Rhoda Scott egy metodista lelkész lányaként kisgyermekként ismerkedett meg az orgonával, hatévesen már ő kísérte a templomi kórust. Később elismert orgonaművész lett, illetve zeneelméletet is tanult. Szakdolgozatát a Kodály-módszerről írta. Harmincéves korában Párizsba ment tanulni, ahonnan végül nem tért haza Amerikába, mert rátalált a szerelem. A hetvenes és nyolcvanas években vált elismert sztárrá, elsősorban Európában. Magyarországon például 17 000 ember előtt játszott a Kisstadionban…
– Első körben hadd kívánjak boldog születésnapot…
– Jaj, hogy ön milyen kedves, fiatalember, köszönöm! Holnap leszek… hmm, hetvenegy éves. Igencsak halad az idő… Képzelje, a gyermekeim is már betöltötték a harmincat!
– Csak a harmincat? Hadd számoljak… ön akkor igencsak későn szült, ugye?
– Negyvenegy évesen! De az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy kicsit csaltunk a férjemmel – Eugene-t és Virgilt ugyanis örökbe fogadtuk… Nagyon szerettünk volna akkor már gyerekeket, és máshogy nem jött volna össze.
– Nemes dolog az örökbefogadás, manapság kifejezett divat lett belőle Hollywoodban.
– Igaz, ám ránk nem biztos, hogy illik az összehasonlítás. Egyrészt, én azért sosem voltam akkora sztár, másrészt a férjemmel nem jótékonykodni akartunk, csak kisbabákra vágytunk. Persze, amikor az örökbefogadás mellett döntöttünk, egyértelmű volt, hogy két kilátástalan helyzetű újszülöttnek akarunk szebb életet biztosítani. Így hát elmentünk Haitire, ahol megismertünk egy tizenhárom napos kisfiút és egy kétnapos kislányt…
– Ők mennyire muzikálisak?
– Hát, annyira azért nem, mint az édesanyjuk… Engem az orgona egész kiskoromtól vonzott… már kisiskolásként én kísértem a templomi kórust.
– Úgy hallottam, már akkor is mezítláb játszott, de akkor még csak azért, mert az édesapja nem akarta, hogy összekoszolja a pedálokat…
– Nos – nevet -, a szokás később is megmaradt, de más okokból. Tudja, ha valaki mezítláb játszik, közelebb kerül a hangszeréhez. Az ember a zongorabillentyűket sem kesztyűvel üti le – bár a hang kesztyűben is ugyanaz, más lesz a hangzás, az érzés… Ha csak gyakorlok, sokszor van rajtam cipő. Ha koncertem van, akkor soha.
– Ön az úgynevezett Hammond orgonán játszik, amely – bár elismerten a könnyűzenei orgonák királya – a nyolcvanas években sokat vesztett népszerűségéből. Akkoriban mindenki szintetizátoron játszott…
– A szintetizátorokat tisztelem, mint hangszereket (igazi high-tech rajongó vagyok), hiszen számtalan hangot, variációt képesek megszólaltatni… ellenben ez a digitális hangszer nem „lélegzik” úgy, mint egy Hammond… az én orgonámban a levegő fújja meg a sípokat, ami különleges hangszínt ad… Erre egyébként a zenészek is rájöttek, és ma már annyira népszerű az orgona a fiatalok körében, hogy újra elkezdték gyártani.
– Ön karrierje során már sokszor járt Magyarországon…
– Igen, valóban, és nemcsak zenélni, de tanulni is. A hetvenes évek végén Esztergomban részt vettem egy kéthetes továbbképzésen, ahol elmélyülhettem a Kodály-módszerben…
– Legkedvesebb magyarországi fellépés?
– Nos, most éppen a tavalyi, amikor is meghívtak az önök Sziget-fesztiváljára.
– Most meglepett. Hetvenévesen fellépett a Szigeten?
– Persze, és imádtam! Hát az maga volt a csoda… őrült, különleges, izgalmas… Az a rengeteg fiatal, a sok zenekar, a mérhetetlen mennyiségű kultúra, egymás mellett, összefonódva… Remélem, a Margitszigeten is hasonlóan lelkes közönség vár.
– Egy utolsó kérdés. A hetvenes években annyira sikeres volt hazánkban, hogy minden idők talán legjobb magyar humoristája, Hofi Géza készített önről egy paródiát a Magyar Televízió számára. Látta valaha ezt a felvételt?
– Igen, emlékszem… nagyon régen volt, és nagyon tetszett… őszintén szólva azóta is sajnálom, hogy nincs meg. Szerettem volna rákeresni az interneten, de az önök nyelve nagyon nehéz, és nem találtam.
– Hát, ha gondolja, szívesen elküldök önnek egy linket, ahol megnézheti „önmagát”, ennyi év után…
– Jaj, nagyon kedves! Nem gondoltam volna, hogy Magyarországról is kapok szülinapi ajándékot… Jöjjön el a koncertemre! Remélem, találkozunk…
Rhoda Scottnak még aznap elküldtem Hofi legendás paródiáját. Nézzétek meg Ti is!
Moanin’ – Rhoda Scott 1972:
Pistaccio – Rhoda Scott Sarah Morrow Julie Saury 2006:
Még több az e heti Nők Lapjából:
