 Megcsonkított nőiesség – a jog erősebb, vagy a hagyomány? |
„Ugyanazok a tényezők, amelyek arra késztetik a szülőket, hogy megcsonkítsák a lányaik nemi szerveit, hozzájárulhatnak a szokás megszűnéséhez, ha a társadalmi norma megváltozik” – állítja a firenzei székhelyű Innocenti kutatóintézet, amely a jelentést az ENSZ Gyermekalapja (UNICEF) számára elkészítette. A megállapítást kenyai, szudáni, egyiptomi és szenegáli közösségekben megfigyelt „ígéretes stratégiákra” alapozza az intézet.
Ezekben az országokban különös figyelmet fordítottak a közösség prominens tagjainak – például vallási és politikai vezetők –, illetve a média bevonására a csonkítások elleni harcba. Az eredmények szerint ez, valamint a nők körülmetélésének tiltása pozitív hatást gyakorolt a változás folyamatára.
A kérdést minden esetben a közösségek szükségletei, az emberi jogok tiszteletben tartása és a csonkításra sarkalló tényezők felől közelítették meg. „Ha a csonkítást tartják a beavatás egyetlen útjának, akkor először meg kell mutatnunk, hogy van alternatívája ennek a gyakorlatnak” – hangsúlyozzák a szerzők.
A jelentés írói szerint a nők körülmetélése elleni intézkedések szinte mindig „a helyi szokásokkal vívott harc” fontosságát emelik ki. Ezzel szemben az Innocenti kutatói által vizsgált országokban lehet hogy a csonkítást mint beavatási szertartást felváltja egy „lemondásról tett nyilatkozat”. A körülmetélésnek, tehát a csikló kivágásának és/vagy a hüvelynyílás összevarrásának egyik célja ugyanis, hogy a nők a nászéjszakáig megőrizzék ártatlanságukat, és utána se csalják meg férjüket.
A szerzők hozzáteszik, hogy egy évszázadok óta működő hagyomány megváltoztatása „komplex folyamat, amelyhez sok időre van szükség”. Siker esetén ezekkel a stratégiákkal más diszkrimináló gyakorlatokat is meg lehetne szüntetni, például a kényszerházasságot és a nők elleni erőszakot.
(MTI)
