Amíg mi a kicsit ajnározzuk nem tudok betelni piskóta lábacskájával, nagy, mosolygó szemével , férje, Ketskés Norbert orvos-közgazdász sürög-forog. Sütit készít az asztalra, ásványvizet hoz, kávét főz. Majd átveszi a fiát, hogy zavartalanul beszélgethessünk. Mi másról, mint az apróságról. Olyan édes feje van mondom , tisztára, mint egy kókuszdióé.
Még a pocakomban volt nevet fel Zsuzsa , amikor én is pont arra gondoltam, hogy milyen helyes kis kókuszfeje lesz. Tényleg az lett. Bár ezerötszáz becenévvel halmozzuk el, kisgazembertől kezdve a mackófülig, legkedvesebb a Kókuszfej. Egyébként Krisztiánnak szoktam szólítani. A teljes neve ugyanis: Ketskés Krisztián Norbert. Sokat tépelődtünk, mi legyen a neve. Olyan, ami passzol a vezetéknevéhez, és adott esetben majd külföldön is ki tudják ejteni, így lett Krisztián. Az édesapja után pedig Norbert. A páromnál családi szokás, hogy másodiknak az apa nevét adják az újszülöttnek.
Elmondom, arra lennék kíváncsi, hogyan telnek a napjai most, a korábban sűrűn befogott tévésnek. Kezdjük azzal, hogy:
Reggel
Ez eleve hajnalban indul. Most, hogy már növünk, már négykilósak vagyunk, az éjszakai etetés eltolódott öt-fél hatra. A doktor néni is mondta, hogy reggel, amikor felkel a nap, a babák is felkelnek, ezt tudomásul kell venni. Szerencsére, a párom igyekszik megkímélni, és hajnalban gyakran ő eteti Kókuszfejet, a későn este lefejt tejjel, cumisüvegből. Annak ellenére, hogy rengeteg reggeli műsorom volt, és megszoktam a korán kelést, nem szeretek hajnalban kelni. Nyolc óra környékén már jön az első komoly evés, ami szoptatás, mint általában a nap többi részében is. Minden más háttérbe szorul.
Nehéz volt átállnod?
Mivel alapvetően bagoly típus vagyok, szeretek sokáig fent maradni, hozzászoktam a hosszú reggeli felkészülésekhez. Másfél órába is beletelt olykor, mire összerendeztem mindent. Szeretek kényelmesen reggelizni, erre édesanyám szoktatott rá. Szerinte a reggeli nagyon fontos része az ébredésnek, hiszen az alapozza meg a napot. És most arra jöttem rá, hogy egyszerűen eltűntek a napszakok. Először kora délután eszmélek rá arra, hogy ez már egy új nap, addig menetrendszerűen végzem a dolgom. Néha előfordul, hogy már picivel tovább alszik, ilyenkor magam is meglepődöm, hogy akad egy kis extra időm. E-mailekre, telefonokra. Érdekes módon nagyon természetesen fogom fel, hogy ez most így van. Nincs bennem aggódás, szorongás, hogy jaj, miről maradok le, mit mulasztok el. Az első hónapban mellettünk voltak a párom szülei, akik rengeteget segítettek, és hihetetlen volt megtapasztalni, hogy egy pirinyó gyerek tökéletesen mozgásban tud tartani négy felnőttet, huszonnégy órán keresztül. Már magunk vagyunk, róla szól a nap, az éjszaka, róla szól minden reggeltől estig, és teljesen jól van így.
Régóta vágytál gyerekre, mégsem sietted el. Miért?
Kerülhettem volna én is olyan helyzetbe, hogy azt mondom, amit elég sok nő, olykor persze kényszerűségből: szülök magamnak egy gyereket. Eleve rossz hozzáállás. A gyerek óhatatlanul igényli, hogy legyen neki anyukája és apukája. Kár lett volna elhamarkodni. Meg kellett várni azt a férfit, aki együtt tudott örülni velem annak, hogy gyerekünk lesz. És akiről Krisztián mintát vehet. Férfimintát. Rólam meg nőit. Ezt fontosnak éreztem. Egyformán imádjuk. Ő is egyformán ragaszkodik hozzánk.
Zsuzsa szerint ennek így kellett történni. Tavaly veszítette el az édesanyját, szinte beleőrült a fájdalomba. Nagyon sokat jelentettek egymásnak. Nem tudja mivel magyarázni, de kilenc hónappal édesanyja halála után, megszületett Krisztián. Május első vasárnapján, anyák napján vitték haza a kórházból. Ez volt az első olyan év, amikor nem köszönthette az édesanyját, miközben maga is édesanyává vált.
A teljes interjút a Nők Lapja július 25-én megjelenő, 30-as számában olvashatjátok!
Még több az e heti Nők Lapjából:
Érzelmes utazás »
Szépségsebészet a piacon »
7 érv a kapor mellett »
Csisztu Zsuzsa és a kis Kókuszfejű »
Senora, jövőre is lesz Carnaval! »
Aggódósanyuka jelenti »
Kóstoló a teaházak utcájából »
Hála lopásért, betörésért »
Hétköznapok a vizeken » |
