Sosem gondoltam volna, hogy a jópofa Citroën C15-ös utódjából valaha értékelhető családi autó lesz. Lett.
Ma ott tartok, hogy a pénztárcámat szorongatva igenis racionális döntés mellette voksolni, főleg ha a még tervben sem lévő porontyokra gondolok. Mostani tesztautónkba anya, apa mellett pedig öt apró csöppség is befér. Sajnos, szó szerint csöppségek.
Hét kicsi törpe
A Berlingóba 240 ezer forintért rendelhető a plusz két hátsó ülés, – pont annyiért, amennyiért a nemrégiben nálunk járt Peugeot Partnerhez – ami azzal a kellemetlen mellékhatással jár, hogy a középső sor is előrecsúszik 9 centiméterrel.
Ezzel a lépéssel likvidáljuk az ottani kényelmes utazás lehetőségét is, így jól gondoljuk meg, szükségünk van-e a harmadik sor ülésre. Ha csak szökőévben egyszer, bátran hanyagoljuk.
Hétszemélyes felosztásban 170 centi felett kényelmesen nem lehet elférni az első sornál hátrébb, ezzel máris kizárhatjuk a munkásszállítást, mint kiegészítő kereseti lehetőséget. Inkább az óvodák környékén jelentkezzünk az állásajánlatokra.
A harmadik sorba főleg a beszállás jelent nagy kihívást, menet közben hasonló kényelmet nyújt, mint egy sorral előrébb. Sőt, mivel csak egy emberrel kell a lábtéren osztozni, tömött állapotban elképzelhető, hogy ott jobb ülni.
Kivehető ülések
A háromsoros Berlingo ellen szól a lenullázott csomagtér is, plusz az ülések közé fedetlenül behányt csomagok minden jóérzésű tulajdonosra a frászt hozzák, ha ott kell hagyják valahol az autójukat.
Kötelezőnek persze egyáltalán nem kötelező magunkkal cipelni a kihasználatlanul maradt üléseket, sőt ha akarjuk, mind az öt különálló ülést kitermelhetjük az utastérből, ha jó erőben vagyunk. Mindenesetre sajnáljuk, hogy a középső sor nem tologatható sínen, mert úgy egy teljes értékű ötszemélyes autóként lehetne használni, amikor nem épp személyszállítással foglalkozunk.
A cikk folytatódik, ide kattints, ha érdekel, miért is hívjuk személyautónak!
