Mónika: Tápszer után szabadon
| A cikk első részeit itt olvashatjátok: • Etetés: Falatkák, pépek és husi 1. rész » • Falatkák, pépek és husi 2.rész » |
Én az anyaság ajándékával együtt mintha egy kis pluszmuníciót is kaptam volna, hiszen nem csak a feltétel nélküli szeretet vert tanyát a szívemben, hanem a feltétel nélküli bizalom is. Egyszerűen bíztam abban, hogy az én kisbabám – aki háromnapos korában érkezett a családunkba – ugyan fél évig anyatej helyett tápszeren fog élni, s azt is cumisüvegből kapja majd, mégis minden rendben lesz. „Mire hazamennek a kórházból, maga megtanulja etetni, a baba pedig megtanul enni!” – biztatott minket a főorvos. S Letibabával komolyan is vettük a feladatot, hiszen tudtuk, ha eléri a bűvös 2300 grammos álomsúlyhatárt, pakolhatunk.
A tápszeres etetést is a baba igényeihez igazítják, de ez a mennyiségre vonatkozik, a gyakoriságot viszont valamelyest szabályozni kell. Előfordult, hogy amikor megérkeztem etetési időre a koraszülöttosztályra, a nővérek köszönése felért egy „Hál’Istennek”-sóhajtással, innen tudtam, hogy farkasétvágyú Letícia már egy ideje igen hangosan jelezte, ő készen áll a találkozásra a cumisüveggel, s persze erre a többi baba is rákezdett…
Egyébként, amit a tanulásról mondtak, egyáltalán nem volt túlzás. Igen, meg kellett tanulnom, hogyan tartsam a cumit, hogy Leti ne ügyeskedje a nyelve alá – és aztán méltatlankodva jelezze, „Anyu, ebből nem jön semmi!” Ahogyan azt is, mikor lehet megállni pihenni, anélkül, hogy azt higgye, vége a bulinak. A legnagyobb kihívás mégis az volt, amikor arra biztattak, nyugodtan dugjam a cumisüveget a még alvó gyerek szájába. Nem túlzok, ha azt mondom, halálfélelmem volt. De a babám ebben is bátrabb volt nálam… Mire hazamentünk, már féldeciket is megevett, amit ma leírni is furcsa, amikor éppen a bő kétdecis esti adagját kevergetjük…
A hozzátáplálásnál mi a darabos és a pépes étrend felkent híveinek vitájában vesztünk el: turmixoljuk vagy csak karikázzuk az első almafalatkát? Aztán úgy döntöttünk, elég újdonság a kanállal megbarátkozni, a darabok jöhetnek később. Valószínűleg jól döntöttünk, hiszen a gyümölcspépek, főzelékek, húspürék éppúgy szempillantás alatt tűnnek el benne, mint a joghurtok és túrókrémek. Utóbbi kettő bevezetése nem kis izgalommal járt, hiszen az első találkozás a tejtermékekkel mindig rizikós. Ezért nagyon apránként, kiskanalanként emeltük az adagot. Időnként el is vesztettük a fonalat, és kérdőn néztünk egymásra a férjemmel: „hány kanálnál is tartunk?” Anno egy darabka csirkemáj és egy főtt répa elfogyasztása egy órát is igénybe vett, s néha azt hittük, több van belőle a baba körül kétméteres sugarú körben szétszórva, mint a gyomrában. De ez is egyre jobban megy, amióta négy fog is besegít az őrlésbe…
Most éppen cseleken dolgozunk, hogy akkor is fenn tudjuk tartani kislányunk érdeklődését az ebéd iránt, ha van nálunk valaki etetési időben. Ezért – akárcsak a zsöllyében – sorban, mögöttem, s így a babával szemben, foglalnak helyet a nagymamák, barátnék és a többiek, hogy Leti ne forgassa minduntalan a fejét, ha újra és újra egy kacsintással szeretné megjutalmazni a vendégeket.
Ám ami a legfontosabb: bizakodásunk nem volt alaptalan, Letícia egyéves korára bőven megnégyszerezte születési súlyát, bár a szakirodalom csak a megháromszorozását írja elő…
|
Mit mond a szakértő Mónika módszeréről? Dr. Radványi Krisztina, szülész-nőgyógyász, négy gyermek édesanyja: – Bizalom és rugalmasság: fontos elvek a gyereknevelésben, de tudom, hogy amikor épp benne vagyunk a „közepében”, nem is olyan könnyű tartani magunkat hozzájuk. Mónika bízik és rugalmas is, végül számára is ki fog derülni, hogy pépes vagy darabos, szinte mindegy. Bármeddig is használjuk a turmixot vagy a cumisüveget, a gyerek tíz év múlva úgyis rendesen eszi a hamburgert, és húsz év múlva pohárból issza majd a pezsgőt. Az anyatej-kérdéshez: természetesen nagyon jó, ha van, de ha nincs, nem elég, vagy a gyermek már kikacsingat a felnőttesebb ételek felé, nyugodtan kiegészíthetjük (egészséges babánál is), figyelve a kicsi fejlődését, reakcióit. Indítsuk játékként a kanállal, üveggel való ismerkedést, nem görcsösen és kétségbeesve, ha még nem hajlandó elfogadni. Amennyiben nem szívesen eszi a tápszert (például az én tíz hónaposom csak reggel, félálomban fogadja el), akkor a napközbeni étkezések során kell a fehérjebevitelre fokozott hangsúlyt helyezni, mi uzsonnára joghurthegyeket eszünk, reszelt sajt és túró is sokszor szerepel az étrendben. |
Hajni: Kamionos újság és saját kés
Ami nálunk a legnagyobb fejtörést okozza az etetés kapcsán, az az, hogy Barnit miként tartsuk a székében kettő percnél tovább. Ugyan jó az étvágya, de legszívesebben futva étkezne, amit azért nem (sokszor) engedek. Ha már nem érdekes, hogy ő szúrhatja fel a villájára a falatkákat vagy ő kenheti a kiflire a vajat a létező legtompább késsel, akkor jön az „anya cicát rajzol”-program, vagy a legújabb kamionos újság nézegetése. És ha még így is legyőz a türelemjátékban, hajam tépése helyett, engedem dolgára, nem éhes.
Két hét múlva bevallják nekünk a kismamák, mi hiányzik a régi, baba nélküli életükből. Nosztalgia a kacér pillantások és a hastánc után…
Még több az e heti Nők Lapjából:
