– Májusban kiosztották az évtized könyveinek járó Aranykönyv díjakat, te is díjat kaptál. Mit szólsz a többi díjazotthoz, hogyan fogadtad az elismerést?
– Örülök, hogy Aranyanyu lett Terézanyu, és legszívesebben aranyba foglalnám az olvasókat, mert mindig az ő elismerésük a legértékesebb. Külön öröm, hogy míg az Állítsátok meg Terézanyut! aranykönyves lett, addig a frissen megjelent folytatása, a Nesze Neked Terézanyu! is a 12. helyen végzett, olyan fantasztikus szerzők műveinek körében, mint Janikovszky Éva, Rejtő Jenő, Vavyan Fable és Müller Péter. Az ő könyveikből is sokat tanultam, úgyhogy hatalmas megtiszteltetés ilyen társaságban az élre kerülni.
– Mit gondolsz? Miben rejlik a Terézanyu sikere?
– Talán egyrészt a „szomszédlány”-effektusban, vagyis hogy sokan magukra ismernek a főhősben, másrészt a humorában, az öniróniájában, amely egyben életszemléletet is jelent: azt, hogy érdemes megtanulni nevetni magunkon, kerüljünk bármilyen lehetetlen vagy nehéz helyzetbe.
– Férfi olvasóktól érkezik kritika a könyvre? Ha igen, melyik az eddigi legdurvább és a legkellemesebb vélemény?
– A Nesze Neked Terézanyu! kapcsán meglepően sok férfitól érkezett az a visszajelzés, hogy a könyvet elolvasva értette meg, hogy a társa miért tart vagy tartott a házasságtól és a gyermekvállalástól. A Nesze Neked Terézanyu! éppen erről szól, hogy milyen félelmeket küzd le egy nő adott esetben, míg meghozza élete legnagyobb döntéseit. A férfiak többsége azt feltételezi a nőről, hogy mindenáron férjhez akar menni, és nagyon meg tudnak lepődni, amikor kiderül, hogy ez ma már nem egészen így van.
– Hogy látod, mi jellemzi a mai nőket és férfiakat? Milyen jelzővel illetnéd őket?
– Én mind a XXI. századi nők, mind a férfiak tekintetében egy jelzőt emelnék ki: tudatos. Tudatos a kapcsolatai alakításában, a pályája alakításában, tudatos a családalapításban és tudatos fogyasztóként is.
– Hogy képzeled el a nők életét tíz év múlva?
– Magyarországon szerintem az elkövetkezendő tíz-húsz évben fognak bekövetkezni azok a változások, amelyek Nyugat-Európában, Amerikában már javarészt lezajlottak az 1970-es, ’80-as években: a nők megtanulnak kiállni magukért, és képviselni az érdekeiket mind egyéni, mind társadalmi szinten. Remélem, hogy tíz év múlva már nem mondhatja ezt egy férfi nőgyógyász egy huszonéves vagy harmincas nőnek: „Na és mikor szülünk már, kedveském?”, mert pontosan fogja tudni, hogy ez megalázó, szexista és elfogadhatatlan mondat. Ez csak egy apróságnak tűnik talán, de szerintem sokat elárul a nők aktuális helyzetéről az, hogy valószínűleg mindenki hallotta már ezt a mondatot, vagy van olyan barátnője, aki hallotta.
– Melyek a legnagyobb kihívások a harmincas, negyvenes, ötvenes korosztály számára?
– Mivel én harmincas vagyok, ezért csak azt tudom felmérni, hogy előttem és talán a kortársaim előtt milyen kihívások vannak. Egyet biztosan tudok, van egy kézzelfogható adat, amelyről ritkán beszélünk: az 1973 és ’77 között született nők egyharmada gyermektelen még, miközben fut ki az időből. Szerintem ez súlyos jelzés arról, hogy valószínűleg a mai harmincas nők generációja bajban van, mert nekem ez az adat olyan drámai, mint egy segélykiáltás. Jó lenne megkérdezni a harmincasokat, hogy mire lenne szükségük ahhoz, hogy családot alapítsanak.
| Terézanyuságom története pályázat
Idén májusban először hirdették meg a Terézanyuságom története című pályázatot, amelyre alig egy hónap alatt 130 pályamű érkezett. A legfiatalabb pályázó 15, a legidősebb 65 éves: lányok, nők, többgyermekes anyák, nagymamák történetei, hazánk minden tájáról, sőt országunk határain is túlról. Az írások női sorsok krónikái, egyes szám első személyben. |
Rácz Zsuzsa Aranykönyv díjas könyvét megveheted Te is a polc.hu oldalon. Katt ide!
