Amikor végére értem Novák Marianna levelének, pár percig döbbenten ültem. Majd felhívtam Hoppál Bori testtudatoktatót, és meghívtuk beszélgetni Mariannát. Másnap belopóztam a fotózásra. Alig ismertem rá interjúalanyunkra. Egy szőke bombázó állt előttem. Így menj haza, kifestve, szoknyában! súgtam oda neki. Tudtam, hogy ki fogja próbálni…
Novák Marianna: Azért írtam nektek, mert felháborodtam a menstruációról szóló cikketeken. Nem hiszem el, hogy van olyan nő, aki ünnepelni tudná azokat a szörnyű napokat, amikor fáj a feje, görcsöl a hasa, a lába között egy csomaggal mászkál, és képtelen bármire koncentrálni. Én olyan rosszul tűröm, hogy olyankor legszívesebben elbújnék valahova, hogy ne is vegyenek rólam tudomást.
Koronczai Lilla
Koronczai Lilla: Ez mindig így volt?
Marianna: Kezdettől fogva. Kamasz koromban még az is előfordult, hogy apunak be kellett vinnie a kórházba, annyira rosszul voltam. A gyógyszereket kihánytam, és csak bőgtem egész nap, nem tudtak velem mit kezdeni. Később rendetlenkedni kezdett a ciklusom, és hosszabb időre kórházba kerültem. Csoda, ha örökre megutáltam?
Lilla: Nem lehet, hogy ezek az iszonyú fájdalmak összefüggnek azzal, hogy te nem szerettél kislány lenni?
Marianna: Valóban nem szerettem, és ma sem szeretek nő lenni. Csak a kellemetlenségeit látom, attól kezdve, hogy melltartót kell hordanom, egészen a menstruációig. Már a születésemkor csalódást okoztam. Fiúnak vártak, erre megszülettem én. Igaz, hogy teljesen úgy viselkedtem, mint egy kissrác, autókkal játszottam, verekedtem, fociztam, tele voltam intőkkel. Féltékeny voltam a kisöcsémre, mert bezzeg mindenki őt ajnározza, velem senki sem foglalkozik. Mit lehetett egy ilyen kislánnyal kezdeni? Én arról is főleg az iskolában hallottam, hogyan lesz a gyerek, mert otthon nem igazán volt ez téma, csak késő kamasz koromban hajlottam a beszélgetésre az anyukámmal. De az első menzesz teljesen váratlanul ért, pont egy gyermeküdülőben nyaraltam, és olyan volt, mit egy arcul ütés. Tudtam persze, hogy mi az, mert anyu elmondta, és a suliban is volt már több lánynak, mégis szörnyen zavart.
Hoppál Bori: Mivel eleve elutasító volt a hozzáállásod a nőiességedhez, szinte természetes, hogy ennek manifesztációját, a menstruációdat is a világ legnagyobb igazságtalanságának élted meg. Egy átoknak, amely csak arra jó, hogy megkeserítse az életedet. Biztosan nem vagy ezzel egyedül. A mi kultúránkban sajnos, nem készítik fel a lányokat arra, mit jelent nőnek lenni, mit jelent a menstruáció, milyen természetes gyógymódok ajánlhatók görcsök ellen. Arra, hogy ez nem egy szükséges rossz, hanem a nőiség velejárója. A női test ugyanolyan ciklikusan működik, mint a természet. A menstruáció alatt feltöltődik a szervezetünk, visszavonulásra, csendre vágyik, hogy aztán újjászülethessen, és virágba borulhasson. Lehet, hogy az e havi ciklusunknak nem lesz ugyan gyümölcse, de ez nem jelenti azt, hogy most nem kell felkészülnünk a következő, foganóképes időszakra. Hiszen ez a nőiségünk lényege.
Lilla: Vannak olyan kultúrák, ahol erre a visszavonuló időszakra tekintettel vannak?
Bori: Hogyne. A természeti népeknél a havi ciklust nagy tisztelet övezi. A Fülöp-szigeteken ilyenkor nem is engedik dolgozni a nőket. Az indiánoknál és a Kaukázusban pedig elvonulhatnak pihenni az úgynevezett holdkunyhóba, és ott töltődhetnek fel az elkövetkező hetekre. Nem is szakadnak bele abba, hogy ezeken a napokon is fogukat összeszorítva igyekezzenek megfelelni otthon és a munkahelyükön. Jó lenne, ha követni tudnánk a példájukat.
Marianna: Nem hiszem, hogy a főnököm tolerálná, ha minden hónapban kivennék pár nap szabadságot arra tekintettel, hogy éppen a hiszti-korszakomat élem.
Bori: Pedig olyan jó lenne, ha valaki végre venné a bátorságot, és kimondaná: mi, nők igenis mások vagyunk, mint a férfiak! Törékenyebbek, finomabbak, fáradékonyabbak, és ezeken a napokon igenis több kényeztetésre, kíméletre szorulunk.
 |
| Novák Marianna |
Lilla: A párkapcsolataid hogy alakultak?
Marianna: A házasságaim rendre azért mentek tönkre, mert alulértékeltem magam mint nő. Csúnyának láttam magam, és túlságosan ragaszkodtam a kiválasztott férfihoz. Ezért is lehetett, hogy mindig más nőkért hagytak el. A második férjem a válás előtt szemrehányást tett: Téged csak az úszás érdekelt! Valóban versenyszerűen úsztam, de ma már világos számomra, hogy ez csak pótcselekvés volt. Másfél éve, mióta a mostani párommal élek, eszembe se jut, hogy hétvégén magára hagyjam őt és a lányomat. Ő az, aki mellett időnként halványan érzem: mégiscsak jó nőnek lenni. Amikor például vasárnap reggel ágyba hozza nekem a kapucsínót…
Lilla: Ezek szerint valami változás mégis megindult benned. Szedsz fogamzásgátló tablettát?
Marianna: Igen, de a menstruációmtól sajnos, ugyanúgy szenvedek, mint régen.
Bori: Ez furcsa. Ugyanis a fogamzásgátló tabletta szedése alatt nincs rendes havi ciklusunk, tehát a testünkben lejátszódó folyamat csak műbalhé. Érdemes lenne megvizsgálnod, mi az, ami a menstruációs fájdalomból a tudatodban, a lelkedben zajlik, és mi az, ami valóban végbemegy a testedben. Lehet, hogy a görcseid csak rossz beidegződések?
 |
| Hoppál Bori |
Bori: Kiváló alkalom nyílik arra, hogy megpróbálj másképp közeledni a menstruációdhoz. Apró gesztusokra gondolok, amelyeket a nőiességed felé teszel. Például este, lefekvés előtt ülj bele egy kád meleg vízbe. Meghaladott nézet, hogy a vérzés alatt nem szabad fürödni! Önts bele levendula- vagy muskotályoszsálya-olajat, ezek segítenek ellazulni a méh izomzatának. És figyelj a görcsökre! A kismamáimnak is azt szoktam mondani, hogy a vajúdás alatt lazuljanak el, és próbáljanak meg együtt táncolni a fájdalommal. Nem kell, hogy az rángasson bennünket, lehet a szövetségesünk is. Ha elfogadod, sőt, megbarátkozol ezekkel a testérzetekkel, talán kiléphetsz ebből a szenvedéstörténetből.
Marianna: Az nagyon jó lenne, már csak a lányom miatt is. Aggódom, nehogy ezt a mintát vigye magával.
Lilla: Ha elhatározod, hogy ezután a nehéz napokban megtiszteled magad egy kis pihenéssel, befelé fordulással, ezekbe a kuckózásokba próbáld meg bevonni őt is. Ez jó alkalom lesz arra, hogy felkészítsd a nőiessége fogadására.
Bori: Én a helyedben már most készülnék a kislány nővé avatására. Mindenképpen meglepném valamivel az első menzesze alkalmából. Egy gyűrűvel, nyaklánccal, vagy egyszerűen csak sütnék neki egy tortát. Megünnepelném őt! Egyúttal elmesélném neki a saját kálváriámat, hozzátéve, hogy nem szeretném, ha neki is ennyit kellene szenvednie. Talán ez a varázslat megtöri az átkot.
Epilógus
Az interjú után néhány nappal kaptunk egy újabb levelet Marianntól:
Kedves Lilla!
Mikor hazaértem a fotózásról, drága férjemuram bizony szóhoz sem jutott, annyira meg volt lepődve, hiszen soha nem festettem magam. Még az esküvőnkön is csak egy kis pilla-kencefice és szájfény volt rajtam. Láttam rajta, hogy tetszik neki, amit lát. Egész délután csak bámult, bámult, és nem tudta hova tenni az átváltozást. Tudod, érdekes a férfilélek, drága férjem elfogadott olyannak, amilyen vagyok, a vadságommal, a fiússágommal, az antinőségemmel együtt, soha nem kérte, hogy legyek nőcisebb, lágyabb, szoknyásabb. Most viszont komolyan elgondolkodtatott, hogy láttam, mennyire csillog a szeme, amikor rám néz. Köszönöm, hogy egy napig kibújhattam a bőrömből, és érezhettem, milyen az, ha csodálnak, és szépnek tartanak. Egy aprócska pillanatra még én is elhittem a csodát, és szépnek láttam magamat
Beszélgess velünk! Ha kedvet érzel ahhoz, hogy bármilyen, a nőiességet érintő problémádról elbeszélgess velünk, kérjük, jelentkezz a következő e-mail címen: l.koronczay@sanomabp.hu. Szeretettel várunk! |
Még több az e heti Nők Lapjából:
Lang Györgyi nagy-nagy harca » Műhelytitkok » Paprika, paradicsom – parádésan! » Egy különös nap » Ha már nem a szokásos új tanév jön » “Gyűlölöm a menstruációmat!” » Mi lesz veled, óvoda? » Akit két anya szült egy örökbefogadás története » Winkler Nóra: A szerelem a legjobb az életben » |
