 |
| Szabó Zsolt |
– November elején kezdtem el árverezni felesleges dolgaimat a Vaterán – meséli Szabó Zsolt. – Akkor már két hónapja nem volt munkám, és úgy éreztem, jól jönne némi mellékes jövedelem. Az internetes árverésekről már korábban is hallottam, sőt egyszer-kétszer vásároltam is rajtuk apróságokat, de még nem voltam eladó. Maga a regisztráció nem volt olyan nehéz: nagyon részletesen és egyértelműen leírták, hogy mit kellett csinálnom. A „munka” eleje volt a legpepecselősebb: le kellett fotóznom a termékeket, amiket el akartam adni, le kellett mérnem a súlyukat, hogy később, ha valaki megveszi őket, ki tudjam majd számolni a postaköltséget. Néhány órával később, miután ezen a szakaszon már túl voltam, már nagyon egyszerűvé vált az egész. Megadtam egy kikiáltási árat, majd vártam, hogy az ismeretlen vásárlók megvívjanak a kacatjaimért. Végül, miután megvolt az aktuális árverés győztese, felvettük egymással a kapcsolatot, és mehetett is az adás-vétel.
Lehet, hogy ijesztően bonyolultnak tűnik a dolog, de egyáltalán nem az! Az elmúlt két hónapot igazi sikertörténetnek fogom fel, az internetes árverések segítségével ugyanis úgy lomtalanítottam a lakásomat, hogy közben pénzt is kerestem. Egyszerűen megdöbbentő, mi mindent el tudtam adni! Kezdve a hihetetlenül csúnya, neonszínű tornacipőmtől (1500 forintért ment el) egészen a könyvig, amelyet ajándékba kaptam, de olyan bűn rossz volt, hogy anno 10 oldal után letettem (1000 forint)… Mind-mind kacatok, amelyek csak a helyet foglalták, és amelyeket amúgy is szerettem volna kidobni. De eladtam a ballagásra kapott arany gyűrűmet is (túl nőies volt, nem tetszett). Elvittem a zaciba, ahol 10 ezer forintot ajánlottak érte. A Vaterán 13 ezerért vitték el…
Hamar rájöttem, hogy az eladás kulcsa a helyes árazás. Én első körben mindig megnézem, van-e valaki más, aki ugyanilyen terméket kínál. Ha igen, akkor nála egy kicsit olcsóbban adom az enyémet… Ha nem, akkor megnézem, mennyibe kerül a boltban, és annak a feléért árulom. Úgy vettem észre, hogy a teljes és a háromnegyed ár nem működik – akkor nem viszi el a terméket senki.
Az alacsony ár egyébként ne ijesszen meg senkit: két hónap alatt rájöttem, hogy a sok kicsi igencsak sokra megy! Az elmúlt időszakban a párommal mintegy százezer forintot kerestünk a nem használt dolgainkon, felesleges kacatjainkon. Most kicsit visszavettünk a lendületből, hiszen mindent eladtunk, amit akartunk. De nem baj! Ahogy magunkat ismerem, néhány év múlva úgyis lesz mit lomtalanítani…
„Függőséget” is okozhat
 |
| Schönecker Róbert |
– Két hónapja kezdtem „vaterázni”, de már szinte függő vagyok – kezdi nevetve Schönecker Róbert, aki új hobbiját a lakásfelújításnak és a fodrászatába betérő vendégeknek köszönheti. – Háromszor költöztem életemben, s a garázs tele lett olyan, az előző lakásokból származó kacatokkal, amelyekre nekem semmi szükségem sincs. Két választásom volt: vagy kidobok mindent a szemétbe, vagy meghirdetem a fölösleges tárgyakat. Mivel rengeteg élménybeszámolót hallottam hajvágás közben a vendégektől, hogy miket sikerült eladniuk az interneten, gondoltam, teszek egy próbát. Meghirdettem a fölösleges radiátoraimat, amelyeket szinte azonnal elvitt valaki, aki az egész fűtésrendszerét az interneten szerezte be, használt elemekből. Sőt mivel az aukció úgy működik, hogy a licitálók csak az eladóval kommunikálhatnak, egymással nem, abban is segítettem neki, hogy egy másik licitálómnak továbbadhassa az egyik radiátort, mert neki az nem volt jó. Így kezdődött, majd egyre több fölösleges tárgyat tettem fel az oldalra: polcokat, kilincseket, olajkályhát, egy fejmosótálat. Az a tapasztalatom, hogy azokat a tárgyakat keresik, amelyek régiek, de jó állapotban vannak és máshol