Még alig csöppentem bele ebbe az általam eddig kevéssé ismert világba, a természetes úton teherbe esni nem tudó lányok-asszonyokéba, de máris „okosodom”. A győri Kaáli Intézetben a sorstársak ugyanis szívesen megosztják egymással tapasztalataikat, rémtörténeteiket és bármilyen – általában fogamzással kapcsolatos – ismereteiket. A spontán terhességet produkáló nők ilyen beszélgetéseknek sohasem lehetnek részesei. Kakukktojásnak érzem magam, hiszen nem saját babáért ülök itt, nekem már vannak gyermekeim. Viszont unatkozni sem szeretek, így örömmel elcsacsogok a mellettem ülőkkel a hosszú várakozások alatt. Meglep, hogy beszélgetőtársaim közül is csak kevesen tudják, hogy az intézményben petesejtdonorok is megfordulnak. Például én. Ahogy az egyik ilyen alkalommal leleplezem magam, a mellettem ülő fáradt, táskás szemű lány rám mered:
„És, mennyit fizetnek érte?”
Először nem értem a kérdését, aztán leesik a tantusz. Elmagyarázom, hogy Magyarországon kétféleképpen lehet petesejtet felajánlani: vagy anonim módon, vagy olyan esetben, ha a donor rokoni kapcsolatban áll azzal, aki a petesejtjét megkapja. Én a sógornőmet ajándékozom meg, nem a „közjót” szolgálom velük. Azt is elmondom neki, hogy még ha név nélkül ajánlanám is fel a petesejtjeimet, akkor sem számíthatnék semmilyen juttatásra. Beszélgetőtársam csóválja a fejét. Hiába próbálom meggyőzni, hogy egyébként is csak az utazási költségeimet és a munkából való kiesésemet térítenék meg, nem nagyon hisz nekem. Mindenesetre még megosztom vele, hogy míg a hímivarsejtek adományozásért egyes intézmények 10-15 ezer forint „költségtérítést” adnak a spermadonoroknak, addig a petesejtjeiket feláldozóknak egy kedves köszönömmel kell beérniük. A lány ráncolja a homlokát, ez aztán az igazságtalanság netovábbja! Egy darabig csendben ücsörgünk, majd elmélázva mondja, azon tűnődik, hogy a férfiaknál a mintavétel mennyivel gyorsabban és kellemesebben telhet. Összenézünk, felnevetünk. Aztán hirtelen elkomolyodik, és nekem szegezi a kérdést:
„De akkor ki ad petesejtet?”
Tényleg. Ki? Hogyan is gondolják a törvényhozók, hogy valaki névtelenül felajánlja a petesejtjeit, majd elvégezteti az összes előzetes vizsgálatot, valamint felvállalja az altatásos műtéttel járó kockázatokat? Ingyen, jóindulattól vezérelve. Vannak ilyen nők Magyarországon? Utána fogok járni! Addig is inkább az itt dolgozó egyik nővérnek hiszek, aki azt mondja, hogy szerinte anonim petesejt-adományozás itthon valójában nem létezik. Elmesél egy esetet. Az egyik meddőségi intézményben megjelent egy fiatalasszony, aki felkínálta a petesejtjét, de csak úgy, ha azt barátnője és annak párja kapja meg. Szinte üzletet ajánlott: ha több petesejtet sikerül leszívni, nem bánja, ha más, donorra váró nőhöz is kerül. Az orvosoknak azonban be kell tartaniuk a törvényeket. Ugyanakkor előfordul, hogy a szabályokat néha rugalmasan kezelik. Hiszen mit tehet egy gyermektelen pár, olyan hozzátartozó nélkül, aki 35 évnél fiatalabb, van már saját gyermeke, genetikai rendellenességektől mentes, laboratóriumi eredményei normálisak, és petefészkei korának megfelelően, egészségesen működnek? S persze hajlandó megválni a petesejtjétől.
Megindul a sejtvadászat!
Interneten, hirdetési újságokban, baráti körbekérdezés útján próbálnak donort találni, így, bár abszolút illegális, a női ivarsejt-kereskedelem itthon is virágzik. Az egyik reggeli vérvétel során a nővérnek épp a hazai helyzet visszásságait taglalom, de felvilágosít, máshol sem jobb a helyzet. A neten utánaolvasok: Európában szinte országonként eltérő a szabályozás. Több EU-tagállamban nem lehetséges az adományozás, a törvényhozók attól tartanak, hogy csak a pénz motiválná a felajánlókat. Ezekről a helyekről viszont a déli országokba járnak donort találni az érintett nők, ahol kevésbé szigorúak a törvények. Románia is kedvelt célpont, ahol bár szintén tiltott a pénzért történő petesejt-adományozás, mégis sokan ajánlkoznak donornak, mert ezt alkalmanként akár 600 euróval (kb. 170 ezer forint) honorálhatják egyes klinikák. Amerikában a petesejtdonorok fájdalomdíjként 5-10 ezer dollár közötti összeget kapnak a műtét után. Inkább át sem számolom, mennyi pénz lehet ez forintban.
Saját fájdalomdíjrendszer
Az igazi kezeléssorozat még nem indult be, most vagyok itt harmadszor. Egyelőre azt vizsgálják, hogy milyen a testem működése bármiféle beavatkozás-stimulálás nélkül. Milyen a hormonszintem? Van-e rendes tüszőérésem? A reggeli vérvételek után mindig egy óriás croissant-nal lepem meg magam az egyik gyorsétteremben, és utána boldogan vetem be magam Győr – szerintem – egyetlen reggel 8 órakor nyitó könyvesboltjába. Mindig találok valamit, ami hiányzik a házi könyvtárból, így vékonyabb pénztárcával, de lényegesen kiegyensúlyozottabban érkezem vissza az intézetbe az ultrahangra. Míg várakozom, hálát adok a sorsnak, hogy spontán megajándékozott gyermekeimmel, és nem kellett hosszadalmasan küzdenem értük. Meg azért is, hogy itt ülhetek, és a kezelés végére talán én is egy varázslat részesévé válhatok. Egy biztos, már azért megérte vállalni a petesejt-adományozással járó tortúrát, hogy újra megbizonyosodjak, milyen csodálatos, összetartó családunk van. Mindannyian egyet szeretnénk: hogy Etának saját gyermeke lehessen.
