Te is a szivárvány gyermeke vagy!

Egyetlen nőnek sem kell elmagyarázni, hogy egyes színek jobban illenek hozzá, mások kevésbé. A tükörbe pillantva látni fogja, melyik szín teszi még ragyogóbbá a tekintetét, melyik dobja fel a megjelenését. Mindegyikünk életében vannak korszakok, amikor különösen rokonszenvezünk egy-egy színnel, ahogy azt a divat, az életkorunk vagy időről időre változó lelkiállapotunk diktálja. Azt azonban már kevesen tudják, hogy létezik ennél mélyebb összefüggés is ember és szín között.

 
Te vagy a szín, melyet választasz!

Hermann Éva Aura-Soma oktató

A modern pszichológia is beszél az úgynevezett személyiségszínekről, de csak négyet nevez meg.

A kolerikus (szenvedélyes, dinamikus) személyiségjegyű emberhez a vöröset, a szangvinikus (lobbanékony, ám hamar lecsillapodó) alkatúhoz a sárgát, a flegmatikushoz (egykedvű) a zöldet és a melankolikushoz (mélabús) a kéket rendeli. Ám kijelenti, hogy az emberi személyiségek jellemzői inkább ezen meghatározások keverékéből állnak.

A főbb személyiségszínek vagy személyiségenergiák közül a leggyakoribbak a szivárvány hat színének felelnek meg, állítja Hermann Éva színfilozófus és Aura-Soma (jelentése: fény-test) oktató. Ezek keverékeiből, azaz a tizenhárom (12 szín a színrózsában + rózsaszín) személyiségszínből mindenki születésétől fogva magában hordoz egy rá jellemzőt. Ebben a színárnyalatban kódolva vannak mindazok az információk, amelyek, történjen az illetővel bármi, a haláláig ugyanazok maradnak. Könnyű belátni, magyarázza a szakértő, ha elfogadjuk, hogy az univerzum nem más, mint egyetlen nagy energiamező, amelyben a színenergiák vagy sugarak saját tartományokat képeznek. Az, amelynek színe megegyezik személyiségünk színével, egész életünkben együtt vibrál velünk. Megmutatja erősségeinket, adottságainkat, kihívásainkat, félelmeinket, reményeinket, és segít értelmet adni tulajdonságainknak.

Bánjunk tudatosabban a színeinkkel!

Ha őszintén, képmutatás nélkül igyekszünk élni, előbb-utóbb magunk is ráismerhetünk az „igaz-aura” színünkre. Ám, ha mégis inkább megspórolnánk a felesleges kanyarokat az életben, a rendszer segítségével, pusztán a saját intuíciónkra támaszkodva, sok mindent megtudhatunk önmagunkról.

A kétszínű üvegcse, melyet magam választottam ki a száznyolcféle, az emberekre jellemző színkombináció közül, alul kristálytiszta türkiz, felül halványkorall színekben pompázik. A színterapeuta szerint az alsó színárnyalat a tanításra, az egytől a több felé áradó kommunikációra utal. Az ilyen személyiségszínű emberek szinte mindig a médiában vagy más művészeti területeken találják meg a helyüket. Hajtja őket a kíváncsiság, érzékenyek, rugalmasak, ezáltal könnyedén át tudnak járni egyik világból a másikba. Ennek az „átjárhatóságnak” a következménye az is, hogy nehezen húzzák meg a saját határaikat, ezért gyakran sebezhetővé válnak.

A korall, ami a narancs (a vörös és a sárga keveréke) lágyabb árnyalata, melegszívű, szeretetet, elfogadást sugárzó emberről beszél. Az ilyen igaz-aurájú személyiségnek alapeleme a közösség, amelynek a középpontja lehet, nélküle talajavesztetté válik. A korall egyébként vénuszi szín, azaz az illető könnyen teremt egyensúlyt a férfias és nőies energiái között.

A színkombináció a 93-as számot viseli, amely a számmisztikában azt jelenti: nagyon fontos, hogy a szín gazdája közölje a világgal, amit érez. Ha ebben meggátolják, a kreativitása és az önbizalma csorbát szenved.

Az üvegcsének neve is van: Jancsi, a Jancsi és Juliska meséből. Arra int, hogy – amint azt Juliska tette, amikor egy spontán ötlettel kimentette öccsét a boszorkány karmai közül – az ilyen ember minden körülmények között merjen hallgatni az intuícióira!

Játék vagy sem, az elhangzottak az elevenembe találtak. Ha korábban tudom, mennyire fontos az intuíció, talán kevesebbet hallgatok az eszemre.

Hagyjuk, hogy a színek támogassanak!

A képzőművészek jó barátságban vannak a színekkel, de még közöttük is ritka, hogy valaki annyira tisztában legyen az üzeneteikkel, mint Kósa Klára, a reneszánsz kerámiák mestere. Ahogy belépek a galériájába, megállapítja, hogy bizonyára precíz, megbízható ember lehetek, hisz – a ruhám alapján – szeretem a kéket. Visszakérdezek, hogy Mátyás király is az lehetett-e, hiszen a kort idéző kerámiák a falon többségükben zöld és kék színűek.

Ez a két szín a hatalom jele, feleli a művész. Minden, ami az élethez kell, az ég, a víz, a szél, a levegő, a fák ebben a két színben váltakoznak. Mátyás király is rajongott a zöld színért, szerette és használta a hatalmát. Az igazi férfi a hatalom szeretetével születik, és él együtt, akkor is, ha soha nem beszél róla.

Ugyanakkor a kék a végtelenség színe is, következésképp minden szellemi dolog szimbóluma. Elmélkedésre késztet, és szelíd, könnyed szemléletmódhoz vezet.

Beatrix királyné színe-világa egészen más: maga a pompa. A fehér alapon kék-bordó-sárga színű kerámiák kizárólag hölgyeknek ajándékozhatók. A kék szélűeket az örökké fiatalok, a bordó szélűeket az érett, önmagukkal elégedett, sikeres nők kedvelik. Míg a bíbor státuszszimbólum, a sárga a Nap és a boldogság jelképe, a gazdagság és a pompa hordozója, ezért van az, hogy a liturgikus tárgyak legkedveltebb anyaga az arany. Az erős sárga ugyanakkor a teljesítményre és az érvényesülésre ható szín.

Az Anjou-világ a türkizdíszítést kedvelte. A kéktől a zöldig terjedő varázslatos árnyalat a reménység színe, a bölcsesség és a hit jelképe, amely azonnal lecsillapítja a lelkünket. Hátravan még a fehér szín, amely a tisztaságot, az ártatlanságot, a győzelmet, a tökéletességet, vagyis az isteni fényt jelképezi.

A fehér-türkiz-sárga-bordó a 21. század legkedveltebb színösszeállítása, állítja a művész. Aki fehér alapú kerámiát választ, arról mindig tudja: előre néz, tervez, és el fogja érni a célját. Ezt kívánja a megajándékozottnak is.