Biológia–testnevelő tanár szerettem volna lenni gyerekkoromban. Nagyon érdekelt a növénytan és a növényvilág, ezért kertészeti középiskolában tanultam Szombathelyen. Az érettségi után egyértelmű volt, hogy a Kertészeti Főiskolán folytatom a tanulmányaimat. Másodévesen egy pályázat segítségével kijutottam Kaliforniába, és egy évig dolgozhattam a Livermore borvidéken az Elliston Vineyards borászatban, előbb mint traktoros, utána pedig mint borász és sommelier. Az ottani munkával párhuzamosan a Berkeley egyetem szőlészeti előadásaira jártam.
Értéket teremteni, nem félkész terméket
A Kaliforniában eltöltött egy év azért volt számomra fontos, mert új látásmóddal gazdagított. Akkoriban, a kilencvenes évek végén, még voltak Magyarországon állami gazdaságok és nagyüzemek, de már utolsó napjaikat élték. Egy végzős diák az egyetem után azzal a perspektívával számolhatott, hogy műszakvezető vagy pincemester lesz egy ilyen munkahelyen. A kaliforniai családi gazdaságban eltöltött évem után konkrétan tudtam, hogy mit nem szeretnék: egy nagyüzemben dolgozni. Amire vágytam, az egy kicsi, szerethető élményborászat volt. Egy olyan hely, ahol csak a család dolgozik, nem nagyobb, mint tíz hektár, és ahová a vendégek rendszeresen eljárnak és elégedetten mosolyoghatnak a vendéglátóra. Egy nagyüzemben ezzel szemben mások tartják kordában a vágyaidat és nem lehet nagy dolgokat véghezvinni. Számomra vonzóbb volt a kaliforniai modell, ahol egy család termelte a szőlőt, készített belőle bort, és adta el a saját éttermében, gasztronómiai áron. Egy kézben volt tehát a termeléstől kezdve az értékesítésig és a vendéglátásig minden. Tudtam, hogy ehhez hasonlóan én is értéket szeretnék teremteni és nem félkész terméket.
Sokat kellett tanulnom
Nagy ambícióim voltak, hogy a szülővárosomban, Móron vállalkozásba kezdjek, amikor azonban lediplomáztam, még nem volt meg az a háttér, amivel el lehetett volna indítani egy élményborászatot. Mindenképp olyan munkát kerestem, ahol sokat kell dolgozni és amelynek eredménye van. Úgy lettem virág-nagykereskedő Egerben, hogy dísznövénytermesztésből a főiskolán nemigen jeleskedtem. A főigazgató úr azt mondta nekem: „Csaba, én átengedem magát, de ígérje meg nekem, hogy ha virágra lesz szüksége, az édesapját küldi!” Akkoriban indult azonban egy virág-nagykereskedelmi hálózat Magyarországon, ahol többek között az egri régióba kerestek áruházvezető alvállalkozót. Olyan ismereteket követelt ez a munka, amelyeknek előzetesen nem voltam birtokában.
Természetesen ismertem a növényeket, de sokat kellett tanulnom az árképzésről, a termesztők igényeiről, az eltarthatóságról, a piacról. A főiskolán tanítanak ugyan üzemgazdaságot, de nem ennyire specifikusan, sokkal inkább elméleti szinten. Szerencsénk volt a virág-nagykereskedéssel, hiszen ez akkoriban alakult ki szervezett szinten, és mi jelen lehettünk a kezdeteknél, illetve mert Eger nagyon befogadó város volt. Gyönyörű mesterségnek tartottam a munkámat, hiszen a kereskedelem tárgya, a virág, állandó vizuális élményt jelentett, és élveztem a jó észjárású kereskedők impulzív közegét. Gyorsan elsajátítottam egy olyan gondolkodásmódot, amely figyelembe vette mások, a termelők és a kiskereskedők érdekeit. Nagyon izgalmas korszak volt, ami komoly naprakészséget feltételezett, öröm volt számomra a munka.
Más típusú életet akartam élni
Tíz évet dolgoztam a szakmában, mielőtt váltottam. A virág-nagykereskedelem alapvetően szolgáltatás, én pedig alkotni vágytam. A munkám mellett, amikor egy kis pénzem összegyűlt, vettem egy kis szőlőt, pincét, amit felújítottam. 2007-ben kikerültek a piacra a boraim, és ekkor már csoportokat is fogadtam a móri pincémben. Két, embert próbáló év következett, amikor a virág-nagykereskedelem mellett párhuzamosan borokat is értékesítettem. Amikor a borászat már egész embert kívánt, eladtam a virág-nagykereskedést.
Úgy döntöttem, más típusú életet fogok élni. Ma borászként 3,5 hektáron termelem a szőlőt, tizenötezer üveg bort forgalmazok évente. Élményborásznak hívom magam, akinek az az ismérve, hogy kicsi, aktívan, örömmel vesz részt mind a szőlőtermesztésben, mind a borkészítésben, és ezt az élményt közvetíteni tudja a vendégeinek. Olyan mesterségem van, amelynek köszönhetően a tavaszi–nyári időszakban a szabadban, a napfényben tudok dolgozni, ősszel és télen pedig a munkám gyümölcsét alkotó emberként állíthatom össze, kóstolhatom meg és önthetem palackba, amivel aztán a vendégeimet várom. Ez egy nagyon szép munka, másrészt kultúránk része is.
Fiatal borász vagyok, nemrég vagyok csak a pályán. Nem én készítem el a legkomolyabb borokat, hiszen ehhez hosszú idő tapasztalatát kell összegyűjteni. Úgy érzem, nem lenne helyénvaló, ha elkezdenék komolykodni a megjelenésemben. Én a fiatalossággal, a kedvességgel, a humorral próbálom közvetíteni a bor élményét, és mivel nincs társam, olyan stílusban tehetem ezt meg, ahogy nekem tetszik. A formabontó címkék tervezésében Ipacs Géza van segítségemre.
Ma sem tennék másként
Nagy szerencsém volt, hogy eltöltöttem tíz évet a kereskedelemben, mert most nagyon jól tudok együttműködni a nagy- és kiskereskedőkkel, hiszen szem előtt tartom az érdekeiket. A tíz év virágkereskedőként tehát rendkívül hasznos volt, azt az ismeretanyagot nem lehetne iskolában megtanulni. Ha választhatnék, ma sem tennék másként.
A B-tervem, hogy kialakuljon egy olyan színvonalas vendéglátás Móron, amelybe be tudom ágyazni a Miklóscsabi borokat. Ringatok virágos álmokat is, de konkrét tervem nincs. Csak játszom a gondolattal.
