1. A saláta készítéséhez kizárólag ép, romlatlan alapanyagot válasszunk, mert élvezeti értéke és tápanyagtartalma csak ezeknek teljes. Ráadásul, a saláta nagyon sokat mutat meg a hozzávalókból, így azok hibáit sem tudja eltitkolni. Fonnyadt, túlérett, vagy éppen szétfőzött, elszíneződött alapanyagokkal nem is érdemes próbálkozni, sosem lesz belőlük díjnyertes ebéd.
2. A saláták elsősorban nyers változataik gazdagok C-vitaminban, sok káliumot és magnéziumot tartalmaznak, energia- és zsírtartalmuk általában alacsony, de ízesítésüktől függően változik. Bőséges bennük a rágóizmokat, fogainkat foglalkoztató, az egészséges bélműködést fenntartó, a jóllakottságérzést fokozó rost.
3. Minden évszakban találunk viszonylag elérhető áron olyan alapanyagot, amelyet nyersen is fogyaszthatunk. Felfedezhetjük, hogy az eddig meg sem kóstolt zöldségféle (cékla, tök, patisszon, cukkini, zellergumó, paszternák, petrezselyemgyökér) nyersen is kellemes ízű.
4. A friss zöldsalátákat könnyen el lehet rontani azzal, ha az egyébként ropogós alapanyagokat megrogyasztjuk, például meleg vizes mosás-áztatás, vagy besózás, valamint a melegben való tárolás során.
5. A salátába kerülő friss leveles zöldséget a leöblítés után mindig tökéletesen szárítsuk meg (itassuk le konyharuhával, vagy gyengéden centrifugáljuk ki), különben a nedves levelekről lepereg a salátaöntet. A tisztított alapanyagot fölöslegesen ne áztassuk, mert értékes vitaminokat és ásványi sókat veszítünk.
6. Alapanyagként vagy dekoráláshoz nagyon sokszor használunk fejes salátát. Ez esetben fokozottan érvényes a tanács, hogy aprításkor a salátaleveleket tépjük, ne pedig vágjuk! Ellenkező esetben már a tálalás idejére csúnyán elszíneződhetnek a levél vágott szélei. Figyeljünk a saláta összeállítási sorrendjére, mert a különféle hozzávalók más és más módon viselkednek a darabolás, keverés, érlelés során.
7. A saláták keverésére, tárolására üveg, porcelán vagy rozsdamentes edényeket használjunk, mert különben a gyakran savanyú (savas) öntet reakcióba lép a (például alumíniumból készült) edény anyagával. A jó salátástál széles szájú, öblös, de nem túl mély, az ilyenben ugyanis könnyen lehet úgy (emelgetve) megkeverni az alkotórészeket, hogy ne törjenek össze.
8. A zöldségekben lévő vitaminok egy részének felszívódásához szükség van némi zsiradékra is, ezért az öntetekben ott a helye a napraforgó- vagy az olívaolajnak. Az úgynevezett salátaolajoknak az a jó tulajdonságuk, hogy kevésbé dermednek meg a hűtés alatt. Egy jó zöldsalátára egyébként nem is kell feltétlenül más dresszing, mint egy kevés olívaolaj.
9. A saláták ízét lágyíthatjuk, és harmonikusabbá tehetjük, ha a savanyításra nem közönséges tömény ecetet, hanem valamilyen ízesített és gyengített verziót (bor-, alma-, tárkony- vagy más fűszerecetet), illetve citromlevet használunk.
10. A főtt zöldséget vagy húsfélét tartalmazó salátáknak hosszabb idő kell, hogy ízeik összeérjenek, ezért ezeket több órára, gyakran egy bő napra is a hűtőbe kell tennünk tálalás előtt. A leveles zöldségek viszont viszonylag hamar összeesnek, ezért az ezekkel készült salátákat a tálalás előtt legfeljebb egy-két órával keverjük és hűtsük be!
Forrás »
 |
Friss saláta articsókával és füstölt lazaccal
Hozzávalók: 1 lollo rosso, 1 fejes saláta, 20 dkg articsóka (konzerv), 20 dkg füstölt lazac, fél dl olívaolaj, 1 citrom leve és lereszelt héja, 2 szál újhagyma.
A salátákat megmossuk, lecsepegtetjük, és apróra tépkedjük. Az articsókát negyedekbe, az újhagymát karikákra vágjuk. A salátaleveleket és az articsókát a tálon elrendezzük. Rátesszük az újhagymát, meglocsoljuk a citromlével és az olívaolajjal. A tetejére tesszük a füstöltlazac-szeleteket, és megszórjuk a reszelt citromhéjjal.
Még két remek recepttel vár benneteket a Nők Lapja április 11-én megjelenő száma!
