Egy elsős tanítónő hétfője
 |
| Denkeyné Borsós Judit |
A legkönnyebb nap. Olvasás, matematika, úszás és rajzórája lesz a Budavári Általános Iskola 2. a osztályának. Denkeyné Borsós Judit, Jutka néni, az osztályfőnök állította össze az órarendet. Huszonöt év tapasztalatából tudja, jó, ha hagyja a piciket belerázódni a hétbe.
7.30. Jutka néni mosolyogva várja tanítványait. Mindegyiküktől kérdez valami személyeset. Ellenőrzi, hogy mindenki átvette-e a váltócipőjét. „A gyerekeknek még gondot okoz, hogy a kabátot minden reggel be kell tenni a szekrénybe. Év elején még bekötöttem a cipőjüket, együtt mentünk vécére, utána kezet mostunk. Idén már csak figyelnem kell őket” – meséli Jutka néni.
8.00. Becsöngetnek. „Osztály, vigyázz! Jutka néninek jelentem, az osztály létszáma 20 fő, hiányzik Borcsa.” Játékkal kezdik a tanulást. Kártyákat húznak, és a másodikosok pantomimmel, hangutánzással a kártyán szereplő állatok bőrébe bújnak.
| Szólj hozzá te is a Nők Lapja Vitához a Nők Lapja Café fórumán, a Nők Lapja vita az oktatásról topicban! |
„Bence! Te még nem készítetted ki a könyvedet? Pancsa, a tiéd hol van? Otthon hagytad?” Jutka néni megdorgálja őket, majd kölcsön adja a sajátját. „Jól figyeljetek arra, amit felolvasok! Milyen állatok szerepelnek a versben az előbb eljátszottak közül?” Következik az Anyám tyúkja. Egymással versengve kiabálják be a gyerekek: „Tyúk! Kutya!” Csak a következő feladattal sikerül elcsöndesíteni őket: szinonimákat keresnek a versben. Egyre-másra találják az új szavakat. „Ez nagyon jó gyakorlat, így sokkal jobban megértik, miről van szó” – árulja el Jutka néni a műhelytitkot.
8.45 Szünet van. Jutka nénivel beszélgetünk. „Ha nem értik meg, amit olvasnak, akkor baj van, akkor nem tudnak tanulni. Negyedik végére el kell érnünk, hogy a gyerekek megtanuljanak tanulni.” Fél szeme a nebulóin. Éppen reggeliznek, kiosztják a kiflit meg a sajtot. Óriási a zaj. „Nem túl nagy a lárma?” – kérdezem. „Ez semmi” – nevet rám. „Ennek van az ideje. Így az órán megint jók lesznek.”
9.00 óra. A matematikaóra kezdődik, a kettővel való szorzást vennék át, de Marcinak elkalandozik a figyelme. „Elámultál, hol jársz?”
„Ha valaki lemarad, azzal délután ismétlek. Ha nagy gondot veszek észre, akkor a szülőnek is szólok. Együtt keressük az okokat. Ok nélkül sosem rossz egy gyerek. Az még nem baj, ha szamárfüles egy könyv, vagy valaki egy órán szétszórt. Régen a jók, szorgalmasabbak macit kaptak. Most jutalmul olyan feladatot adok, hogy valamit nézzenek meg a neten. Egy fiatalabb tanárnak egyszerűbb ezzel a felgyorsult világgal megbirkóznia, de én is hiszek abban, hogy még most is nagyon sokat számít, ha beszélgetünk a gyerekekkel.”
Amíg ezeket mondja, úszáshoz készül a kis társaság. Az iskolabusz már várja őket. Újabb ellenőrzés: Visszacserélték a váltócipőt? Mindenki hozza a holmiját? Akik nem úsznak az úszómesterrel, azokkal Jutka néni beszélget. Majd ismét öltözködni kell. Mire mindenki elkészül, még a hajszárítással is, addigra előkerül a jutalomsüti. A kimerítő „edzés” után ez jár.
