Dr. Jolánkai Márton tagja volt annak az akadémiai bizottságnak, amely három évig dolgozott a klímaváltozás hatásainak vizsgálatán, tehát véleményét valóban megalapozottnak tekinthetjük. A professzor szerint ekkora nyarak, ilyen mértékű hőingadozások, korábban is előfordultak már. Arra viszont nem volt még példa, hogy a légkör széndioxid-tartalma folyamatos emelkedjen. A professzor szerint pánikra nincs ok, de az az idő is véget ért, amikor még úgy gondolhattuk, hogy majd mások oldják meg a problémáinkat helyettünk.
Dr. Jolánkai Márton
A légkör széndioxid-tartalma, ami az általános felmelegedés egyik alapvető oka, az elmúlt kétszáz évben negyven százalékkal nőtt meg kezdi beszélgetésünket a professzor. Ezt mi, magyarok még nem nagyon érzékeljük. Pedig az elmúlt száz-százötven évben durván 1-1,5 Celsius-fokot nálunk is megemelkedett az átlaghőmérséklet. Ez nem tűnik soknak, pedig nagyon komoly emelkedés. A másik, ránk is jellemző hatása a csapadék csökkenése. Nem szakszerűen, de közérthetően szólva ez azt jelenti, hogy míg száz évvel ezelőtt durván hatszáz liter folyadék jelent meg egy négyzetméteren, ma már ötszáznyolcvan körül járunk. Ez több mint tíz százalékos veszteség. Szomjan halni azért nem fogunk, viszont a felmelegedés fokozódásával az évszázad végére minimum két fokot jósolnak természetesen még szárazabb lesz az ország. Az is igaz, hogy a sarki jégtakarók olvadásával egyre több víz kerül a körforgásba, de a többlet nem egyenletesen oszlik el. Az esők legnagyobb része az óceánokba hullik. A nagyobb csapadékú területeken tovább nő a csapadék mennyisége, a száraz részeken viszont csökkenni fog. Nálunk a felmelegedés miatt akkor is kevesebb lesz a növényzet, az élettér számára elérhető csapadék, ha ugyannyi eső, hó hullik, mint eddig.
Szélsőségek
A klímaváltozás leglátványosabb következménye, hogy egyre gyakrabban tapasztalhatunk szélsőséges viszonyokat. Tehát egyre gyakrabban lesz olyan év, amikor szinte alig van csapadék, illetve, amikor minden elázik. Nálunk az elmúlt évszázad első felében öt, a másodikban tizenegy aszályos év volt. Tehát duplájára nőtt a gyakoriság. Voltak kiemelkedően csapadékos évek is. A harmadik tényező, a napi intenzitás növekedése. Ez megfigyelhető a csapadéknál és a hőmérsékletnél is. Gondoljunk csak a hőségnapok számának emelkedésére!
 |
Ivóvíz
Nem vagyok még matuzsálem, igaz, fiatal se, de az én gyermekkoromban teljesen természetes volt, hogy az első vízadó talajrétegből ivott az egész ország. Az Alföldön sok helyen a másfél méter mélyről nyert talajvizet használta az egész falu. Ma Magyarországon az elsődleges vízadó rétegből senki sem tud inni, mert teljesen elszennyeződött. Városi szennyvíz, nitrátosodás ezerféle oka van annak, hogy nem tanácsos közvetlenül fogyasztani. Nálunk vízbőség van, de gondoljon csak bele, milyen nehéz a helyzet azokban az országokban, ahol kevés az iható víz! Komoly nemzetközi konfliktusokat okozhat a vízhiány. A törökök például, megépítették az Eufrátesz projektgátjait, elfogták a vizet, ami kiszáradással fenyegeti Észak-Irakot.
 |
| A teljes beszélgetést a Nők Lapja október 17-én megjelenő, 42-es számában olvashatjátok! Ebbe a Jolánkai professzor olyan témákat érint még, mint az energia, az alkalmazkodás és a klímatudatosság. |
Még több az e heti Nők Lapjából:
Az ételek jokere: a fasírt » Hollywood zöldben » A bohócot megvédi a kakaó » Lombikból – ikreket vagy egykét? » Segítség, anya lettem! » Újrahasznosított textil » Ónodi Eszter színei » Családok a környezettudatos életmódról » |
