Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos másodszor jár Afrikában az egyesülettel, először idén februárban Kongóban a kiwanjai menekülttáborban teljesített szolgálatot.
Dr. Kis Imre tokaji háziorvos számára még ismeretlen volt Afrika, de pár nap alatt ő is belerázódott a kontinens ezen részére jellemző körülményekbe.
Tamásiné Keresztes Éva régóta vágyott Afrikába, hogy segíthessen a nincstelen, rászoruló gyermekeken, így ő tolmácsként van az orvosok nagy segítségére. A fehérvári kétgyermekes családanya régóta támogat az Afrikai–Magyar Egyesületen keresztül egy kislányt a Niaber csecsemőotthonban, ahol jelenleg is szállást biztosítanak a csapatnak, családja pedig reménykedik abban, hogy akár haza is viszi magával a támogatott kislányt, ám ez Afrikában nem olyan egyszerű…
A misszió állandó bázisaként egy Bamakótól 15 km-re fekvő falu – Mamaribougou – rendelőjét használják a magyar orvosok. A falubeliek ritkán jutnak ellátáshoz, nem nagyon tudják megfizetni, így számukra az ingyenes orvosi ellátás nagy kincset ér – nem beszélve az ingyenes gyógyszerekről.
A nők helyzete Maliban
A helyi asszonyoknak nemritkán tíz-tizenkét gyermekük is van negyvenéves korukra, így sok éhes szájat kell etetniük, orvosra nem nagyon futja. Bár tiltott dolog, de a nők jellemzően körül vannak metélve. Kortól és nemtől függetlenül pedig arcukon láthatóak a különböző népcsoportokra jellemző vágások. A tradíció az tradíció…
A férfi attól férfi, minél több gyermeke van, a nő pedig csak egy eszköz ehhez a dicsőséghez. Az egyébként poligamista vidéken négy feleség a megengedett.
A sok szemét és a higiénia hiánya a kórokozók és bacilusok paradicsoma. Tíz emberből hét férges, kilenc maláriás is – amiből az első fertőzésen nagy valószínűség szerint egyéves korukig átesnek –, a nőknél mindennaposak a nőgyógyászati panaszok, a gyermekek parazitákkal fertőzöttek, rosszul tápláltak, és a nagy hőség ellenére is keveset isznak, illetve előfordul itt AIDS, TBC, de nem egy leprás esetet is diagnosztizáltak.
Sajnos csodát nem lehet tenni, de talán folytonos orvosi felügyelettel és némi szemléletformálással, felvilágosítással lehetne változtatni az alapvető problémákon. Az 5 km-rel arrébb fekvő kistelepülésen, amely már Bamako egy peremkerületének számít, egy magánklinika üzemel, és keddenként ott rendelnek a magyar orvosok. A klinika vezetője szerint, mivel van áram, televíziót tudnak nézni, ezért többet is adnak a tisztaságra, ápoltságra, és az egy családra jutó gyermekek száma is már-már megközelíti a normális értéket.
Az egyesület szeretne minél több orvosi missziót küldeni a térségbe, ám ehhez rengeteg külső segítségre, támogatásra van szükség. Az orvosok saját költségükön érkeztek a misszióra, és rengeteg adományt hoztak magukkal: gyógyszereket, tápszereket, kötszereket, ruhákat, bébiételeket.
A magyar szakemberek remélik, hogy kintlétük maradék két hetében sikerül még sok apróságnak és szüleiknek segítséget nyújtani. Ha az összesen egy hónap alatt csak egy életet mentenek meg, csak egy apró szervezetbe jut több víz, ha csak egy ember jut hozzá a malária elleni gyógyszerhez, amelyet talán sosem tudott volna megfizetni, már megérte a sok munka és önfeláldozás, és önkénteseinkkel ismét nő azok száma, akik elmondhatják az AHU oly sokszor hallatott jelszavát:
„Tudunk nagyot tenni!”
Kasza Kriszta
AHU – Mali
További információ: www.ahu.hu
