Az állandó hajszoltság, amelyben a magyar férfiak élnek, romba dönti az immunrendszerüket. Valamit tenni kell, sugallják az erre irányuló kutatások, és minden egészséges emberi ösztön. Mentsük meg a férfiakat! adtuk ki a jelszót a nőknek, és közben érkeztek egyre-másra a férfiak levelei, történetei…
Harminckilenc fokos lázam volt, a feleségem könyörgött, hogy eszembe ne jusson bemenni az üzletbe. Mondtam neki, ő csak menjen dolgozni, én ágyban maradok, megiszom az odakészített teát, beveszem a gyógyszert, másnapra kifekszem az egészet. Megkértem, ne hívjon telefonon, majd ha felébredek, jelentkezem. Ő elment, és nem sokkal később én is. Megittam a teát, bevettem a gyógyszert, jól felöltöztem, és
mentem. A villamoson rosszul voltam, rosszul éreztem magam, aztán kaptam ülőhelyet, úgy egy kicsit jobb lett. Már előző nap is lázam lehetett, végig, de persze nem mértem, a feleségemnek sem mondtam. A főnökömet, akié az üzlet, nem érdekli, hogy kinek, mi baja van, nála dolgozni kell, aki ezt nem veszi tudomásul, azt kirúgja. Láttam ilyet eleget. Az egyik kolléganőm fia leesett a fáról az iskolában, eltörte a karját, de mivel ez a napköziben történt, délután, a főnök azt mondta neki, hogy azt a másfél órát, ami még hátra van a munkaidejéből, kibírja a gyerek az apjával is
Jó kis történet, nem igaz? A férfi, aki talán érthető okokból nem akarta, hogy leírjam a nevét most lábadozik szívizomgyulladásból. Betegállományban van, minimálbér után természetesen, és szinte biztosan tudja, hogy ugyanúgy selejtezi őt ki a főnöke a munkába állása első napjaiban, ahogy a hibás árut szokás. Csak a felesége unszolására vállalta, hogy találkozik velem, és elmondja a történetét. De közben szégyelli magát. Ő!! Szégyenkezik, hogy ezt vele megtették, hogy megtehetik! Hogy nincs lehetősége, joga, esélye, hogy azt mondja: elég ebből.
A fizetésem nagyobbik részét zsebbe kapom, így azért meg tudunk élni folytatja a kétgyerekes, értelmes arcú, szürke szemű férfi. De olyan is volt, hogy az éves szabadság felét csak papíron vettem ki. Nemcsak én, a többiek is
Amit csak nő tud
Mit is mondott Kopp Mária professzor asszony, aki munkatársaival a sorozatunk alapjául szolgáló kutatásokat elvégezte? Azt, hogy az állandó stressz és a bizonytalanság ássa alá a férfiak egészségét, ez a kettő eredményezi előbb-utóbb a szív- és érrendszeri, a daganatos betegségeket, emiatt alakul ki a depresszió.
Nincs még egy ilyen ország a világon, ahol minden második ember depressziós! mondja meglehetős indulattal Pistyur Imre szobrász, aki hosszú évekig dolgozott természetgyógyászként, és akit még mindig sokan megkeresnek, hogy elmondják neki a panaszukat, a tanácsát kérjék.
Pistyur Imre |
A nőket mindez ugyanígy sújtja, ez eddig sem volt kérdés, mégis jobbak a megküzdési stratégiáik.
Csak a nők menthetik meg a férfiakat, ez egyértelmű szögezi le Pistyur Imre. A férfiaknak szükségük van arra a finom gondoskodásra, amire csak egy nő képes, a harmóniára, amit csak ő tud megteremteni. A férfiak akkor lesznek képesek megint nagy dolgokra, ha érzik ezt a támogatást. Ezenkívül a nőkben jobban konzerválódtak azok az értékek, amelyek ebből a mély válságból, ebből a pangásból az egyedüli kiutat jelenthetik: erkölcs, hit, mély érzelmek, alázat, figyelem. Ők kezdeményezhetik azt az erkölcsi, lelki, gondolati megtisztulást, melyből, mint egy magból, elindulhat a változás. A gyógyulás.
Amiért jó hazamenni
A nők meghatározó szerepéről álljon itt még egy történet, amolyan pro és kontra, melynek szereplője szintén nem akart nevével szerepelni a lapban, hiszen két gyerekének édesanyjáról beszélt.
A volt feleségem nem volt gonosz nő, egyszerűen csak bizonytalan. Félt, hogy lemarad, elmarad, hogy baj lesz, hogy elromlik az idő, mindentől. Ezért kellett a jobb autó és a nagyobb ház. Amikor elkezdett fájni a bal oldalam, belenyilallott néha, és szóltam neki, akkor is megrémült. De nemcsak engem féltett, sőt, sajnos, engem kevésbé. Mi lesz velünk?… ez volt a szemében. Azután örökké faggatni kezdett, inkább nem is mondtam neki semmit. Aztán már másról sem. De én még így sem váltam volna el a gyerekek miatt. Csakhogy ő talált magának valaki biztosabbat. Nem is hittem, hogy találok valakit, különösen, hogy olyat, akivel még boldog lehetek. Akivel így lehet élni Talán nevetséges, de a mostani feleségem néha órákon át simogatja a fejem. Babusgat Valahogy mindig tudja, hogy mikor van erre szükségem. Hogy honnan ? Az első időkben sokat sírtam vele, és ő azt sem bánta. Most meg már nevetünk sokat. Sétálunk, meg beszélgetünk Szóval, ő igenis megmentett engem.
*
Sasvári Sándor |
Még több az e heti Nők Lapjából: Oláh Ibolyával mentora, Anyácska beszélget » Verhetetlen tízóraik! » Mentsük meg a férfiakat! » 10 őszi sminktipp » Exkluzív interjú John Travoltával » Miss Tökéletesek » Szeptemberi pénztárcafrász » |