nem beszerezhetőek. Például a régi fejmosótálamat évekig árultam, senkinek sem kellett. A neten azonnal elkelt. Minden eladáshoz kapcsolódik egy-egy sztori is. A fejmosótálat például meg kellett utaztatnom: Pakson volt, de felhoztam magamhoz Budapestre, hogy lefotózzam és meghirdessem, erre egy Tolna megyei kolléga vette meg, így vihettem vissza Paksra. Amikor a polcokat hirdettem, valaki megvette az egyiket, de megtetszett neki egy másik is. Igen ám, de arra még tartott a licit, így nem adhattam oda, csak úgy, hogy felhívta egy kollégáját, aki belépett az oldalra, és a licit nélküli áron „leütötte” a polcot. Azt is meg lehet nézni, mennyire megbízhatóak a vevők és az eladók, és hogy ki, mit vett, adott el korábban. Az az asszony, aki a kilincseimet elvitte, korábban egy guminőt vett valakitől… Az emberek ráadásul értékelhetik is egymást, nekem szerencsére eddig csupa jó értékelésem van, amelyek arról szólnak, hogy korrekt eladó és vevő vagyok. Van egy vendégem, aki elsírta magát, amikor rossz értékelést kapott az aukciós oldalon. Naponta négyszer nézem meg az oldalt, figyelem, milyen licitek érkeznek a tárgyaimra, de már azt is itt szerzem be, amire nekem szükségem van. Legutóbb például régi rendszerű kaputelefont kellett vennem, mert csak azt lehet az új lakásomhoz bekötni. Ilyen boltban már nem kapható, az interneten azonban igen. Hogy elárverezném-e a fölösleges karácsonyi ajándékokat? Már gondoltam rá, hogy lesz, amit felteszek. Például kaptam egy borhőmérőt, amelyre nincs szükségem, de annyira alacsony az ára, hogy ha pár száz forintért meghirdetném, tényleg függőnek érezném magam…
Tippek az aukciózáshoz
 |
| Szilágyi Borbála |
A TeszVeszen – amely Magyarországon a Vatera után a második legnagyobb aukciós portál – jelenleg közel 900 000 felhasználó van, ez a szám naponta 600-800 újabb regisztrációval nő: ennyien láthatják az oldalra felkerülő termékeket. A TeszVeszt elsősorban a hölgyek, közülük is az anyukák látogatják – magyarázza Szilágyi Borbála, a TeszVesz aukciós portál szakértője, akitől az alábbi tippeket is kaptuk:
• Használt és új termékek is aukcióra bocsáthatók. Így, ha néhányszor felvette valaki az új csizmáját, mert nagyon tetszett, de meggondolta magát – bár már a boltban nem veszik vissza, a neten még mindig jó áron eladható. Lehet, hogy valakinek éppen egy ilyen kincs hiányzik!
• Akár többet is kaphatunk az eladásra szánt ajándékért, mint gondolnánk – a licitálás meghozza a vásárlók „harci kedvét”, és egymással versengve nyomják fel az árat.
• Ha valaki nem szereti a kockázatot, fix áron is kínálhatja a terméket.
• A nagynéni nem fog rájönni, hogy továbbadtunk a csodás kötött pulóveren – aukciózáskor csak a honlap felé kell megadnunk a személyes adatainkat – a többi felhasználó előtt „művésznevet” is választhatunk.
• A kínált termék a Google találatai között is szerepel majd, sőt, ha a TeszVeszre tesszük fel, a Nők Lapja Cafe és a Story Online oldalain is megjelenik. (http://aukcio.nlcafe.hu és piacter.storyonline.hu)
Hogyan adjunk túl a nem tetsző karácsonyi ajándékokon?
1. Készítsünk jó minőségű fényképeket! A jó megvilágítás vagy beállítás sokkal tetszetősebbé varázsolja a kínált terméket.
2. Kockáztassunk! Aki bátor, indítsa egyforintos kikiáltási árral az aukciót, hiszen ezt rengetegen meg fogják nézni és növeli a licitálási kedvet is. (Ám csak akkor indítsuk egy forintról az aukciót, ha hajlandóak vagyunk bármennyiért eladni a terméket!)
3. Kövessük nyomon figyelmesen a feltett termékre érkező liciteket, és válaszoljunk a felmerülő kérdésekre. Jó kommunikációval, illetve, ha megteremtjük a személyes szimpátiát, nagyobb az esély, hogy jó áron és gyorsan eladjuk a fölösleges holmit.
Még több az e heti Nők Lapjából:
