Ihatok csapvizet?

A magyar éttermekben nincs kancsó víz az asztalon. Sőt, még a menzákon sincs, helyette a pénztáros pultnál tömegével sorakoznak a félliteres üdítők, hűtött ásványvizek. Szinte kekeckedésnek számít kérni egy pohár csapvizet. Utánajártunk, hogy vajon jó választás-e a csapvíz mellett dönteni.

Nem érezhető a különbség

– A víz az egyik legellenőrzöttebb élelmiszeripari termék Magyarországon – állítja Sándor Zsolt, a Fővárosi Vízművek kommunikációs osztályvezető-helyettese. A budapesti csapvíz minőségét a Fővárosi Vízművek laboratóriumaiban évente mintegy 12 500 alapos vizsgálat ellenőrzi. A vízmintákat fizikai, kémiai, mikrobiológiai és bakteriológia radiológiai jellemzők alapján tanulmányozzák. Ezen kívül az ÁNTSZ is folyamatosan vizsgálja az ivóvíz minőségét. Az eredmények alapján a budapesti csapvíz minősége az európai átlagnál lényegesen jobb.

A csapvíz a szervezet számára ideális összetételben és mértékben tartalmaz ásványi anyagokat. Ez azért fontos, mert a túlzott ásványianyag-tartalom ugyanúgy veszélyes lehet a szervezetre nézve, mint a csekély ásványianyag-tartalom.

– Erről azonban keveset hallani. Sokkal inkább az ásványvíztől ragyogó reklámarcok jutnak az emberek az eszébe. Mi ennek az oka?

– Tény, hogy manapság az ásványvízfogyasztás került előtérbe. A gyártók pénzügyi szempontok alapján érdekeltek abban, hogy minél több termék találjon gazdára. Számunkra a vízminőség és a vízbázisok biztonságos megőrzése a fontos. Folyamatosan próbáljuk hallatni a hangunkat, és szervezünk kampányokat a csapvíz mellett. Például szervezünk vízkóstoltatást ballonos vízadagoló-automata segítségével. A teszt során négy jelöletlen ballon közül – egyben csapvíz, a többiben három fajta szénsavmentes ásványvíz van – kell megmondani, hogy melyikben van csapvíz. Tapasztalatunk, hogy marketing nélkül az emberek 95%-a, pusztán az érzékszerveikre hagyatkozva nem tud különbséget tenni ásványvíz és csapvíz között.

Ezer év kell, hogy egy palack lebomoljon

Ásványvizet inni divatos, ezt nem vitathatjuk el. Nehéz viszont tisztán látni az információk dzsungelében, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy akkor most mit igyunk. A Magyar Ásványvíz Szövetség és Terméktanács honlapján – természetesen – az ásványvíz mellett érvelnek. Mégpedig azzal, hogy biztonságos. Mert egy adott, ellenőrzött forrásból kerül a víz a palackba, nem megy át semmilyen csövön, nem érintkezhet szennyvízzel, nem fertőtlenítik.

Az ásványvizet azonban nem a minősége miatt támadják – bár több helyről hallani, hogy nem ajánlott mindig ugyanolyan terméket fogyasztani – hanem azért, mert a fogyasztásával a hulladékot növeljük.

Magyarországon is több szervezet felemeli a hangját, hogy ne vásároljunk eldobható palackban lévő innivalót. A Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa, Haraszti Anikó hívta fel a figyelmet egy tanulmányra, mely rávilágít, hogy mennyire szennyezik az ásványvizes palackok a környezetünket.

A Trouw című holland újság számítása szerint, Hollandiában kb. ezer liter csapvizet ihatunk fél liter palackozott ásványvíz áráért. Az arányok Magyarországon is hasonlóak. Felmérések azt mutatják, hogy a világon évente 154 milliárd liter vizet palackoznak, és 2,7 millió tonna úgynevezett “pillepalack” kerül forgalomba. Csak hazánkban évente több mint 90 millió ásványvizes palackot gyártanak. Ezek kezelése, újrahasznosítása sok helyen nem megoldott, és a sok százezer eldobált palack a természetet rondítja el, ráadásul évtizedek múlva sem bomlik le. A palackok újrahasznosításával foglalkozó Container Recycling Institute (CRI) becslése szerint ezer év kell egy műanyag palack lebomlásához. A morzsákra töredező színes palackok anyagát a tengeri halak és madarak finom falatnak nézik. A tengeri állatok gyomra tele van ezekkel a műanyag szemcsékkel – számolnak be a tengerpartra mosott tetemeket boncoló tudósok.

A palackokat ráadásul csak néhányszor lehet újrahasznosítani, a visszaváltható üvegek elterjedését pedig a magasabb szállítási költség gátolja, ezért a hulladék-gazdálkodási szakértők nem is látnak esélyt ezek újólagos elterjedésére.

Mi a megoldás?

Földesi Dóra, a Hulladék Munkaszövetség (HuMuSz) oktatási programvezetője elmondta, ezen a téren a helyzet Magyarországon sem jobb. A gyártókat, forgalmazókat nem érdekli, mi történik a piacra kikerülő csomagolóanyagokkal. Inkább azért megy a lobbi, hogy ne terhelje őket nagyobb felelősség az újrahasznosítási és begyűjtési százalékokra vonatkozó uniós kötelezettségeken túl – s akkor még nem is beszéltünk az újrahasználatról. Nem csoda hát, hogy ennek mértéke mindössze 0,8%-os az ásványvizes flakonok és 5% alatti a nem alkoholos üdítők palackjai esetében.

–  Megoldást jelenthetne – mondja Földesi Dóra – hogy azt a pénzt, amit a palackozásra fordítunk, azt a víztisztításra szánnánk, ahol erre szükség van. Több figyelmet fordítanánk a vízforrások megóvására.

–  A csapvíz, ahol nem megfelelő minőségű, tovább kell tisztítani (házilag vagy központilag, ahogy ésszerűbb), ha ez sem elégséges, csak akkor jöhet a palackozott víz. Utóbbit visszaváltható üvegbe kellene tölteni és minél kevesebbet szállítani. (Hihetetlen, hogy több ezer kilométert is képesek vagyunk szállítani a vizet, amikor Magyarországon is vannak kiváló minőségű ásványvizek!) Ilyenformán nemigen lenne palackunk, amit taposni kell.

– Fontos szempont a visszaválthatóság, erről többet kellene beszélni. A betétdíj kétféle lehet. Egyik, hogy újratöltésre gyűjtik vissza az üvegeket, palackokat, ez a hagyományos visszaváltós rendszer. A másik megoldás az, hogy újrafeldolgozásra gyűjtik vissza a palackokat, ez lényegében a szelektív hulladékgyűjtés leghatékonyabb módja. Ha betétdíjat fizetnek a csomagolásét, akkor arra ösztönzik az embereket, hogy elvigyék a palackokat a visszaváltó helyekre. A konténerszigetes gyűjtésnél nincs akkora ösztönző erő. Ennek a bevezetésén már itthon is dolgoznak, de egyelőre nincs hivatalos döntés a rendszer bevezetéséről.