Kedves Soma!
Mindig nagy megnyugvással olvasom, amikor arról írsz, hogy a férjeddel egymásban megleltétek a lelki társatokat. A férjem és én is így érezzük ezt, és jó hallani, hogy vannak, akik hisznek ebben, sőt meg is élik. Arra vagyok kíváncsi, hogy az ilyen lelkitárs-szerű kapcsolatok sem mentesek a konfliktusoktól, és a hullámvölgyek jelenléte nem azt jelenti, hogy hamis illúzió volt az elejétől kezdve. Nem érzem úgy, hogy a felmerülő problémák cáfolnák egy kapcsolat egészének az értékét. De alapvetően az emberek igen nagy része csacsiságnak és lányregénynek tekinti az egymásnak teremtettséget. Szerintem nem az egy tartalmas, boldog, teljességében megélt kapcsolat fokmérője, hogy nem ismeri a krízist. Szerintem egy krízis során rengeteg dolgot megtudunk a másikról, ami békében nem nyilvánul meg, és mélyebb bizalom alapja lesz a későbbiekben.
 |
Én máig azt hiszem, hogy a megélt/túlélt válság és kétségbeesett kétkedés is valamilyen céllal történt az életünkben, és most azon dolgozunk, hogy újjáépítsük a kapcsolatunkat egy magasabb szinten. Tisztában vagyunk vele, hogy mi magunk és a környezetünk is folyamatosan változik, és ha két ember, két lélek tényleg egymásra talált, akkor ezek megoldandó feladatok, nem gondok. (Gyerekszületés és az ehhez kapcsolódó új érzések, családi viszonyok rendezése, helyes mederben tartása stb.) Úgy gondolom, hogy a lángolást vissza lehet hozni egy kapcsolatba, és nem rafinériával, hanem hogy újra felismerjük egymásban azt, akivel ezer évek kötnek össze, és akit majd következő életeinkben is keresnünk kell.
Véleményedet előre is köszönöm: Etelke
 |
Tizenhét és fél éve vagyok együtt a férjemmel, épp a napokban ünnepeltük a 10 éves házassági évfordulónkat. Azon a napon végigjártuk ugyanazokat a helyszíneket, ahol a földi, majd égi szertartás volt, a mulatság és a nászéjszaka. Visszatekintve az idő távlatába, azt kell hogy mondjam, jobban szeretem Gyurit, mint annak előtte. Mintha megnőtt volna a szeretetem vertikális spektruma. (Azaz mélysége és magassága.) Újra felhúztuk egymás ujjára a jegygyűrűt, amit annak idején én terveztem. A következőképpen néz ki: egy felfelé ívelő piramis forma (amivel azt kívántam szimbolizálni, hogy a párkapcsolat lényege az, hogy emeljük egymást, fejlődjünk egymás mellett), viszont az alsó része nem egyenes, hepehupás, hullámvölgyes. Vagyis hogy az út természetes része, velejárója a hullámvölgy. Aki erre nem számít, az nagyon csacsi Tehát egy hosszú távú párkapcsolathoz tudatosan kell hozzáállni.
Úgyhogy csak annyit tudok mondani: mindenben tökéletesen igazad van, az utolsó mondat különösen pontos és bölcs. (Én most épp ezt élem ) Régi közhely (de hát a közhelyek azért maradnak fenn, mert igazságtartalmuknál fogva kiállják az idő próbáját), hogy ami nem öl meg, az erősít, és ez a párkapcsolatokra is vonatkozik. Ami nem teszi tönkre, nem zúzza szét a kapcsolatot, az még magasabb szintre viszi, a kötelékeket még erősebbé teszi.
| Tipp: Ha vasárnap kiugrasz a Margitszigetre, a Fontana Napra, nemcsak Somával találkozhatsz, hanem jó ügyet is képviselsz. A rendezvény célja az inkontinenciában szenvedők segítése tabuk nélkül. Bővebb infó » |
Mint minden tudatossághoz, nyilván a párkapcsolatban levőhöz is önismeret kell. Vagyis tudni kell azt, hogy a gyermekkori traumák visszatükröződnek a párkapcsolatokban, és a saját sérüléseink meg fognak jelenni az együttlétekben, csakúgy, mint a másiké. Tudni kell azt, hogy a partnerrel együtt a családjával is házasságot kötünk. Hogy az adásnak és az elfogadásnak egyensúlyban kell lennie. És azt is, hogy nem létezik jobb kiadás a partnerünkből, és hogyha azt akarjuk, hogy a másik változzon, nekünk is változnunk kell.
 |
Most sok-sok gondolatot egymásra hánytam, egyrészt hogy kedvet hozzak a könyvhöz, másrészt hogy felvillantsam ennek a témának a szerteágazó mélységét, amire egy ilyen rövidke írás nyilván nem ad lehetőséget. A lényeg, hogy igenis lehet, sőt, nagyon is érdemes a hosszú távú párkapcsolat tudatosságához való hozzáállást tanulni és tanulmányozni. Ha egy kapcsolatot az első jelentkező problémák után szinte azonnal felrúgnak, az többnyire türelmetlenségre vall. Mindaddig, amíg nem fejtjük meg a bevonzott probléma ránk vonatkozó üzenetét, amíg nem nézzük meg ebben a helyzetben magunkat indulatok nélkül kívülről, addig újra és újra ismétli majd magát a probléma az életünkben. Mint egy beakadt lemez, addig szkreccseljük magunknak a dolgot, amíg szembe nem nézünk vele, és a negatív indulatainkat át nem transzformáljuk megértéssé. Többször írtam, beszéltem róla, most ismét.
 |
Ezzel nincs is semmi gond, a problémákhoz való hozzáállásunkat kell saját magunkban tisztázni! Vagyis tudatosítani azt, hogy érdemes cselekednünk, viszonyulnunk az adott helyzetben. Én azt javaslom, hogy ilyenkor mindenképpen nézzük meg kívülről is a feljövő problémát, és ennek tükrében önmagunkat! Vagyis indulat nélkül! A rosszindulat, avagy rossz indulat (düh, harag, irigység, féltékenység, agrasszió, sértettség stb.) rossz indulási irányt ad. Kellő önismerettel, meditációs technikával ezeken fölül lehet emelkedni, és meg lehet nézni, milyenek vagyunk az adott helyzetben, honnan indult az egész, és legfőképpen hogyan kell lépnünk ahhoz, hogy a konfliktuskezelés, problémamegoldás felé haladjunk, ne pedig az energiafolyató indulatok szintjén fröcsögjünk és szenvedjünk. Első lépésként ne kifelé hárítsunk, és gerjesszük feleslegesen az indulatokat, hanem induljunk el befelé, és beszélgessünk el magunkkal! Ezt egyébként is mindenkinek javaslom, valamennyi időre lehetőleg minden nap.
Szóval kedves Etelke, hajrá-hajrá, öröm volt olvasni a soraidat, kívánom a boldogságra való nyitottságotokat, hogy minél több embertársunk merítsen példát belőle!
Soma Mamagésa
| Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu |
Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag amelyben személyed természetesen titokban marad bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu
Bővebb információért kattints ide! »
