A hír: A Beatles frontemberének özvegye ismét tiltakozott Mark Chapman szabadlábra helyezése ellen.
Az 55 éves gyilkost, aki 1980. december 8-án lelőtte a legendás zenészt, augusztus 9-én hallgatják meg ismét szabadlábra helyezése ügyében. Chapmannek ez lesz a hatodik esélye a szabadulásra, áldozatának felesége pedig – ahogy korábban is tette – levelet írt a döntnököknek, amelyben azt kéri, hogy ne engedjék ki a börtönből.
Ono korábban azzal indokolta a kérését, hogy sem ő, sem a gyermekei nem éreznék magukat biztonságban, ha Chapman szabadlábon volna, és valószínűleg a gyilkos is veszélyben lenne. Hogy a mostani levélben mi áll, arról Ono ügyvédje, Peter Shukat nem adott tájékoztatást, pusztán azt mondta: ügyfele álláspontja nem változott.
Robert Gangi, a Correctional Association of America nevű, rabok jogait védő szervezet vezetője szerint Chapmannek Ono tiltakozásától függetlenül sincs sok esélye a szabadulásra. „Tekintve, hogy a világ egyik leghíresebb és legkedveltebb emberét ölte meg, szinte teljesen valószínűtlen, hogy három döntnök a szabadlábra helyezése mellett dönt” – mondta a szakember.
Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Szeretem és nagyra tartom John Lennont. Sokat tanultam a zenéjéből, nagyban hatott rám az életfilozófiája. Borzalmasnak találom, hogy így kellett távoznia közülünk. Szerencsére nem volt kérdés, ki ölte meg, a férfit, a nevezett Chapmant annak rendje és módja szerint leültették. Ám eltelt sok-sok év, és innen is van egy szokásos menetrend, ami él azóta, mióta eltörölték a halálbüntetést (amiről sokat lehet vitatkozni): az elítéltet egy idő után szabadlábra helyezhetik. Miért vonatkoznának más törvények Chapmanre? Ez az indoklás, miszerint „tekintve, hogy a világ egyik leghíresebb és legkedveltebb emberét ölte meg, szinte teljesen valószínűtlen, hogy három döntnök a szabadlábra helyezése mellett dönt”, felborzolta a kedélyemet.
Modellezzük a helyzetet. Tegyük fel, megölik a szomszédomat, a mogorva Géza bácsit (kitalált név, nem ismerek senkit a házból), aki igazán nem közkedvelt figura. Sőt, leginkább utálják, nincs barátja, a ház macskája is a pincébe húzódik, ha meglátja. Született rossz arc, igazi megkönnyebbülés volt, hogy végre valaki hidegre teszi – egy gonddal kevesebb. A gyilkost elkapják, sittre vágják, telik az idő. Múlnak az évek, az elítélt életfogytiglanjának vége vészesen közeledik. Jó magaviseletért, ezért-azért még kedvezményt is kap, egy szó, mint száz: hamarosan tárgyalnak, hogy kijöhet-e a börtönből. Ám Géza bácsi feleségét ez érzékenyen érinti. Őrá nem hatott a közhangulat, imádta az urát, bejött neki a pokróc stílus, meg különben is. Szóval Teri néni ekkor beterjesztené, hogy nem kellene szabadlábra helyezni az elkövetőt. Mert ki tudja? Az ilyen esetekben gyakori a visszaesés, az elzárás általában nem a legjobbat hozza ki a rabokból, nem lenne senki biztonságban. (Ezzel egyébként én magam is egyetértek, de most ez nem fontos.)
Yoko érveit a másik ponton is magáévá teszi Teri néni: mi van, ha bosszúból ő vágja bele a nagykést abba, aki elvette tőle a férjét? Igen, ez is előfordulhat, a bosszú (legyen az John Lennon vagy Géza bácsi halála miatt) az egyik legerősebb emberi érzelem, bármit kihozhat belőlünk. Egyszóval Teri néni Yokóként retteg, és megírja a folyamodványát, miszerint jogos büntetésidő, szokásos törvénymenet ide vagy oda, ki ne engedjék az elkövetőt. Mit tennének ilyenkor a hivatalos helyen? Úgy kiröhögnék szegény asszonyt, hogy két napig remegnének a középületek falai. Yokót senki nem neveti ki, igényének jogosságát senki meg nem kérdőjelezi. Mert az ő esetében egy szeretett és híres ember elvesztéséről van szó, nem egy hétköznapi élőlény hétköznapi haláláról. Ezen a pontocskán kérdezem én: mi a különbség gyilkosság és gyilkosság között? Akinek a barátját, szerelmét, gyerekét ölték meg, annak az elvesztett lény ugyanolyan fontos volt, ugyanúgy a világ (az ő világa) legfontosabb embere, mint Yokónak Lennon. Kétlem ugyanis, hogy őt a világ boldogsága érdekelné ebben az ügyben. Ugyanúgy a legszemélyesebb motívumok mozgatják, mint Teri nénit, vagy bárkit, aki elvesztette a szeretteit. De menjünk tovább: ha Chapmant egy Lennon-rajongó rögvest a szabadlábra helyezése után kitörli az élők sorából, rá milyen törvények vonatkozzanak? A lehető legenyhébb büntetés, aztán csókolom? Nem hiszem, hogy jogos Yoko kérelme. Vagy ha a döntésnél figyelembe veszik, a döntnökök készüljenek fel a kérvényrohamra. És aztán legyenek logikusak. Mert ezzel nyíltan kimondják: az emberélet nem egyformán értékes. Az övék is kicsit kevesebbet ér.
