A hír: A szoptatás fontosságára hívják fel a figyelmet azok az anyák, akik szombaton nyilvánosan szoptatják majd gyermeküket a Corvin Budapest Filmpalotában.
A „Szoptass szabadon!” akcióval a Global Breastfeeding Challenge elnevezésű kanadai kezdeményezéshez csatlakoznak. A kampány lényege, hogy egy helyen, egy időben minél több anya szoptasson egyszerre világszerte.
Különvélemény Für Anikótól
Biztosan elragadó – nem akarok nagy szavakat használni, de inkább felséges – látvány lesz a sok szoptató kismama együtt, amint csecsemőit táplálja! Ez is egy nagyszerű kezdeményezés – úgy látszik, manapság ezek a kampányszerű megmozdulások (is) hivatottak mintegy gesztusként megerősíteni egy-egy fontos ügyet. (Lásd még: a biciklisek demonstrációja, vagy ahol legutóbb voltam, és az olvasóknak is elmeséltem, a séta az ittas vezetés ellen, vagy éppen a mellrák elleni küzdelemre mozgósító menet a Lánchídon – ezt egyébként most október 2-án rendezik meg, ha tehetem, mindenképpen ott leszek.) Ahogy a bölcs mondás is tartja: egységben az erő.
A megmozdulásnak azonban csak az egyik apropója örömteli és lelkesítő, sajnos a másik…, de erről majd később. Szóval nagyszerű és fontos, hogy az újdonsült édesanyák anyatejjel táplálják gyermekeiket, és ennek ilyen módon próbálnak még több hívet toborozni. Hiszen az anyatej olyan összetevőkkel bír, mint semmi más, még a legcsodálatosabb tápszer sem, és ami a lehető legjobb start egy emberke immunrendszerének megerősítéséhez és növekedéséhez. Bár ha ebbe most jobban belegondolok, csak bosszús leszek, meg is mondom, miért. Mert a fentieket – hogy milyen csodálatos az anyatej stb. – nemcsak a leendő anyukák tudják, de már a sarki fűszeresnek is a könyökén jön ki – még akkor is, ha történetesen egy idősebb, köpcös férfi –, annyit hallottunk róla.
Ennek ellenére egyre inkább hódít az a módi, miszerint a terhesség 9 hónapja alatt néhány kilót felszedni még csak „bocsánatos” bűn a bulvársajtó emlőjén hülyülő – csak hogy stílusos legyek – közvélemény szemében, de az már igazán rettenetes, ha a szülés – ti. az a jelentéktelen esemény, amikor egy új ember jön a világra – után pár hónappal sem nyújtja valaki a csúcsformáját, és nem fest pontosan úgy, mint azelőtt, de lehetőleg kicsit jobban!
Az igazán trendi fitneszanyuka legszívesebben még a tágulás közben is step aerobicozna, és az a menő, ha a jövendőbeli mama maximum annyit hízik, amennyi a magzatvíz és a baba együttes súlya – kerüljön ez bármilyen önsanyargatásba is! (Csak éppen azt felejtik el ezek a nagyszerű és okos teremtmények, akiknek egyetlen kincse és istene a saját teste, és akik a plasztikai sebészek leendő, illetve aktuális pacientúráját gazdagítják, hogy ez alatt a kis idő alatt nem ők a fontosak – kivételesen –, hanem az a lény, akik a szívük alatt hordanak – ezek a szívtelenek.)
Az a legkevesebb, úgy is mondhatnám, hogy kutya kötelességük megadni a születendő gyermeknek mindent, ami az egészséges fejlődéséhez szükséges, ha már egyszer életre hívták.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy vízilóvá kellene hízni, de józan életmóddal, tartalmasan étkezve, ha kell, szakember segítségét igénybe véve ez elkerülhető. És ha valaki esetleg mégis jól meghízna a terhessége alatt, akkor tisztában kell lennie vele, hogy ez csak átmeneti állapot, és éppen a szoptatás az, ami segít leadni a fölöslegessé vált kilókat! De hiszen ezt is tudja már boldog-boldogtalan. Kár, hogy például a Victoria Beckham-féle idiótákhoz nem jutott el a hír, akiknek sajnos oroszlánrészük van a „szülés után fél órával topmodellként kinézni” járvány elterjedéséhez, és aki olyan paranoiásan sanyargatta magát, hogy szépen el is apadt a teje.
De kit érdekel az a büdös kölyök, lényeg az, hogy a paparazzók nehogy úgy kapják lencsevégre babakocsi-tologatás közben, hogy kéttenyérnyinél nagyobb – természetesen vérmárkás – sortot visel.
|
Szoptatás nyilvános helyen pró és kontra |
De amitől igazán morcos lettem, a hírnek az a része, miszerint a nyilvános helyen szoptatni vágyó anyukákra nem áhítattal pillantanak, hanem kiküldik őket, illetve tartaniuk kell a rosszalló tekintetektől. (Természetesen, mivel ez egy meghitt gesztus, egy anya és gyermeke között elengedhetetlen a diszkréció.)
Hát komolyan mondom, hülyék az emberek, ha ezt nem az egyik leggyönyörűbb dolognak tartják! (A vélhető okokra most nem térnék ki, mert az pár kötetes pszichológiai, szociológiai tanulmány lenne.)
Summa summarum: hajrá, kismamák, ideje megnevelni a hazai „ügyeletes botránkozókat”, már csak azért is, mert Nyugat-Európában, Skandináviában és vélhetően Kanadában is – ahonnan a remek kezdeményezés származik – a nyilvános helyen való szoptatás réges-régen magától értetődő!