Megérkezik a napközis felügyelő. Évtizedes páros a két tanítónő. Közösen ebédeltetetnek, majd Ani néni átveszi a stafétabotot. Minden gyerek marad a napköziben, ilyenkor mennek ki az udvarra; mielőtt megírják a leckét, jó sokat játszanak.
14 óra. Jutka néni kész az adminisztrációval, a munkafüzeteket is ellenőrizte. Bevásárolni indul, alapanyagokat vesz. Lelkesen készül a másnapra, amikor az osztályterem falán a farsangi álarcokat tavaszi díszekre cserélik majd.
|
Gondolkodjatok velünk! 1. Szerintetek milyen jutalmazásos, motiválási módszer hatékony a nevelésben? 2. Önállóak lettek az alsósok is? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek? 3. Ti támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon gyermeketek, vagy azt nem gondoljátok tartós tudásnak? |
1. „Ha nem tud olvasni, nem tud tanulni!”
 |
| dr. Nagy Attila, a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnöke |
A vészharang nyolc évvel ezelőtt kondult meg először. Akkor történt, hogy egy nemzetközi tudáspróbán (PISA-vizsgálat) átlag alatt teljesítettek a magyar gyerekek. Tele volt akkoriban a sajtó elemző cikkekkel, ám a 2003-ban, majd 2006-ban megismételt mérés sem mutatott javulást.
– A vizsgálat nemcsak nálunk, hanem például Németországban is sokkot idézett elő, melynek eredményeként a szövetségi kormányzat oktatásfejlesztési program kidolgozásába kezdett – mondja dr. Nagy Attila, a Magyar Olvasástársaság tiszteletbeli elnöke. Az óvodákban hangsúlyosabbá tették a mesélést, könyvtárfejlesztésekbe fogtak, új egyetemi kutatási és tudásközpontokat hoztak létre. Az oktatási rendszer egészéhez nyúltak hozzá, és 2006-ban már jobban szerepeltek. Lengyelország 2000-ben még mögöttünk volt, most tizenvalahány hellyel van előttünk!
– Nemcsak az oktatáspolitikusok, de a pedagógusok, könyvtárosok, könyvkiadók és a szülők is reagáltak arra, hogy Arany János hazájában rosszul olvasnak a gyerekek – mondja Nagy Attila. – Ám a legutóbbi vizsgálat azt mutatja, hogy a reakciónk elégtelen volt – mondja kegyetlen őszinteséggel. – Az utóbbi nyolc évben a magyar iskolák úgy bicikliztek, hogy nem haladtak! Közben egy 2005-ös mérésünk alapján a felnőtt lakosság hatvan százaléka mondta magáról, hogy évente egyetlen könyvet sem olvas el. (Ez nyolc százalékkal rosszabb eredmény, mint amit 2000-ben mértünk). Ehhez a romláshoz képest az oktatási rendszer ki tudta harcolni legalább a stagnáló állapotot. Tisztelet és főhajtás jár ezért a pedagógusoknak! Azt is meg kell említenem, hogy a PISA-vizsgálatban részt vevő ötvenhat országból mindössze négy fordít a nemzeti jövedelméből kisebb százalékot az oktatásra, mint mi…
– Van lehetőség az elmozdulásra?
– Hogyne! Nem lehet belenyugodni e helyzetbe, hiszen a jelenség az ország versenyképességét is befolyásolja. Több multinacionális cég hozott volna komoly beruházásokat Magyarországra, de nem találtak elég képzett embert! Azért soroltam fel külföldi példákat, hogy érzékeltessem: érdemes módszereket, eljárásokat csipegetni, mert a segítségükkel létrejöhetne egy konszenzuson alapuló(!) fejlesztési stratégia (a pedagógusokban megvan a megújulási készség). Például Finnországban minden pedagógusnak – a matematikusnak éppúgy, mint a kémikusnak – tanítják a szövegértés trükkjeit a felsőoktatásban.
