Abban mindenki egyetért, hogy a gyerekek befolyásolhatók és ezzel nem szabad(na) visszaélni, de nem győzött meg bennünket semmi arról, hogy lehet-e egyáltalán olyan reklámot készíteni, ami nem akarja a gyerekeket rávenni semmi olyanra, ami nekik egészen addig meg sem fordult volna a fejükben. Ez a generáció már tévé-, internet-, és mobiltelefonfüggő is.
Kiderült, hogy a gyerekek alapvetően befolyásolják a szülők vásárlási szokásait, de nem csak a kifejezetten nekik szánt termékek esetében. Nem csak abba szól bele a gyerek, hogy milyen ruhát, élelmiszert, mobiltelefont, számítógépet, vagy tévét vegyen a család, hanem autóvásárláskor is kikérik a véleményét. Ráadásul havonta fejenként átlagosan 3300 forintos zsebpénzt kapnak, így ennek a korosztálynak a zsebében évente több mint 33 milliárd forint lapul. Ez pedig még a reklámkészítők számára sem elhanyagolható összeg.
Kiskamasz véleményvezérek
A szülő folyamatos nyomás alatt van, nem maradhat le a gyerek az osztálytársaktól, barátoktól. Míg 8 és 11 éves kor között elsősorban a szülő véleménye számít, addig a 12-14 évesek már inkább hallgatnak a barátokra, osztálytársakra. Ez utóbbi korosztályt már nem az állatok, a játékok vagy a filmek érdeklik, hanem a divat, a számítógép, a celebek, a csajozás/pasizás és a zene.
„Sztárpletykák érdekelnek a legjobban, a Bravo Girl a kedvenc újságom, abban minden benne van, amire kíváncsi vagyok – mondta az egyik válaszadó.”
„Mindig megkérdezem az Ákost, a legjobb haverom.”
A tévé és a reklámok
Eddig is sejtettük, de most talán rá is döbbenünk, hogy ezek a gyerekek bizony tévéfüggők. A megkérdezettek több mint fele mindig megnézi kedvenc műsorait a tévében. Innen tájékozódnak a legtöbbet. (A kedvenc tévécsatornák között az ismeretterjesztő csatornák szinte nem is szerepelnek) A tévét tartják a leghasznosabbnak, a legérdekesebbnek, a leghitelesebbnek és a legszórakoztatóbbnak is egyben. Csak a második helyen áll az internet és csak az utolsó a rádió és az újság.
Értékrombolás
Dr. Ranschburg Jenő szerint sok szülő a lelkiismeretét nyugtatja meg, amiért nincs ideje foglalkozni a gyerekkel és (tévesen) azt gondolja, hogy a boldog gyerekkor azt jelenti, hogy a gyerek mindent megkap, amit csak akar. 8 éves korára már elég rutint szerez, abban, hogyan kell „kizsarolni” a pénzt a szülőből. Ezen életkor után a gyerek ésszel felfogja ugyan, hogy a reklám befolyásolni akarja, de emócionálisan még nem.
A gyerek pozíciója megváltozott a családban. Az irányítás kicsúszott a szülő kezéből, tekintélye is kevéske maradt. Ehhez a reklámok is hozzájárulnak – mondta dr. Ranschburg Jenő. „A reklámokban a szülő ügyefogyott szerepben jelenik meg, akinek végül a gyerek mondja meg, hogy mit kell csinálni. Egyfajta cinkosságot ajánl az ilyen reklám a szülővel szembeszálló gyereknek. Viszont azt a fajta szülői tekintélyt, ami normakövetővé teszi a gyereket, reklámokkal rombolni szigorúan tilos volna.”
Káros tartalmak
Annyit és olyan régen mondják, hogy nem jó az, ha gyerek mindent megnéz a tévében ellenőrizetlenül, hogy sokaknak egyik fülökön be, a másikon ki. Pedig jó lenne, ha a gyereknek elmagyarázná valaki, hogy mit látott, és a magyarázat nem merülne ki annyiban, hogy „ez csak film”. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a korhatáros karikákra a szülők ügyet sem vetnek, a legtöbb gyerek – karika ide vagy oda – úgyis azt nézi, amit ők. Az internet használatot pedig – hiába voltak rá kísérletek -, lehetetlen testületileg szabályozni.
Abban mindenki egyetért, hogy léteznek káros tartalmak, azt azonban már nehezebb pontosan meghatározni, hogy mi az, ami annak minősül.
A törvény úgy fogalmaz, hogy az a műsorszám, amely alkalmas a kiskorúak fizikai, szellemi, vagy erkölcsi fejlődésének kedvezőtlen befolyásolására különösen azáltal, hogy meghatározó eleme az erőszak, illetve a szexualitás közvetlen, naturális ábrázolása, tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott.
Kedvezőtlenül befolyásolhatja egy kiskorú fejlődését például a testi erő nyílt alkalmazásának, a halálnak a bemutatása, de ugyanilyen káros lehet a konfliktusok erőszakkal történő megoldásának vagy a tárgyak ellen irányuló agressziónak az ábrázolása is. A BBC szerint például kifejezetten veszélyes a sport-és háztartási eszközök fegyverként történő használatának bemutatása is.
