 |
Nagy Zsanett például egy kisvárosban, Zircen született, de házasságkötése óta egy barátságos kis faluban, Bakonybélen él. Négyévesek a fiai, és Zsanett egy ideje már dolgozik Veszprémben.
Furcsa volt a nyüzsgőbb Zircről ebbe a gyönyörű, ámde mégis csendesebb faluba költözni meséli. Amikor gyesen voltam, nagyon egyedül éreztem magam, mert a helyiek eléggé zárkózottak. Megesett, hogy sétáltam a faluban a gyerekekkel, és amikor összefutottam a korombeliekkel, hívtam őket, ha felénk járnak, kopogjanak be egy kávéra. De ilyen sohasem történt. Csak sokára tudtam közel kerülni hozzájuk. Befogadtak, de tartják a három lépés távolságot. Nem voltak a faluban barátaim ma már akad néhány , és ezt nehezen dolgoztam fel, mert mindig vidám, nyitott lány voltam. Végül hetente egyszer meghívtam a régebbi baráti körünket egy kis beszélgetésre. És ők jöttek: Zircről, Veszprémből, kocsival, busszal, a gyerekeikkel Így helyrerázódott a lelkem. Én is elkezdtem bejárni a fiaimmal Zircre. Megteremtettünk mindent, amire sokan egész életükben vágynak kocsink, szép házunk, kertünk van , de a falusi léthez hozzátartozik, ha valamire szükség van, például, ha olyan margarint szeretnék, amit megszoktunk, akkor azért utazni kell, mert falun kicsi a választék. Nekem a kocsi ad szabadságot, anélkül nehéz lenne mozognom, és a megszokott életemet élnem. De így beülök az autóba, elmegyek dolgozni, ellátogatunk a barátainkhoz, és nincs bennem feszültség. Ha az embernek megvan ez a szabadsága, akkor örömmel tér haza este a csendes, szép faluba
A teljes cikket, az eheti hét témáját a Nők Lapja július 18-án megjelenő, 29-es számában olvashatjátok!
