Olaszországi riport Epres Pannival és Benedek Tiborral

„Amikor felvetődött a kérdés, vajon hova igazoljon Tibor, biztosítottam arról, hogy a világon bárhová örömmel mennék vele. Nem gondolom áldozatnak, hogy egy időre elhagyjam a hazámat, és ott éljek, ahol neki kell” – mondja Epres Panni a címlapfotózás reggelén az olaszországi Reccóban, bérelt házuk teraszán, szemben a tengerrel. A Genova melletti kisváros domboldalán álló családi ház kertjében bőségesen terem füge, avokádó. A ház a mediterrán országokra jellemző szűk szerpentinen közelíthető meg, ezért a családlátogatáshoz vagy komoly autóvezetői rutin szükséges, vagy egy vespa. A határtalan tengeri panorámát nézve a helyszín szerencsés választás ahhoz, hogy az ember egy időre elszakadjon Magyarországtól. A legközelebbi élelmiszerbolt ugyan messze van, de ruhák és kiegészítők vásárlásához nem kell messzire utazni: a szomszéd hétvégenként kinyitja az utca felé eső garázsát, s tekintélyes ruhakollekcióval várja a vevőket.

Benedek Tibor tavaly ősszel igazolt ismét a Pro Recco vízilabdacsapathoz. Évekkel korábban játszott már itt, és Epres Pannival most megint Olaszországba költözött. Ez a váltás a sportoló szerint azért is áldásos, mert így első, Itáliában kötött házasságából született lányát, Ginevrát gyakrabban látogathatja.

Pannit évekkel ezelőtt még vonzotta a divat nagyvárosa, Milánó. Szinte nap mint nap vonatra szállt a válogatások miatt, s több alkalommal dolgozott is Milánóban. Manapság azonban nem vágyik olaszországi modellmegbízásokra. Minden idejét tíz hónapos kisfiával, Mórral tölti.

„Szerettem a munkámat, de mindig kész voltam arra, hogy föladjam, ha eljön a pillanat. Nem szeretném magamat mintaanyaként feltüntetni, de szerintem egy nőnek fontosabb kell, hogy legyen
a család és az anyaság, mint a karrier.”

Hónapok óta ez az első napos vasárnap Reccóban – és Benedek Tibor egyetlen szabadnapja. Korábban hetekig esett az eső, ezért nem meglepő, hogy a helyiek már reggel kitelepedtek a tengerpartra, és néhányan még a metsző hideg tengerben is megmártóznak.

Bella, beautiful család

Mire Benedek Tibor és Epres Panni a címlapfotózásra készen elindul otthonról, nyilvánvalóvá válik, hogy Recco sziklás tengerpartja a legideálisabb környezet a fotózáshoz. A család érkezése feltűnést kelt a strandon, de nem csak azért, mert többfős stábunk a szikrázó napsütésben is óriási, ernyős vakut cipelve követi őket a part menti sziklákra. Egy strandoló férfi napilappal a kezében odalép Tiborhoz, hogy gratuláljon neki. A vízilabdázó a sportrovat képes beszámolójában szerepel éppen, mert klubcsapata előző nap megnyerte az Euroliga-elődöntőt. „Bella, beautiful” – mosolyog elismerően a sportrajongó a sziklán helyet kereső családra, majd Epres Panni felől érdeklődik. „Ungherese topmodell” – magyarázzuk nemzetközi nyelven, bár a reggeli beszélgetésünkből már tudtuk, hogy Panni nem tartja magára nézve szerencsésnek a modell megnevezést.

„Sokáig nem volt kifogásom az ellen, hogy modellnek nevezzenek, mert megvolt a pontos jelentése. De manapság sokan bújnak e mögé a szó mögé, amikor nincs foglalkozásuk. Fogalomzavar alakult ki, miközben sokan elfeledkeznek arról, hogy a modellség egy szakma, amelyben az ember keményen dolgozik. Manapság azért ragaszkodom a manöken titulushoz, mert annak megmaradt az eredeti jelentése. A manöken az, aki felvesz egy ruhát, és megmutatja egy divatbemutatón, vagy lefotózzák benne.”

Epres Panni azt sem kedveli, ha szupermodellnek nevezik. „Vannak magyar modellek, akiket külföldön rendszeresen foglalkoztatnak, de én nem tartozom ezek közé, mert nem csináltam világkampányokat. Annak idején, az egyetem mellett én azt az utat választottam, hogy inkább nagy hal legyek a kis vízben, és nem fordítva. Párizsban volt egy szerződésajánlatom, de nem szerettem volna halasztani miatta a tanulmányaimat. Nem tudok egyik pillanatról a másikra otthagyni csapot-papot.”

A párizsi felkérés óta eltelt néhány év, és Panni többször töltött hosszabb időszakokat távol Magyarországtól. A sok utazás ellenére tavaly szeptemberben mégsem volt könnyű elbúcsúznia a családjától és a barátaitól. Úgy fogalmaz, leginkább csak akkor szeret külföldön élni, ha tudja, hogy a kint tartózkodása véges, és idővel hazatér.

„Mindig megdobban a szívem, amikor átmegyek a Lánchídon. Mégsem bírom sokáig Budapesten, mert néha irtózom attól, hogy felismernek, hogy megnéznek minket, hogy megjegyzéseket tesznek. Teljes kettősségben élek. Amikor huzamosabb ideig itt vagyok, nyugalomban, akkor szívesen megyek haza, és próbálok minél több olyan programot szervezni, amelyen megmutathatom magam. Az itt legtöbbször viselt melegítőből átvedlem csinos ruhába, majd eltelik néhány nap, megkapom az első megjegyzéseket, és újra visszavágyom ide, ahol nem ismernek.”

Mór láthatóan örökölte szülei nyugodt természetét: türelmesen nézi a felfordulást, amelyet körülötte rendezünk. Amikor elunja a fotózást, és az édesanyja ruhájára erősített kristályokkal kezd el játszani, Epres Panni arra kér bennünket, kössük le a kisfia figyelmét, énekeljük el neki közösen az Egy boszorka van című gyerekdalt. Ez beválik.