Helen Doron |
– Milyen kár, hogy harminc évvel ezelőtt még nem ismertük az ön módszerét, akkor most tolmács nélkül beszélgethetnénk!
– Az biztos, és még akcentusa sem lenne, ami pedig külföldieknél ritkaság. A titok abban rejlik, hogy hatéves kor előtt kell elkezdeni a nyelvtanulást, minél előbb, annál jobb. Ilyenkor százszor olyan gyorsan és hatékonyan megy az idegen nyelvek elsajátítása, mint később.
– Ez azt jelenti, hogy ezt követően már nem is lehet tökéletesen megtanulni egy nyelvet?
– Legalábbis keveseknek sikerül. Nagy-Britanniában egy felmérés során bevándorolt családok kamaszgyerekeivel beszélgettek, és azt állapították meg, hogy akik hat-hétéves koruk után kerültek angol nyelvi közegbe, bár látszólag elég jól elboldogultak az angollal, nem érezték a nyelv finomságait, sok nyelvtani hibát vétettek, és a kiejtésük sem volt tökéletes.
– Hisz az ön módszerével sem anyanyelvi közegben oktatnak!
– Ez igaz, de úgy, mintha a gyerekek anyanyelve lenne. Megpróbálom elmagyarázni… Londonban nőttem fel, és harminc évvel ezelőtt Izraelbe mentem férjhez, ott neveltem fel a gyerekeimet. A lányom huszonnyolc éves, a két fiam huszonhat és huszonnégy. Amikor a lányom betöltötte a negyedik életévét, beírattam zeneiskolába, ahol egy különleges japán szisztémával, a Szuzuki-módszerrel oktattak. Azt láttam, hogy a gyerek örömmel jár az órákra, és bár még nem tud kottát olvasni, könnyű, rövid darabokat játszva elhegedül. Hogy csinálják ezt? – töprengtem. Sok időm volt, éppen szoptattam a harmadik babámat, elolvastam hát mindent a metódusról. Nyelvészként hamar rájöttem, hogy a gyerekek úgy tanulják ezzel a módszerrel a muzsikálást, ahogy annak idején az anyanyelvüket tanulták. Szépen bemászik a fülükbe, előbb csak a hangokra, a dallamra lesznek figyelmesek, aztán a szavakat tanulják meg egymás után rakni, végül már helyes nyelvtannal mondatokat képeznek. Fogtam magam, beszereztem néhány tanítványt, egyik sem volt idősebb hatévesnél, és kipróbáltam a módszert az angol nyelvvel. Sok mondókát tanítottam, egyszerű, játékos dalokat írtam, és a gyerekek nagy élvezettel szívták magukba az idegen nyelvet. Hatévesen ezer szóval, tökéletes kiejtéssel beszéltek, pedig héber környezetben éltek.
Helen ugyan már nem tanít, csak a tananyagok megújításán dolgozik, de a budapesti gyerekekkel szívesen elbeszélgetett |
– Hány órájuk volt hetente?
– Egy. A hangsúly nem a foglalkozásokon van, hanem a háttérmunkán. Ne fárasztó házi feladatokra gondoljon! Elég, ha a gyerek naponta egyszer-kétszer meghallgatja cédéről a dalokat, meséket, mondókákat. Teheti lefekvéskor, reggeli vagy akár délutáni játék közben, nem kell figyelnie rájuk, akkor is megragadnak a fejében. A kiscsoportos foglalkozás csak arra kell, hogy kitisztítsa a hallott szöveg jelentését. Úgy kell elképzelni, mint egy kirándulást egy angol játszóházban. Sok humorral, játékkal, leleménnyel.
– De három hónaposan elkezdeni a foglalkozásokat! Hiszen akkor még csak szopni tud az a baba!
– És közben gyűjti az információkat. Tudni kell, hogy amikor megszületünk, még csak agykapacitásunk huszonöt százaléka áll rendelkezésünkre. Az agysejtek háromnegyede csak később alakít ki egymással kapcsolatot, és hogy hány ilyen átkötés születik, az nagyrészt attól függ, mennyi inger éri a kisgyermek agyát hatéves koráig. Nagyjából ekkorra alakul ki ugyanis az agy teljesítőképessége, ami a későbbiek során eldönti, az illető hogyan fog tanulni az iskolában, és azt is, felnőttként mennyire lesz sikeres.
– Ez azt jelenti, hogy ha a gyerek négy nyelvet tanul egyszerre, más képességei is rohamosan javulnak?
– Pontosan. Az a gyerek, aki a nagymamájától olaszul, az apukájától németül, az anyukájától angolul, a diáktársaitól meg mondjuk franciául tanul, valószínűleg verhetetlen lesz más tantárgyakból is. Tegyük hozzá, ha már egy-két idegen nyelvet elsajátított, a harmadik meg se kottyan neki.
– És ha részképesség-zavarokkal küzd? Mondjuk diszlexiás vagy diszgráfiás?