– Mi, szülők mit tehetünk?
– Bármily furcsán hangzik, az olvasás megszerettetése már a méhen belül kezdődik, amikor az édesanya beszélget a magzattal. És a pelenkázóasztalon, a fürdetés, altatás, játék közben, majd az óvodában folytatódik, amikor mondókákkal, mesékkel kötjük le a kicsik figyelmét. A mesehallgató gyerekből lesz a kíváncsi, érdeklődő olvasó. Szóval a szülők támogató részvétele nélkül nincs siker!
| Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken? 2. A túlfeszített tempó az oka olvasásértési gondoknak? 3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon? 4. Ti mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi? |
2. Milyenek a mai elsősök?
Szögezzük le: a mai iskolába érkező hat-hét évesek nem rosszabbak és nem jobbak, mint régen. Mások. Hogy még milyenek, és miért ilyenek, erről beszél a szakember, Muhi Mária pszichológus, családterapeuta.
Elsősorban: túlingereltek!
– Ez a legnagyobb gond, az alapprobléma – szögezi le a pszichológus. – Túl sok feldolgozatlan inger éri őket. Lehet ezért ostorozni a médiát, a tévét, a számítógépet, de fontosabb elmagyarázni a hatásait. Elképesztő, de egyre jellemzőbb: sok óvodásnak már saját, külön tévéje van, amit egyedül néz a szobájában! Vagyis még a közös élmény is elmarad, arról nem beszélve, hogy nincs, akinek kérdéseket tehessen fel. A feldolgozás a gyerekek esetében azt jelenti, hogy a külső ingereket saját, belső indíttatású tapasztaláson keresztül, mozgással, cselekedettel beépíti a saját világába, tudás formájában.
 |
| Olvasásóra. Itt most figyelni kell |
Nincs kedvük mozogni? Nincs terük mozogni…
– A mai hat-hét évesek – is! – nagyon keveset mozognak! Márpedig az idegrendszer fejlődése szempontjából a mozgás a legfontosabb. És van valami, amit sem a játszótér, sem a játszóház, sem az óvodaudvar nem pótol: a szabad kószálás, amelyre minden gyereknek ebben – és a későbbi – életkorban is nagy szüksége volna. Szabad térre, ahol egyedül vagy választott társakkal „ellehetne” a gyerek. Ahol kezdeményezhetne, ahol kipróbálhatna dolgokat, úgy, hogy azzal nagy bajt nem tesz.
Szabályok? Köszönik, nem kérik! Nem ismerik…
– Látható, hogy szinte „zsizsegnek” az iskolában, nem képesek önmagukat szabályozni, szabályokat elfogadni és betartani. Beszélni kell arról, vajon kinek a feladata a gyerekeket szabályokhoz szoktatni, és mik legyenek az alapvető szabályok. Meglepő, de egyre több háromévest adnak be úgy a szülők az óvodába, hogy nem szobatiszta és nem tud enni. Vagyis még életében nem ült asztalnál és nem fogott kanalat a kezébe.
Túlpörögnek? Enerváltak? Egyszer fent, máskor lent…
– A mai gyerekek jelentős része nem eszik rendesen. Sokan nem reggeliznek, vagy ha mégis, akkor bekapnak valamit a kocsiban. Rengeteg édességet, cukros dolgot esznek, amitől hirtelen felugrik a vércukorszintjük, majd ez nem az alapállapotra, hanem az alá esik vissza. A gyerek enervált lesz, mozogni kezd, hogy serkentse magát, amitől túlpörög. Ez az ingadozás érződik a viselkedésükön is. Mindennek az is a következménye, hogy a terhelést nehezen viselik.
|
Gondolkodjatok velünk! 1. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek? 2. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek? 3. Hány elsős legyen egy osztályban? 4. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak? |
Vélemények: A jó tanár…
Tanamár Nóra, 10 éves
„…nem gonosz, szereti a gyerekeket. Azért legyen szigorú, hogy le tudja szidni a fiúkat.”
