Fiatal, gyönyörű nő, folyamatosan úton. Forgat, próbál, tornázik, rohan haza, moziba megy, szülőt szeretget, keresztgyereket dögönyöz, közben dicséri testvére legújabb kisfilmjét. Aztán alszik egy nagyot, mert fontosnak tartja, hogy a kamera előtt, a színpadon olyan legyen, amilyennek a rendező, a néző látni akarja. Távirati stílusban ez mondható el Létay Dóráról, aki immár két és fél éve a Jóban Rosszban sorozat jóságos doktor nénije.
Viselkedés, változás, próbák
Létay Dóra persze ennél sokkal több. Megőrizte kislányos báját, égetnivalóan rossz kölyök lényét, miközben komoly művésszé ért, megfontolttá vált, és olykor bölcsebb a legmatrónább matrónánál is.
Jó színésznőnek lenni, mert az ember több lehet, mint ami valójában, módjában áll átalakulni, mindig más bőrébe bújni.
Ezért akart színész lenni, hogy változhasson a jelleme, a lelke, büntetlenül kiélhesse mindazt, amit másnak illetlenség. Örül, ha ugyanazon a napon lehet idétlen, gonosz, rakoncátlan. Ez élteti. Mert az a fajta, akinek egyébként fontos, hogy megfeleljen. Megtanulta a szabályokat, legyőzni az indulatait, és ez hosszú távon fárasztó ezt mindannyian tudjuk, akik alapvetően jók akarunk lenni.
Számomra a Vízkereszt Olíviája kész terápia. Ott lehetek hideg, hisztis, kemény, és dalra is fakadhatok meséli, aki egyébként tud viselkedni, próbán nem hisztizik, mert tudja, abból nem születik jó produkció. Az ember akkor ordít, ha fél. Tizennégy év alatt megtanultam, hogy kitárjam, odaadjam magam.
Néha mégis akad, aki gonoszkodik vele. Ilyenkor leül, és higgadt, őszinte beszélgetést vár. Halálos bűn, ha két művész civil viszálya vagy rossz viszonya érződik a színpadon. Felül kell emelkedni a történéseken, ha az ember nem kapta meg azt a tekintetet, végszót vagy energiát, ami ahhoz kellett volna, hogy az alakítás százszázalékos legyen.
 |
A próbákat szereti, alkotói folyamatnak tartja, melynek csúcsa az a pillanat, amikor a színpadon lévők egyszerre érzik: megszületett valami. Testet ölt az egymásból nyert energia. A színház alapos, mély, keresgélős folyamat. A sorozat más. Különös koncentrációt igénylő, kemény munka. Naponta forgatni, naponta odaadni magát a nézőnek, naponta megfelelni, hozni a várt formát, hihetetlen testi és lelki edzettséget kíván. És a törékeny művésznő két és fél éve, a sorozat indulása óta ott van a képernyőn.
Minden jelenetet kétszer-háromszor próbálunk, fél óra van rá, óriási fizikai-szellemi készenlétet igényel. Néha azt érzem, nehezebb, mint a színház, de inkább úgy mondom, más. És nem titok, hogy nagyobb a hibalehetőség. Réka szerepe nagyon pozitív. Túlságosan is jó, mégis szeretik. Hogy jól játsszam, át kell alakítanom az agyamat, az ő figurájából kell kiindulnom. A nézők talán épp azért szeretik, mert a világban rengeteg a probléma, fölborultak a kapcsolatrendszerek, és ő egy igazodási pont, akiben nem csalódnak mondja Dóra, én pedig hozzáteszem, hogy ez az emberek esti meséje, melyben gyakorlatilag ő a királylány.
Álmok, valóság, boldogság
A királylány, akiből előbb-utóbb bizonyára asszony lesz, és szeretne kis királykisasszonyokat, királyfikat, mint minden egészséges fiatal nő. A filmben nem vár babát, kamaszokat fogad örökbe.
Gyönyörű gesztus, de úgy érzem, amíg egy nő, egy házaspár eljut odáig, hogy örökbefogadásra gondol, hihetetlen nehéz időszakot él át. Tisztelem, becsülöm, aki a valóságban ezt megteszi, és neveli az árvákat, az elhagyottakat. Civil életemben erre én még gondolni sem szeretnék. Boldogok vagyunk, és jól érezzük magunkat a bőrünkben párommal, Szanitter Dáviddal. Egyébként, aki hiszi, hogy az élet véletlenek sorozata, közben őszinte, és negatív érzelem alig van benne, az képes a jóra koncentrálni. És akkor bejön a jó. A mi szerencsés egymásra találásunk alig több mint öt hónapos. Külön kegy, hogy azonos életszakaszunkban vagyunk. Azonosan ível a pályánk, azonosak a vágyaink, és pont az kell mindkettőnknek, amit a másik adni képes mondja, és sugárzik a boldogságtól, aztán hozzáteszi, hogy nincsenek óriási tervek, még bármi lehet, a spontán áradás időszakát élik, nem akarják meghatározni a jövőt, annak ellenére, hogy ez a kapcsolat most végtelennek, szabadnak és nagyon boldognak tűnik.
A teljes interjút a Nők Lapja március 14-én megjelenő számában olvashatjátok!
