Nem sokan gondolnák erről a fiatal nőről, hogy van már egy tizenhat éves nagylánya, Rebeka, aztán ott a tizenhárom éves Ráhel és mellettük a tizenhét hónapos Bálint, illetve a tizenkét hetes Balázs. Balázs léte Kati számára maga a Csoda, így, nagybetűvel
Bálintot még szoptattam, amikor teherbe estem Balázzsal meséli Kati. Az első reakcióm az volt, hogy még nem regenerálódtam, Bálint még csecsemő, és negyvenhárom éves vagyok A párom azt mondta, várjunk, milyen érzések keletkeznek bennünk, mitévők legyünk. Amint megláttam az ultrahang-vizsgálaton, hogy dobog a baba szíve, úgy éreztem, ő már egy bimbódzó élet, és én nem küldhetem el. Ám a páromban inkább a racionális érvek és a nem erősödött fel. Akkor arra gondoltam, ha ő nem akar újabb gyereket, én nem erőltetem. Egy hétfő reggel bementem abortuszra, már vért vettek tőlem, megkaptam az ágyamat aztán harminc perccel a beavatkozás előtt telefonált a párom: menjek haza! És én repültem! Így kezdődött Balázs története, és attól kezdve örömmámorban, kiegyensúlyozottan vártuk az érkezését.
Zúgtak a fejemben a diagnózisok
Kati elment genetikai vizsgálatra, elvégezték nála a magzatvízből a genetikai vizsgálatot, és mindent rendben találtak. Egészen a terhessége huszonhetedik hetéig.
Kati fejében éjszakánként ott zúgtak a borzalmas diagnózisok miközben a megérzése azt sugallta: nincs olyan nagy baj a babával! Egészségesnek érezte a mozgását, érzékelte a magzat fejlődését. Ám újra és újra elbizonytalanodott: valódi megérzése sugallja, hogy nincs olyan nagy baj, vagy csupán a vágyai?
Életerős madárka született
Többheti vizsgálatsorozat után úgy döntöttem, többé nem megyek semmilyen ultrahangra, mert kezdtem úgy érezni: belebolondulok ebbe a bizonytalanságba. Azt mondtam: olyannak születik a fiam, amilyennek születik, én szeretettel fogadom. Attól kezdve sokkal nyugodtabb lettem. A negyvenedik hét közeledtével azonban muszáj volt újra elmennem, akkor kértem a szakembert, csak azt mondja, ami százszázalékosan biztos. Az egyetlen biztos diagnózis az ajakhasadék volt. Ez a biztos tudás segített nekem és a családnak is, felkészíthettem erre a lányaimat is.
Katinak azt mondták a szülés előtti napon végzett vizsgálaton: farfekvéses és lábtartásos a gyerek, tehát csak császármetszéssel szülhet majd.
Aznap még zárva volt a méhszájam, másnap reggel azonban furcsán éreztem magam, úgyhogy elindultunk a kórházba. A kocsiban tolófájásaim kezdődtek, és csak a legközelebbi kórházig, a Jánosig értünk el, oda is az utolsó pillanatban. Rögtön mondtam az orvosnak, hogy csak császármetszéssel szülhetek, de azt felelte, ne vicceljek, már a hüvelyemben van a gyerek. Balázs pár perc múlva simán megszületett egy kiló hetven dekával, megcsinálta magának az utat. Én ezt a mai napig csodaként élem meg Ő volt az első baba a frissen megnyílt koraszülött intenzív osztályon. Olyan volt, mint egy pici madárka, amely idő előtt kiesett a fészekből: gyámoltalan, de éreztem az első pillanattól, hogy erős és élni akar. Az ajak- és szájpadhasadék ellenére gyönyörűen nyelt, szépen lehetett fecskendővel etetni. Fellélegeztem, mert ugyan a lábát befelé tartotta, de egyébként egészségesnek látszott. Nagyon különös érzésekkel ugyan, de másnap már vásároltam egy nagyáruházban, újra aktív életet éltem, erős voltam, és készen álltam arra, hogy megoldjak minden feladatot, amelyet Balázs majd ad nekünk.
Naponta bejártam az utat
Balázst azóta többször alaposan megvizsgálták, részletes genetikai vizsgálatot is végeztek nála, de nem találtak az említetteken kívül más rendellenességet.
Kati azt mondja, egy ilyen nehéz helyzetben a párkapcsolat is szükségszerűen mérlegre kerül. Neki szerencséje van: a párja a mélypontokról is ki tudta segíteni egy-egy mondattal.
Gyuriban hatalmas elfogadás volt, és ez nekem rengeteget segített magyarázza. Míg nekem küzdenem kellett az elfogadásért, a párom számára ez volt a természetes út. A nagyobbik fiam, Bálint, kisbabaként szintén rengeteg erőt adott, örömforrás volt és a lányok is sokat segítettek. Ők ugyanúgy szeretettel fordultak Balázs felé, és nekem nagyon jó, hogy ugyanolyan szépnek látják Balázst, mint én Tudom és érzem, hogy Balázs leginkább ettől a szeretettől fejlődik, regenerálódik, és szerencsére rengeteg törődést kap a testvéreitől is.
Balázst naponta gyógytornára, különböző kezelésekre viszik, és Kati a kisfiú legapróbb mosolyának is örül.
Minden mosolyától újjászületek Büszke vagyok rá, nyugodtan kimegyek vele a világba. Nem betegnek érzem, hanem olyan kisgyereknek, akivel még vannak feladatok, akivel még nem ért véget a belső küzdelmem, a belső utazásom, de sokkal könnyebb így az út, hogy látom: a problémák, amelyek még ránk várnak, nem megoldhatatlanok
Még több az e heti Nők Lapjából: Miért lett mégis császármetszés? » |