Karmikus boszorkánykapcsolat

Drága Soma!

Nagyon szeretem a rovatodat a Nők Lapja Cafén, mindig érdekelnek mások problémái, és igazán hasznos, érdekes tanácsokat tudsz adni, ehhez csak gratulálni tudok! Most azonban én is rászántam magam, hogy írjak Neked, mert van egy furcsa kapcsolat az életemben, amire nem találok magyarázatot, és hátha Te jártasabb vagy a karmikus dolgokban, és megtalálod az okot, ami a problémámat okozza…

Röviden mesélném el, hogy fiatal vagyok, 25 éves, diplomás, jó anyagi körülmények között élő mai, modern nő. Pasik jönnek-mennek, sokat dolgozom és tanulok, igazából minden rendben van az életemben, kivéve egy kapcsolatot, ami immár hét éve okoz nekem komoly fejfájást, és képtelen vagyok megoldani.

Van egy rendkívül különleges nagynéném. Történetünk hét évvel ezelőtt kezdődött, amikor a sors furcsa fintora miatt hozzá költöztem. Azelőtt alig ismertem, nem is találkoztam vele, inkább a férjével tartottam a kapcsolatot, aki nem sokkal az odaköltözésem előtt meghalt… A nagynéném fiatal nő, minden szempontból különleges, egyedi jelenség, aki körül mindig természetfeletti dolgok történnek, és a vele való élet jobban hasonlít egy mágikus sci-fihez, mint a valósághoz, de mégis okos, és rengeteget tanultam tőle. 

Egy idő után mindkettőnk erős egyénisége miatt ajtócsapkodásokkal kísérten elköltöztem, és ezután évekig nem álltunk szóba egymással, de nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rá, mert annyira erősen éreztem… Éreztem, hogy mikor hol van – többször láttam, mert mentem a megérzéseim után, és tényleg ott volt –, éreztem, hogy lelkileg milyen állapotban van, tudtam, hogy mikor mit érez és hogyan alakul a sorsa. Mindezt úgy, hogy nem voltunk kapcsolatban egymással. Pár év után nem bírtam tovább, és rávettem őt a békére, és remekül elvoltunk megint, utazgattunk, még inkább összenőttünk, de aztán megint jött a veszekedés, és újabb 2 év, amikor nem szóltunk egymáshoz… Nem hittem, hogy ez folytatódik, de megint ugyanaz a koreográfia volt, éreztem minden rezdülését, tudtam, mi történik vele, és mindig bejöttek a megérzéseim…

Soma, létezik ilyen, mondd? Létezik két idegen (merthogy vér szerint ő nem a rokonom) között ilyen mély, karmikus kapcsolat, amiből képtelenség kiszakadni? Létezik, hogy van egy másik ember, aki hiába egy nálad idősebb nő, de olyan, mintha az ikred lenne? A nagynéném sokszor mondta, hogy nem véletlenül kerültem hozzá, és hogy szerinte én amolyan közvetítő vagyok számára… Lehetséges ez? Az egésszel az a problémám, hogy bármennyire is szeretem őt, nagyon csúnyán meg tudjuk egymást bántani, és sokszor érzem azt, hogy semmi értelme ennek a kapcsolatnak. Aztán eltelik egy kis idő, és beleőrülök a hiányába és a megérzéseimbe… Ördögi kör, és nem tudom, mi a jobb. Szerinted örüljek annak, hogy valakivel ilyen természetfeletti kapcsolatban állok, vigyázzak rá, és legyek boldog, hogy rátaláltam, vagy próbáljak meg kiszakadni bármi áron a bűvköréből, és elérni ezzel a saját szabadságomat?

Soma, kérlek, segíts! Nagyon kíváncsi lennék a véleményedre… Egyáltalán létező/ismert dologról írtam?

Nagyon köszönöm, hogy szakítottál időt a levelemre!
Szeretettel, Blue

Kedves Blue!

Kérdéseidből az derül ki számomra, hogy magad sem tudod, hogy te mit szeretnél („…vigyázzak rá, legyek boldog, hogy rátaláltam, vagy próbáljak meg kiszakadni bármi áron a bűvköréből?…”). Oly sokszor elmondtam már, de ha kell, újra és újra, és rajtad keresztül üzenem mindazoknak (csakúgy, mint neked), hogy minden kérdésünkre ott van a válasz belül! És ha nem szoktatjuk rá magunkat, hogy meghalljuk a saját isteni önvalónk kérdésünkre adott válaszát, akkor mint egy kisgyermek, majd mindig kívülről várjuk az útmutatást. Szerinted bármelyik embertársadnak is jogában áll-e megmondani, hogy te „szakíts” a nagynénéddel, vagy „légy vele boldog”?
Hát ki más tudhatná ezt jobban, mint te magad? Többször leírtam, most újra: a „kérjetek és megadatik” az azt is jelenti, hogy „kérdezzetek és megadatik!”. Ezt persze csak a csendben lehet meghallani és egyedül. Az a véleményem, ha valaki nem tanul meg örömtelien egyedül lenni magával, abból soha az életben nem lesz spirituális értelemben véve felnőtt ember! A szeretet megélésén és áramoltatásán kívül (ebbe a szeretetteljes munkát is beleértem) három dolog elengedhetetlen a harmonikus felnőttléthez: mozgás (valamiféle személyre szabott sport), a természetben való lét és egyedüllét. Ezek bármelyike nélkül erre nincs esély! Szóval, kedves Blue, javaslom, hogy sétálj, kocogj, vagy biciklizz ki egyedül minél gyakrabban a közeli erdőbe-mezőre, és beszélgess el magaddal! Hiszen ha te nem tudod, hogy neked mire van szükséged, akkor ki az, aki tudja?

