1. Összefüggések
Amikor az időről és az időbeosztásról gondolkodunk, mindig az életünkről gondolkodunk. Az egyszerű feladatok mögött is (például ki viszi haza az iskolából a gyereket) nagyobb, az élet minőségéről szóló kérdések állnak.
2. Mi fontos?
Érdemes végiggondolni, mit is akarunk kezdeni ténylegesen az erőinkkel. Mi a célunk? Mi fontos? Mit szeretnénk igazán elérni? Ha napirendünk nem lesz személyre szabott, megint kicsúszik minden a kezeink közül.
3. Szeletelés
A tréner, pszichológus Suhai Gábor szerint, amikor időbeosztásról beszélünk, érdemes az időt úgy elképzelnünk, mint egy tortát. „Mindenki szelje fel annyi darabra, ahányféle tevékenységgel telik az élete! – javasolja a szakember. – Ha ezt lerajzolja, és összehasonlítja azzal a tortával, amelyik megfelelne a vágyainak, már el lehet kezdeni arról gondolkodni, hogyan lehetne a kettőt közelíteni egymáshoz.” Vannak kényszerek és szükségszerűségek, amelyeken nehéz változtatni, de a tapasztalat azt mutatja, sokszor fogalmunk sincs, hová tűnik az idő.
4. Listázás
Sokat segíthet, ha ilyenkor a feladatokat két csoportba osztjuk. Az egyikbe a fontosak, a másikba a szükségesek kerüljenek. Hamar ki fog derülni, hogy ez a kettő nem vág egybe. A listán első helyre tegyük azokat a feladatokat, amelyek már nem tűrnek halasztást. Meglehet, hogy a lista végén szereplő feladatokról kiderül, nem fontosak, és akár ki is húzhatjuk őket.
5. Motiváció
Ritkán kerül szóba, pedig valójában ez a kulcsa annak, hogy a kitervelt szigorú időbeosztásból valóság lesz-e. A legtöbbször ugyanis a gondosan megtervezett és szigorúan felépített napirend már a második, harmadik napon kudarcba fullad. Az ok egyszerű: nem gondoljuk végig, mi a mi érzelmi viszonyunk az adott feladathoz. Ha ez egy olyan munka, amelyet kényszernek és robotolásnak érzünk, akkor mindig halogatni fogjuk. Ilyenkor kellene alkut kötni önmagunkkal.
6. A család ideje
Sokféle igényre kell egyszerre tekintettel lennünk. A gyerekeknek el kell jutniuk az iskolába, haza kell kerülniük. Idő kell a házi feladatokra, a játékra, különórákra. Közben muszáj bevásárolni, ott a házimunka, és persze pénzt is kell keresni valamikor. Tipikus (női) hiba, hogy azt gondoljuk, mindent nekünk kell elvégeznünk. Nem adjuk át a feladatokat még családon belül sem. Gyakran a nagykamasz gyerekekre, de még az apákra sem bízunk semmit.
7. Egyszerűsítsünk!
Gyakran kerülünk sofőrszerepbe: iskola után különórákra hurcoljuk a gyerekeket, és késő este keveredünk csak haza. Valóban szükség van-e annyi különórára? Nem lehetséges-e, hogy hasonló fociedzést az iskolában is tartanak, és nem kell érte a város másik végébe utazni? Különösen ártalmasak a különórák, ha azok a család együtt töltött idejének rovására mennek. Érdemes törekedni arra, hogy a gyerekek egy helyre járjanak iskolába, különórákra, sportolni, ne kelljen őket külön-külön vinni.
8. Adjunk önállóságot a gyereknek!
Sok feladatot már az egész kicsik is meg tudnak oldani. Kellemes együtt töltött idő lehet, ha hagyjuk őket segíteni süteményt sütni, ebéd után leszedni az asztalt, bepakolni a mosogatógépbe. A nagyobbak pedig már egész biztosan egyedül is el tudnak jutni különféle különórákra. Tévedés, hogy a gyerek minden igényét ki kell szolgálnunk.
9. Kössünk szövetséget!
Nagyon sokat segíthet a szülőtársak segítsége. Elég egyszer felajánlani, hogy elvisszük a gyerekünk iskolatársát is különórára a miénkkel együtt, s nagyon valószínű, hogy legközelebb mi kapunk hasonló segítséget.
10. Fogalmazzuk meg a vágyainkat!
Fontos, hogy önmagunkra is szánjunk időt. Legyen olyan szelete a napnak, amikor nincs munka, háztartás, amikor épülni, kikapcsolódni lehet. Az édesanyáknak gyakran a család, a háztartás ellátása után nem marad idejük önmagukra. Holott a családnak is az a hosszú távú érdeke, hogy mindenki jól érezze magát. Sokat tehetünk önmagukért, egyszerűen azzal, ha pontosan meg tudjuk fogalmazni, mi az, amire mindenképpen szükségünk van.
11. Egyeztessünk!
A család összehangolt működéséhez elengedhetetlen a napi szintű kommunikáció. A valódi kérdés: fontosak-e a másik szempontjai? A szülőpár tud-e egyeztetni, képesek-e megosztani a feladatokat egymás között? Ez azonban párkapcsolati kérdés is. Ezért lehet az időről szóló közös beszélgetés önsegítő párterápiás módszer is egyben.
12. Összegzés
Egy-egy nap végén érdemes végiggondolni, hogy mentek a dolgaink, mit sikerült elvégezni, és mit nem. Ez az, ami gyakran elmarad. Pedig ha átgondoljuk, mi az, ami tényleg belefér a következő napunkba, akkor nem vállaljuk túl magunkat.
