Hosszú párkeresés – rövidebb élet

A hír: Tovább él az a férfi, aki gyorsabban talál párt

Egy friss tanulmány szerint a nemi kiegyensúlyozatlanság – amikor egy közösségben a férfiak többen vannak, mint a nők – nagyjából három hónappal csökkenti a férfiak élettartamát. Bár a nemi arány és az élettartam közötti összefüggést állatoknál már bizonyították, a Demography folyóiratban publikált cikk az első, ami ezt a hatást az embereknél is kimutatja.

„Ha nehézségeid adódnak a pártalálásnál, az a végén hatással lesz a testedre, és arra is, hogy meddig élsz” – fejtette ki Nicholas Christakis, a Harvard Medical School munkatársa. Szavai szerint három hónap nem tűnik soknak, de érdemes belegondolni, hogy nagyjából azzal a hatással vethető össze, amely abból adódik, ha mindennap beveszünk egy aszpirint, vagy visszafogottan edzünk. „Egy 65 éves férfi átlagosan még további 15,4 évet élhet. Ha ebből levonunk három hónapot, az bizony már jelentős” – magyarázta.
„Talán megnősülsz, de az is lehet, hogy halasztódik a házasságod. Vagyis megeshet, hogy sokkal később házasodsz meg, mint a többiek, és mivel bizonyítékaink vannak arra, hogy a házasság jót tesz az egészségednek, kevesebb lehetőséged lesz, hogy élvezd ezt az előnyt” – húzta alá Christakis.

Különvélemény Peller Marianntól
Szívből gratulálok a kutatás kitalálójának! Az eredményekhez még inkább! Hogy miért? Mert ez a legjobb házasságpropaganda, amit valaha láttam. „Fiúk, legények, férfiak és urak, figyelem, figyelem! Ha nem élnek kiegyensúlyozott párkapcsolatban, ha nem nősülnek meg – inkább előbb, mint később –, bizony kisebb lesz az esélyük a hosszú, egészséges életre!” Ezt csakis egy nő találhatta ki, akit nem akart elvenni a párja, és semmi mással nem tudta meggyőzni arról, hogy a házasélet jó lesz majd neki.
Persze az valóban bizonyított, hogy gyakorlatilag minden befolyással van a szervezetünkre és az egészségünkre. Nemcsak az, hogy mit eszünk, mit és mennyit iszunk, mennyit mozgunk, hanem az is, hogy milyen a munkánk, milyenek a körülményeink, a környezet, ahol élünk, és az is, hogy kik vesznek minket körül. Körülöttünk vannak-e a szeretteink, mert nélkülük – vagyis a szükséges napi szeretetadag nélkül – bizony nem megy. Velük érintkezve sokkal könnyebb megszabadulni a mindennapok nyomásától, a stressz negatív hatásaitól.
Még gyerekkoromban azt hallottam, hogy egy embernek naponta tizenhét ölelésre van szüksége ahhoz, hogy legalább közepes szintig fel legyen töltve a „szeretetakkumulátora”. Számoljunk csak utána, milyen sok az valójában – vagy éppen milyen kevés, mert ez persze a habitusunktól is függ.
Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, elégedett, önmagukkal harmóniában lévő, türelmes emberek szaladgáljanak a földön, elengedhetetlen, hogy szeretet vegyen körül mindenkit. Lássuk csak, kiktől kaphatunk szeretetet: jó esetben anyától és apától, szerető testvérünktől, igazán közeli, jó barátainktól. A férfiakra azonban ritkán jellemzőek a hosszúra nyújtott ölelkezések egymás között, hiszen az olyan férfiatlan…
Valójában egyáltalán nem az, de ha ezen nem tudnak túllépni, hát marad a párjuk. Az a drága, aki óvó karjával átölel, biztonságot és szeretetet sugároz, ezzel ápolva lelküket. Ezt a gondoskodást azonban csak akkor kaphatják meg tartósan, ha elveszik az adott hölgyet.
Ugyanakkor lássuk be, ez nem csak a férfiakat érinti. A nőkre ugyanúgy negatív hatással van, ha nincs a környéken egy-két potenciális hím, akivel legalább kokettálgatni lehet. Kell, hogy nőnek érezzük magunkat, és kellenek az apró játékok nap mint nap. Az egyetemi osztályomban tizenegy lányra jutott négy fiú (természetesen mind csodálatosak, ha esetleg olvasnák ezt a cikket…), de kevés. Ez könnyű kis konkurenciaharcokat és itt-ott némi feszültséget, frusztrációt szült.
Úgyhogy megköszönhetjük egy újabb kutatásnak, hogy ismét egy evidenciát erősített meg, miszerint egészségtelen, ha nem kiegyenlített a nemek aránya egy közösségben, de legfőképpen köszönöm Nicholas Christakisnak, hogy kihangsúlyozza a házasság egészségre gyakorolt pozitív hatásait. Apropó, vajon ő nős?