– Én ez esetben sem adnám fel, sőt. Ugyan nincsenek olyan kutatásaim, hogy a módszerem segíthet a problémán, a fiam példája mégis ezt bizonyítja. Egyik gyermekem ugyanis diszgráfiás volt, és mi pontosan azzal próbáltuk áthidalni a nehézséget, hogy egyszerre több nyelven is taníttattuk. Biztatásul hadd mondjam el, hogy nemrég diplomázott agykutatásból.
– A motivációját már értem. De hogyan lett a hatnebulós oktatási kísérletből óriási, harmincnégy országon átívelő vállalkozás?
– Nagyon egyszerű. A gyerekek rajongtak értem, és a szülők kisvártatva sorban álltak az ajtóm előtt, hogy az ő csemetéiket is tanítsam meg angolul. Egy év múlva, huszonöt évvel ezelőtt megnyitottam az első (magyar nevén) Early English Nyelvoktató Központot, ezt követte a többi. A tananyagot a mai napig én írom, többségében az angolszász népdal- és népmesekincsre támaszkodva. A dalokat huszonhárom esztendeje ugyanaz a zenész-munkatársam jegyzi, a hangtechnikát pedig már a nagylányom kezeli, és a filmeket is ő készíti.
Üljünk körbe, és mondjuk el sorban, mondatonként a mesét! Kinek van kedve elkezdeni? |
– Ezek szerint ő rendező lett?
– Nem. Diplomácia szakon végezte az egyetemet, mert elvártam tőle, hogy valamilyen diplomája legyen. Aztán besorozták katonának, és amikor hazatért, egy ideig azzal foglalkozott, hogy kimosódjanak az agyából a szörnyűségek. A hadsereget senki nem kívánja a gyerekének, de tisztában vagyunk vele, hogy Izraelben szükség van rá. Szerencsére a lányom él, egészséges, és visszatért a zenéhez, a művészethez, ami az ő igazi terepe.
– Hazánkban immár nyolcezer kisgyerek tanul angolul az ön módszerével. Mit szól ehhez?
– Végtelenül örülök neki, mert azt látom, hogy a magyar édesanyák és édesapák felfogták az üzenetem lényegét: ma már idegen nyelvek ismerete nélkül senkiből nem válhat sikeres felnőtt! Miért csak a norvég, dán és holland emberek beszélhetnének anyanyelvi szinten angolul?
– Újfajta, játékos, kreativitására építő oktatásra, úgy érzem, nálunk különösen nagy szükség van. Túlságosan meggyökeresedtek a merev, poroszos módszerek.
– Én is ezt látom. Pedig a pozitív megerősítésre alapozva, ami a módszerem legnagyobb erénye, minden más ismeretet, a matematikától a természettanon át a testnevelésig, hatékonyabban lehet a gyerekeknek átadni. Ezért is dolgoztunk ki ezek mindegyikére egy-egy programot, amelyek egyes országokban már az iskolai oktatás részét képezik.
– Mondja, milyen gyorsan lehet az Early English-sel eredményt elérni?
– Gyereke válogatja. Általában néhány év alatt kiválóan megtanulnak angolul, de volt már dolgom olyan háromévessel is, aki röpke pár hónap elteltével folyékonyan csevegett.
– Ezt nevezem. Akkor hát további jó munkát kívánok! Thank You for the interesting interview!
– Hiszen gyönyörűen beszél angolul!?
– Csodálkozik? Az imént vettem öntől órát…
Hogy látja a gyermekpszichológus? A módszert önmagában nagyszerűnek találom – vélekedik Vekerdy Tamás pszichológus. – Az idegen nyelvet pontosan így, játékosan, lazán, az életkorukhoz illő mesékkel, dalokkal kellene elsajátítaniuk a gyerekeinknek. Másszon bele a fülükbe, mint az anyanyelv, ne pedig poros könyvekből, unalmas tanórákon verjék a fejükbe. Az időpontot tekintve azonban kétségeim vannak. Ahhoz az iskolához tartozom, amely azt mondja, hatéves kor előtt nem érdemes terhelni ilyesmivel a gyereket. Előbb szilárduljon meg az anyanyelv, azután jöhetnek az idegen nyelvek. Bizonyítékom is van az igazamra: a kétnyelvű vagy többnyelvű emberek közül, mint amilyen például Svájc lakossága is, arányában kevesebb híres író és filozófus kerül ki, mint az egy nyelvet anyanyelvének tekintő nemzetekből. Ám a legfontosabb a módszer. Ha felkészült pedagógusok remek módszerekkel nyúlnak egy gyerekhez, azzal biztosan gyors eredményt fognak elérni. Az időpontot tekintve pedig mindenkire rábíznám a döntést. Kinek mennyire kommunikatív a gyereke, mennyire nyitott ezekre a foglalkozásokra, és mikor nyilvánul meg ez az igénye, az teljesen egyéni kérdés. |