A WHO felmérése szerint Európában közel 22 millió gyermek küzd súlyproblémákkal. Magyarországon a ’70-es években a magyar gyerekek 8%-a volt túlsúlyos, mára ez az arány 12–18%-ra növekedett. A legtöbb gyereknek az iskolai testnevelésórák jelentik az aktív sportolást, az pedig nem is kérdés, hogy heti 2 vagy 3 óra aktív mozgás aligha elegendő átlag 35 ülve töltött óra ellensúlyozására.
A kormánypárt szakpolitikusai is egyértelműen kevésnek gondolják ezt a heti óraszámot, választási kampányukban ezért minden napra egy testnevelésórát ígértek; mostanra azonban szakértőik tanácsát követve inkább jegelték a terveket. Az ötlet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete szerint is kivitelezhetetlen, véleményük szerint az iskolák jelentős része már a jelenlegi feltételeknek sem tud megfelelni, és sok helyen az iskolai folyosókon folyik a testnevelés.
Egyelőre tehát marad a heti 2 vagy 3 testnevelésóra. De nem mindenhol.
Az ország legsportosabbja
Esztergom városa nemcsak szeretne az ország legsportosabbja lenni, de az idei tanévtől minden bizonnyal az is lesz. A képviselő-testület ugyanis elfogadta azt a kezdeményezést, melynek értelmében az esztergomi iskolákban szeptember 1-jétől mindennap tornaruhát öltenek a diákok. A heti 10 óra kötelező testnevelésórából 6 (az általános iskola felső tagozatán és a középiskolákban 3×2) órát délelőtti testnevelésóra keretében, 4 órát pedig délután, a tanulók által szabadon megválasztott, sportáganként megszervezendő tanórán kell biztosítani. Ha pedig az új tornaórák miatt kitolódik a tanítás, az igazgatók áttérhetnek a 40 perces tanórákra is. A megnövekedett tanórák, az azok ellátását biztosító testnevelői pedagógus-álláshelyek számát és a várható költségeket az önkormányzat biztosítja.
| Magyarországon az 5500 általános és középiskola közül több mint 600 helyen hiányzik a sportcélra alkalmas fedett létesítmény, 125 kistérségben pedig nincsen fedett uszoda. |
Aki tud, különórán is mozog
Lackó még csak középsős az oviban, de heti kétszer már neki is van testnevelésórája. A debreceni óvoda tornatermében fejlesztőeszközök is segítik a kicsik mozgáskultúrájának fejlődését, és azok a szülők, akik szeretnék, az óvoda ideje alatt fakultatív foglalkozásokból is választhatnak: néptáncra, különtornára és uszodába is járathatják gyermeküket. Aki pedig még mindig kevesli az aktív órák számát, a városban is számos lehetőséget talál: óvodáskorú gyermeke kungfuzhat, karatézhat vagy akár korcsolyázhat is.
A 9 éves Enikő, ahogy a magyar gyerekek közel háromnegyede is, csak az iskolai testnevelésórákon sportol. Az egyik héten 2, a másik héten 3 tesiórája van. Anyukája szívesen járatná különsportra is, de az alföldi kisvárosban a másodikos kislánynak erre nem nagyon van lehetősége. Pedig a család szerint már most látszik, hogy a kosárlabdához lenne érzéke. Nyáron 2 hetet úszótanfolyamra is járt, most már azonban ezt sem lehet folytatni, hisz a kisvárosnak nincsen uszodája, a lovaglást pedig, amire Enikő nagyon szeretne járni, a család nem engedheti meg magának.
 |
| A fotó csak illusztráció |
Nem elég sportosak a magyar fiatalok
A magyar fiatalok nemzetközi viszonylatban is keveset mozognak. A sportolás helyett ma már sokan inkább a számítógépet és a virtuális világot választják. Az egyetemisták sportolása is leginkább az önszorgalmon múlik, s bár néhány félév kötelező testnevelést kell teljesíteni a szükséges aláírásért cserébe, csupán ez a heti 2 óra mozgás nagyon kevés.
Zoltán több mint 20 éve tanít testnevelést egy kisvárosi iskolában. Szerinte a mai világban, amikor a gyerekek jóval kevesebbet mozognak, mint – mondjuk – 10 éve, még nagyobb feladat hárul a testnevelő tanárokra. „A mai gyerekek többsége mozgás- és ingerszegény környezetből érkezik az iskolába, és nem rendelkezik megfelelő mozgáskultúrával. Sok gyereknek gondot okoz a labda használata, és az egyszerű mozdulatokat sem tudják leutánozni. A jelenlegi heti 2-3 óra azonban csak arra elég, hogy általános mozgásműveltséget adjunk a gyerekeknek, és az alapvető sportágakkal megismertessük őket.” Zoltán nem tartja magát bigott testnevelő tanárnak, számára az a legfontosabb, hogy a gyerekekkel megismertesse a mozgás örömét. „Én már akkor boldog lennék, ha kapnék heti 2 órát arra, hogy a kötelező testnevelés-tananyagot teljesítsük, de emellett minden gyerek legalább heti egyszer eljárhatna úszni, egy alkalommal pedig más mozgásműveltségi területtel is megismerkedhetne, legyen az akár a társastánc, a néptánc, a korcsolyázás vagy épp a sziklamászás.”
A testnevelő tanár szerint a gyerekek túlterheltségének is tulajdonítható, hogy a mozgás jelentősége háttérbe szorult. „Pedig ha valaki rendszeresen mozog, az agya is jobban dolgozik, és az iskolai teljesítménye is jobb lesz” – mondja. Zoltán örül annak, hogy iskolájukban a gyerekek valósággal büntetésként élik meg, ha nem mehetnek tesiórára. Diákjaik valószínűleg az idei tanévben is nagy örömmel mozognak majd; ha nem is 5, de heti 3 órában biztos.
Vajon külföldön mennyit sportolnak?
Ha kicsit körbeszáguldunk a földgolyón, hamar kiderül, hogy a kötelező testnevelésórák terén hasonló a helyzet, mint nálunk. Belgiumtól kezdve Ausztrálián, Malajzián át Dél-Koreáig általában heti 2 testnevelésórájuk van a gyerekeknek. De Franciaországban például az első osztálytól a hatodik osztályig 5 testnevelés- és sportóra van, Ausztriában pedig a heti 2-3 testnevelési óra mellé további 2 óra nem kötelező foglalkozást is felvehetnek a gyerekek.
Az amerikai diákok, ha a tanulásban nem is, a sportban biztos kitűnnek kortársaik közül. Éva közel 10 éve él az Egyesült Államokban, két gyermeke révén személyes tapasztalatai is vannak az amerikai testnevelésről. „Sajnos az iskolai testnevelést nagyon kevés óraszámban tartják. A lányomnak például, aki még alsós, heti 2 órája van. Ennek ellenére a sportnak nagy szerepe van a gyerekek életében, de a sport itt az iskola utáni különsportra összpontosul. „Ezekért az edzésekért, ahol hivatásos edzők foglalkoznak még az 5–6 évesekkel is, persze fizetni kell.”
