A francia sajtó csak alig néhány napig ünnepelhette, hogy végre megszületett az első játékfilm A három testőr írójáról, főszerepében az egyik legjelentősebb francia színésszel. Az elmúlt napokban ugyanis egyre többen támadták az alkotás rendezőjét, Safy Nebbou-t, amiért Depardieu-t választotta Dumas szerepére, s a színész haját begöndörítve és arcbőrét sötétre sminkelve próbálta a nagy íróhoz hasonlatossá tenni.
Alexandra Dumas-ról Franciaországban is kevesen tudják, hogy haiti fekete rabszolgák leszármazottjaként színesbőrű volt. Nagyapja, Antoine-Alexandre Davy de la Pailleterie márki a francia kormány tüzérségnek tagjaként a mai Haiti szigetén szolgált, és itt ismerte meg későbbi feleségét, egy fekete rabszolganőt, aki 1762-ben megszülte az író apját, Thomas-Alexandre-t. Az asszony korai halála után a márki mulatt kisfiával visszatért Normandiába.
Thomas Alexandre Dumas Davy de la Pailleterie a forradalmi hadsereg merész és tehetséges katonájaként 31 évesen már Dumas tábornokként szolgált, s a csatákban mutatott bátorsága okán a hadseregben a “fekete ördög” becenevet vívta ki magának. Amikor 1802-ben Napóleon visszaállította a rabszolgaság intézményét, hősiessége ellenére Dumas tábornok a hadsereget is elérő rasszista kampány áldozata lett: idő előtt nyugdíjazták, de nyugdíjat nem kaphatott.
Fia, az íróvá lett Alexandre Dumas (1802-1870) a legendák szerint nagyanyja vonásait örökölte: göndör haja, széles orra és ajkai miatt nem is tagadhatta afrikai gyökereit. Kortársai, még az irodalmi kritikákban sem rejtették véka alá rasszista előítéletüket Dumas-val szemben, aki legtöbbször szellemes megjegyzésekkel reagált a nemtelen támadásokra. Amikor egy színházi bemutatón a szomszédja azt suttogta róla a mellette ülő fülébe, hogy Dumas-ban állítólag sok a fekete vér, az író így válaszolt: “Pontosan, uram, fekete vérem van. Apám mulatt volt, nagyapám néger, a dédapám pedig majom. Látja, családjainkban ugyanazok a rokoni szálak, de nem ugyanabban az irányban“.
A téma kapcsán egy népszerű színesbőrű televíziós újságírónő, Audrey Pulvar robbantotta ki a polémiát, aki szomorúnak nevezte, hogy a film producerei nem színesbőrű színészt választottak a színesbőrű Dumas szerepére.
Patrick Lozes, a legjelentősebb franciaországi fekete jogvédő szervezet, a CRAN elnöke szerint a film kapcsán jelentkező probléma jól mutatja azt a diszkriminációt, amelynek a színesbőrűek ma áldozatai Franciaországban, és amit az elit sem akar elismerni. A jogvédő példaként azt a kérdést vette fel, hogy elképzelhető lenne-e 150 éven múlva, hogy Barack Obamát vagy Martin Luther Kinget fehér színész játssza parókában.
Jacques Martial feketebőrű francia filmszínész is úgy vélte, hogy a diszkrimináció a hallgatás által működik Franciaországban. Véronique Cayla, a Francia Filmközpont, a CNC elnöke pedig elismerte, hogy ezen a téren “hatalmas” Franciaország lemaradása az Egyesült Államokhoz képest, s a francia társadalom valóságos keveredését egyáltalán nem tükrözik vissza sem a tv-, sem a mozifilmek. (MTI)