Kovács Marcell, 11 éves
„…kedves, vidám, jól tanít. A jó tanár nem ad sok leckét, szereti a sportot, érdekes órákat tart. Legyen neki szakálla, szőke haja legyen.”
 |
| Végre felkerült a fürdőruha, mehetnek úszni! |
Schneider Róbert, 13 éves
„…szerintem kedves, és reálisan méri fel a diákok képességeit. Fontos, hogy a tanár is élvezze az életet, mert ez kihat a lelkiállapotára, egyszóval a kedve függ tőle. A legjobb dolog az, ha egy tanár egyenes ember, nem az „amíg az én kenyeremet eszed” elvvel gondolkodik, hanem hajlik a kompromisszumokra.”
Klein Krisztina, 15 éves
„Egy tanár mindig jó. Ő azt választotta a gimi után, hogy tanár lesz. Elhivatottság, kitartás, tanítás lehetne a hármas jelszava. Egy tanárt akkor kedvelnek, ha szigorú, mégis elnéző. Ez és még sok ellentétes dolog jellemzi és teszi egésszé a jó tanárt.”
Vélemények: Azért vagyok tanító, mert…
 |
| Délutáni pihenő Ani nénivel. Irány az udvar! |
Sarlósné Mara (50), 29 éve tanító
„A kicsikhez közel érzem magam, megértem a problémájukat. Ők még tudnak önmaguk lenni, rácsodálkozni a világra, őszinték, nem úgy, mint a kamaszok.”
Dömötör Veronika (24), 1 éve tanító
„Nagyon sokat tudok adni nekik, de az sokkal fontosabb, hogy én is kapok tőlük. Azzal, hogy számítanak rám, bizalommal fordulnak felém. Azzal, hogy ha elesnek, és felhorzsolják a térdüket, hozzám futnak segítségért.”
Cser-Palkovics Mária (40), 22 éve tanító
„Már óvodában tantó néniset játszottam, magyaráztam a babáimnak, anyukám papírból készített nekem táblát. A mai napig hatalmas dolognak tartom, hogy én taníthatom meg a gyerekeket írni, olvasni, számolni.”
Bence Andrásné (39), 19 éve tanító
„… gyerekkoromban volt egy konkrét, meghatározó élményem. Általános iskolában, amikor a tanároknak értekezletük volt, a nagy diákokat küldték be az alsós osztályokba felügyelni. Nekem nagyon tetszett, hogy felsősként vigyázhattam a kisebbekre. Ezután már nem lehetett eltántorítani a pályától.”
Vélemények: Mitől jó egy iskola?
Tóth Lázár, 9 éves
„…Szerintem nincs olyan, hogy jó iskola, nem tudom elképzelni. Mindenhol korán kell kelni, már ettől fáradt vagyok egész nap, a tanárok türelmetlenek, pedig nem szoktam beszélgetni az órán.”
Fülep Andrea, 11 éves
„…Én sportiskolába járok. Jó benne, hogy a tesitanár szuper, elvisz még meccsekre is néha. Amúgy megváltoztatnám, hogy padsorokban üljünk, miért nem lehet úgy, mint a filmekben?”
Kelemen Tádé, 13 éves
„… Eddig két iskolába jártam, az elsőt csak azért szerettem, mert szuper udvara volt. A mostaniban nagyon jó osztályom van, a tanárok is szeretnek minket. Nem nyűg bemenni reggel.”
Pálmai Ildi, 16 éves
„… Nagyon fontos tényező szerintem, hogy én mennyit teszek bele. Azok az osztálytársaim, akik úgy állnak a sulihoz, hogy az egész fölösleges, halálra unják magukat az órákon.”
| Szólj hozzá te is a Nők Lapja Vitához a Nők Lapja Café fórumán, a Nők Lapja vita az oktatásról topicban! |
Még több az e heti Nők Lapjából:
