszürkébb hétköznapokat is képes feldobni. Ő nemcsak mondja, hanem komolyan hiszi is: az igazi szépség alapja a belső harmónia és a jókedv.
– Mondhatnám, hogy Judit fejleszti a szakácsművészetemet, és én foglalkozom a bőrével, de ennél sokkal többről van. Ott voltunk egymás közelében már akkor, amikor írni és olvasni tanultunk, amikor pályát választottunk, az első szerelmeknél és szakmai szárnypróbálgatásoknál. Judit nagyon érzékeny és értelmes nő, figyelmes barát és nagyon jó anya. Egyáltalán nem hiú, mindig rám bízza, hogy mit hozok ki az arcából, de mivel profi, csak a tökéleteset fogadja el.

„Ő tükör számomra”

Hegyi Barbara színésznő és Falus Kriszta fotós





– Mindig is szerettem, hogyha fotóztak, mert érdekelt az a különös játék, metakommunikáció, ami fotós és alanya között kialakul a közös munka során – kezdi Barbara. – Megtapasztalhattam, hogy ez teljesen másképp működik, ha nő, vagy ha férfi áll a kamera túloldalán. Kriszta igazi tükör számomra, olyan tükör, amely nemcsak egy szép külsőt mutat, hanem megkapó, belső tartalmat képes láttatni. Rendkívül pontos, jó instrukciókkal segít, hogy a lehető legtöbbet, valami pluszt hozhassak ki magamból, és nagyon kreatív abban is, hogy hol, milyen hangulatban készüljön a kép. Fotóztunk már medence szélén vagy lovardában úgy, hogy medence vagy ló egy darab sem volt a képen, viszont a helyszínválasztás rengeteget tett hozzá a munkához érzelmileg. Kedvenc képem az a régi anyák napi Nők Lapja-címlap, amin a lányommal, Rozival szerepelünk, akit egyébként azóta sem fotózhatott más. Nem az az érdekes rajta, hogy mi kik vagyunk, hanem hogy egy mama és egy gyerek összetartozásáról szól, meleg, bensőséges kapcsolatról…

A fotós véleménye:

„Én akkor tudok jó képet készíteni valakiről, ha az illető igazán oda tudja adni magát, ha hagyja, hogy valamilyen szinten irányítsam, mivel bízik benne, hogy tényleg látom, miként lehetne szebb, több a fotón. Tényleg sokat gondolkodom azon, kinek milyen beállítás, fény, helyszín állna jól, de ennek ellenére néha így sem tudom áttörni a „falat”, máskor viszont megszületik az a pillanat, amikor az alany gyönyörűnek érzi magát, és onnantól minden mehet… Barbara kiegyensúlyozott, közvetlen, őszinte ember, ezért a közös munka során mindig nyugalom, biztonság vett minket körül. Számomra boldogság vele fotózni – azt hiszem, nálam ő a rekorder, vele készítettem a legtöbb címlapképemet.”

„Elfogadó, de kemény és szókimondó”

Jaksity Katalin műsorvezető és Makány Márta divattervező

Kata és Márta barátsága már több mint tíz évre nyúlik vissza. Kata még modellkedett, amikor megismerték egymást egy bemutatón, ahol a divattervező rögtön kiszúrta a magas, vörös lányt, akinek intelligens kisugárzása „lejött” a színpadról. A kapcsolatuk lassan, „csak úgy” alapon alakult: Kata tévés karrierje kezdetével vált Márta „megrendelőjévé”, de modelliskolája vizsgabemutatóira is rendszeresen tőle kér estélyiket, és dolgoztak már együtt különböző kampányokban is.




– Nem szeretem azokat a nőket, akik túlszerepelik magukat, akiknek csak a külcsín, a népszerűség fontos – mondja Márta. – Katában mindig is az volt a szimpatikus, hogy számára fontos bizonyítani, teljesíteni az élet más területein is: akár mint anya, akár mint üzletasszony, akár egy jótékonysági rendezvény háziasszonyaként. Azért jó tervezni neki, mert tudja viselni a ruhákat, hasonló az ízlésünk, és elfogadja az ötleteimet. Én amúgy is mindig próbálok belebújni a vendégeim lelkébe, kitalálni, hogy most éppen mire van szükségük. Rá kell éreznem arra, hogy most valami extra feltűnő darab kell ide, mert csak ezzel lehet kizökkenteni az illetőt a depresszióból, vagy elég egy egyszerűbb ruha, mert olyan boldog, hogy tündökölne egy zsákban is.
– Akár az adott bál előtt egy nappal is beugorhatok Mártához, hogy jaj-jaj, sürgősen kell egy ruha – meséli Kata. – Ő megkérdezi, hogy oké, milyen a hangulatod, én meg elmondom, hogy például épp most jöttem meg Thaiföldről, és valami lebegő, rózsaszínes szépségre vágyom, erre ő másnapra kitalálja. Van, hogy választ három anyagot, de csak az egyiket mutatja meg, mert tudja, hogy úgyis az lesz az igazi, és tényleg! Elfogadó, de emellett kemény és szókimondó, ha valami nem áll jól, vagy ha letört vagyok, de tudja, hogy csak rám kell szólnia, és attól összekapom magam. Ha már nála vagyok, mindig hosszan beszélgetünk, és tudom, hogy soha nem adná ki, amit rólam tud.

„Beszél hozzá a testem”

Zsédenyi Adrienn énekesnő és Langó Anikó személyi edző





– Éveken át kerestem azt a mozgásformát – meséli Zséda –, amely közben egyrészt jól érzem magam, másrészt energiát ad. Kipróbáltam különböző helyeket, különböző órákat, míg rájöttem, hogy számomra leginkább az oktató személye a fontos, hozzá tudok kötődni. Ekkor rátaláltam Anikóra, és két éve töretlen lelkesedéssel járok hozzá. Fontos, hogy minden edzéssel vagy étkezéssel kapcsolatos szakmai kérdésemre kielégítő választ tud adni – mert én elvégzek bármilyen gyakorlatot, de szeretem tudni, hogy mit miért teszek. Ő nagyon profi a női testépítés terén, és tényleg arányos, a személyiséghez illő, ízléses alakot „hoz ki” mindenkiből. Határozott személyiség, de sosem tolakodó, pontosan tudja, mit bírok – úgy érzem, hogy beszél hozzá a testem, ezért nem is fogadja el, ha a felénél feladnám, mondjuk, a súlyzózást. Bár nem is nagyon szoktam, lógni sem jut eszembe az edzéseinkről, ez nekem ugyanolyan fontos, mint egy énekóra.

A személyi edző véleménye:

„Szerencsére Adriennel nagyon könnyen egymásra tudunk hangolódni, hasonló az érdeklődési körünk, ezért számomra egyszerű vele dolgozni. Nincs két egyforma napunk, én ugyan megtervezem, hogy a teremben lévő gépek, edzésformák közül mivel kellene foglalkoznunk aznap, de ha látom, hogy például táncolni volt óra előtt, és fáradtabb, akkor változtatok. Szigorú vagyok, mert megkövetelem a teljesítményt, de szívesen beszélgetek edzés közben, megpróbálom elterelni a figyelmét a „szenvedésről”. Bár ő, ha fel is adná, könnyű meggyőzni arról, hogy folytassa, mert nagyon céltudatos, és ha két hete dolgozik valamin, akkor azt nem fogja sutba vágni a harmadikon. Szerintem feszesebb, tónusosabb lett a teste, mióta edzünk, és ez a változás vonzza a tekinteteket.”