Mindenesetre valóban nagyon izgalmas mindaz, amit a nagynénéddel kapcsolatban leírtál. (Bár valójában nem lehet a nagynénéd, ha nem vér szerinti rokonod…) Bárki is legyen, erős karmikus kapcsolat köthet benneteket össze. Én hiszek a reinkarnációban (tehát a lélek más testben való újjászületésében), és abban, hogy az egymással kapcsolatban volt lelkek különféle konfigurációban találkoznak újra egymással. (Tehát a hozzánk közel álló vagy velünk szoros kapcsolatban levő lélek már volt a férjünk vagy szerelmünk, gyermekünk vagy anyánk, a gyilkosunk vagy a megmentőnk, a testvérünk vagy az ellenségünk stb. Vagy mi az övé… És újabb variációban találkozunk újra mindaddig, amíg dolgunk van egymással.) Addig, amíg „nagyon csúnyán meg tudjátok egymást bántani”, dolgotok van egymással. Valamit tükröz számotokra a másik saját magatokból.

A taszítás és a vonzás egyaránt kötés. És minél erősebb, annál inkább az. Akik taszítják vagy vonzzák egymást, azoknak dolguk van egymással. Javaslom, hogy kezdd el elemezni azokat a helyzeteket, amikor nagynénéd annyira felbosszant, hogy veszekedés lesz a vége. Gondold végig (még jobb, ha le is írod), hogy mi az, amivel felbosszantott. Nemcsak a téma, amin összekülönböztetek, hanem vizsgáld meg a hangnemét, a viselkedését (ugyanígy persze a sajátodat is), és nézd meg kívülről a találkozás és az egész konfliktus dinamikáját! (Ezúton ajánlom Eric Berne: Emberi játszmák című könyvét.) Ez egy intenzív önismereti lehetőség lesz számodra! Próbáld meg minél tisztább fejjel, szigorúan indulatok nélkül analizálni saját magadat az adott helyzetben. És amire te „bepöccensz”, ott lesz a te érzékeny pontod! Egyben a kulcs, a tanítás és az üzenet is. Nem érdemes hárítgatnod arra, hogy ő milyen, a lényeg az, hogy ő intenzíven képes megmutatni neked azt, hogy te milyen vagy! Azt írod, hogy „beleőrülök a hiányába”. És mi az, ami általa a leginkább hiányzik neked? Mi az, ami miatt ilyen erős hiányt gyártasz magadnak?

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu Bővebb információért kattints ide! »

Eszembe jutott, hogy ismertem olyan embereket, akik rendszeresen misztifikáltak dolgokat (saját magukat is), mert tudat alatt az volt a szorongásuk tárgya, hogy jelentéktelennek tartották magukat. „Felturbózták” a kis világukat, hogy különlegesebbnek tűnjenek, de amikor ezt megláttam, csupán egyszerű energiavámpíroknak láttam őket, akik ezzel a „játékkal” kívántak több figyelmet kivívni maguknak mások által. (Hiszen ha valakinek odaadod a figyelmed, oda elkezd áramolni az energiád.) Természetesen ezzel nem azt állítom, hogy ti ilyenek vagytok, vagy bennetek ez van, de azért figyelj arra oda, hogy tényleg annyira érdekes-e a nagynénéd, az ő élete, cselekedetei, barátai, környezete stb. – nézd meg őt is kívülről, a saját közegében, életterében. Avagy neki is folyamatosan szüksége van a figyelmedre? Vagy neked az övére?

És még egy fontos megvizsgálandó: mi az, ami a kapcsolatfelvételre motivál benneteket? Amint egyedüllétedben ezekre a kérdésekre elkezded meghallani a válaszokat, pontosan tudni fogod, hogy szükséged van-e még rá, és ha igen, miért. Ha eljutsz valaha oda, hogy mindkettőtöket kívülről látod (indulatok nélkül, megértéssel és szeretettel, amihez nyilván ön- és emberismeret kell), meg fogod érteni, miért volt szükségetek egymásra. Akár még igazi jó barátnők is lehettek… (Vagy az nem olyan érdekes?…) Hajrá, Blue, jó utat befelé!

Soma Mamagésa

(Ui.: Mondanom sem kell, a Hellinger-terápiát neked is ajánlom. Ott izgalmas dolgok derülhetnek ki a kapcsolatotokra vonatkozóan is.)

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu