Egy háziorvos nemrég azt mondta, a betegségkódok helyére az esetek döntő többségében szíve és esze szerint is ezt írná: Magyarország 2007
Az okokról, életminőségünk romlásáról, nemzetközi tapasztalatokról kérdeztem dr. Kopp Máriát, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatóját.
 |
Lassan megszokjuk, hogy nincs olyan felmérés, lista, ahol, mi magyarok ne a legrosszabb helyen végeznénk
A korai halálozás szempontjából az adatok döbbenetesek. A 40-69 éves korosztályban a férfiak 8,8 százaléka halt meg, a nőknek a 3,5 százaléka, és ez utóbbi is nagyon rossz arány európai viszonylatban. Szomorú, de érdekesség lettünk, részben emiatt tartotta most nálunk kongresszusát az Amerikai Pszichoszomatikus Társaság, ők eddig egyetlenegyszer gyűltek össze Amerikán kívül.
Vannak, akik szerint a magyarok hajlamosak a depresszióra
Ez ellen mindig határozottan tiltakozom! A magyarok nagyon motiváltak, és ha nem tudják elérni a céljaikat, ha ezt nem hagyják nekik, akkor válnak frusztráltakká. De igenis tudunk nagyon vidámak lenni.
Tehát inkább szélsőséges lelkiállapotúak vagyunk.
Igen, ez a bizonyos sírva vigadás jellemző, ami egyébként a kreatív emberek sajátja. Genetikailag sem vagyunk gyengébbek, a hatvanas években jobbak voltak a mutatóink az osztrákokénál, most viszont náluk a férfiak várható élettartama nyolc évvel magasabb, mint nálunk. Érdekes, vagy inkább tanulságos, hogy a szomszédos országokban is kezdtek romlani a mutatók, ám ott sikerült visszafordítani a folyamatot. Hozzájuk képest nálunk nagyon erős a fogyasztói szemlélet, az önértékelésben döntő szempont az anyagi helyzet, a társadalmi státusz, ezenkívül gyengébb a közösségi érzés. Mindkettő gyökereit az ötvenhatos forradalom utáni időkben kell keresnünk.
Nézzük konkrétan, hogy milyen tényezők okozzák a korai halálozást a férfiaknál, és mi védi meg a nőket!
A nőkkel kezdem, számukra az életminőség szempontjából legfontosabbak a közvetlen emberi kapcsolatok. Férjükkel, családjukkal, barátnőikkel, munkatársaikkal. Őket az veszélyezteti, ha ezekben boldogtalanok, ha nincs bizalmasuk, akivel megbeszélhetnék a gondjaikat. Ehhez képest a férfiak számára az általános társadalmi bizonytalanság, azon belül rendkívüli mértékben a munkahelyi bizonytalanság a fő veszélyforrás. Valamint a demoralizálódás, a kiszámíthatatlan jövő, az élet értelmébe vetett hit hiánya. Azok, akik bizonytalannak érezték a munkahelyüket, háromszor gyakrabban haltak meg. A férfitól azt várja a társadalom, hogy tartsa el a családját, teljesítsen, mutasson fel bizonyos dolgokat. Ha ebben akadályozva érzi magát, akkor alakul ki a krónikus stressz, ami miatt összeomlik az immunrendszere, és alakulnak ki daganatos betegségek, szív-és érrendszeri problémák, jön az alkohol, az agresszió. Megdöbbentő, de a 2002-ben vizsgált mintában a később meghalt férfiak negyede már akkor súlyosan depressziós volt.
Felismert depressziós?
Nem és ez a másik nagy baj. Nagyon kevesen fordulnak orvoshoz a férfiak közül ebben a korosztályban, egyrészt, mert nem fér össze az önképükkel, másrészt, mert félnek kiesni a munkából. De ha fordulnának, akkor sincs sajnos, nálunk erre megfelelő hálózat, ahol elsősorban pszichoterápiával segítenének átformálni a gondolkodásukat, erősíteni a megküzdési képességüket. Ki kell mondani, hogy a krónikus stressz okozta depressziós állapotnak azt a következményét, hogy abba bele lehet halni, még mindig nem ismerik fel, és nem fordítanak rá elég figyelmet nálunk.
Más országokban ez másként van?
Igen, mert pontosan tudják, hogy ez nem csupán egészségügyi kérdés. Svájcban például, ami egy igen biztonságos ország, kiszámították, hogy a munkahelyi stressz okozta megbetegedések révén a GDP egy százalékának megfelelő összeget veszítenek el évente. Az Európai Unió is felismerte ennek jelentőségét, már hat éve kiadtak egy direktívát, mely szerint a munkahelyi vezetőknek kötelessége foglalkozni a munkatársak testi és lelki egészségével, csökkenteni a stresszt.
Gondolom, ott lehet egy program sikeres, ahol minél nagyobb erők állnak mögötte.
Finnországban, a hatvanas években ugyancsak nagyon rosszak voltak a mutatók, no, nem ennyire, mint most nálunk, de a finn nők kivonultak tüntetni Mentsük meg a férfiakat! jelszóval. Ezután indítottak el egy programot széles összefogással, ahol nemcsak a munkahelyi vezetők voltak felelősek, de minden kisebb-nagyobb közösség amolyan védőháló szerepet vállalt. Mert a közösségek a legfontosabbak. A svéd népegészségügyi program első pontja is a társadalmi kohézió erősítése. A második a bizonytalanság csökkentése, a harmadik pedig a munkahelyi stressz csökkentése.
Szerintem sok munkáltató úgy gondolja, hogy aki fél, az mindent megtesz, mindent vállal
Egy magára valamit adó, hosszú távra tervező munkáltató pontosan tudja, hogy mi áll érdekében anyagilag is.
Beszéljünk kicsit arról, hogy mi képes megvédeni az embereket, különösen a férfiakat!
Például a házasság. Ez egyértelmű. Háromszoros védettséget jelent! Azok a férfiak pedig, akik úgy érzik, nagyon erősen számíthatnak a feleségükre, ötször kisebb eséllyel halnak meg ebben az életszakaszban. Érdekes, hogy a férfiak amúgy is nagyobb arányban tartják jónak a házasságukat, mint a nők, és az is, hogy ez a védőfaktor csak a házasságra vonatkozik, az élettársi kapcsolatokra ezt mutatják a nemzetközi adatok is már nem. Valószínűleg a férfiak, akik személyes kapcsolataikban bizonytalanabbak, érzelmi intelligenciájuk általában gyengébb, azt az egy kapcsolatot nagyon fontosnak tartják.
 |
Gondolom, véd a család, a sport, a hit, a közösségek.
Igen, ezek mind nagyon fontosak. És a magasabb iskolai végzettség is, de érdekes módon csak a férfiak esetében. A magasabb végzettségű férfi jobb házasságot köt, megtanulja megoldani a nehezebb helyzeteket, és a sok iskolatárs, a több személyes kapcsolat is segítség. A nőknél a végzettség sokszor a munka és család közötti megosztottság miatt inkább gondot okoz, legalábbis nem jelent védelmet.
Ezek az adatok nyilvánosak, ismertek, az egészségügy átalakításánál vezérfonalként kellene használni, de nem tudom, történik-e valami ennek a folyamatnak a megállítása érdekében.
Sajnos, semmi jót nem mondhatok. Mi rendszeresen pályázunk, elmondjuk, leírjuk a tapasztalatainkat, de nem tartanak rá igényt azok, akik kezében a cselekvés lehetősége. Pedig ez sürgős is, fontos is, és nagyon nagy összefogás kellene, hogy javuljon a helyzet. A Nők Lapja jó fórum lehetne, hogy akár egy mozgalmat indítsanak a magyar nők, a finn példa nyomán. Mert meg kell mentenünk a férfiakat
