Botrány? Hamis festmény a legnagyobb hazai művészeti vásáron

A hír: Botrányszagú felütéssel indult az idei Budapest Art Fair, a legismertebb és legnagyobb hazai képzőművészeti kiállítás és vásár. Az esemény felkért és szakavatott zsűrije az első napon egy hamis Modiglianit talált a kollekciók között. Az azonban korántsem volt titok, hogy ez a kép egy „eredeti hamisítvány”, a „hamisítók királyának”, egyik műve. A képet Makláry Kálmán, az Art Fairen is kiállító Kálmán Makláry Fine Arts galéria  tulajdonosa vásárolta, tudva tudván, mire ad ki pénzt. Történetesen egy olyan képre, mely a világ leghíresebb hamisítója, Elmyr de Hory keze alól került ki. Elmyr de Hory, vagy máskor báró Elmyr von Houry, esetleg Elmyr Herzog ugyanazt a személyt takarja.
A titokzatos és kalandos életű hamisítózsenit, aki nem más, mint a magyar származású Hoffmann Elemér, aki a XX. század elején – hogy pontosan mikor, ki tudja – született Budapesten és a halálának körülményei sem tisztázottak, de azt tudjuk, hogy százszámra kerültek ki a keze alól Picasso, Matisse, Chagall, Modigliani és más festők stílusát idéző „alkotások”. Picasso például így beszélt róla, meglátva „saját” képeit: „Átkozottul ügyes fickó, magam sem csináltam volna jobban, bármelyiket aláírom.” Orson Wellest is lenyűgözte a Hory-jelenség, s filmet is forgatott róla. „Alkotásai” ma is neves köz- és magángyűjtemények becses darabjai – sőt már őt is hamisítják –, de most egy eredeti hamisítványt a Budapest Art Fair szakavatott és laikus közönsége is megcsodálhat november 25–28. között, a Műcsarnokban.

Különvélemény Winkler Nórától

Aranykezű szélhámos és nők, nők, nők.
Na nézzük először, ki ez az Elmyr. Gazdag nagypolgári családba született aranykezű gyerek, pöpec modorral és folyékony többnyelvűséggel, aki Münchenben tanult festészetet, Párizsban pedig életművészkedni szeretett. De amikor a kommunisták államosították a családi vagyont, egyszer csak földönfutó lett, és rá kellett jönnie, hogy híres festő se lett belőle. Gondolta akkor. Elkeseredésében kezdett el képeket hamisítani, tökéletes Picassókat például, amiket eladott, és hónapokig fényesen élt. Matisse, Chagall és Modigliani lettek a kedvencei, és a hálás gyűjtők révén éveken belül fényűző villát vett Ibizán, hangos partikkal, térdig járva az osztrigában. Persze lebukott ő is, de képei mai napig forognak árveréseken és szerepelnek gyűjteményekben, hol úgy hiszik, egy csodás Picasso, hol tudják – mint a vásáron is –, hogy egy csodás Hory-hamisítvány. Az eredetiséget feszegeti a Budapest Art Fair szombati délutánja is, ahol kiderülhet, Robert Capa leghíresebb képét lehet hogy nem is ő, hanem nagy szerelme, a csodaszép fotósnő, Gerda Taro kattintotta. Ha maradunk a nőknél; a vásáron Madonna-számok is szólnak, merthogy ő zenei karrierje mellett komoly gyűjtő is lett, és persze hogy hasonlóan karakteres nőkre bukik – Frida Kahlót gyűjt. Nők vezetnek több sikeres magyar galériát, két fiatal csaj rakta össze azt az anyagot, ahol induló gyűjtők válogathatnak nagyon baráti árú képek közül, egy mini-divatkiállítás mutatja be a ruhatervezés sokszor művészeti színvonalú kreatív folyamatát, öntudatos táncosnőket látunk pompás pózokban Rodchenko fotóin, egy szerelmes galeristanőt nézhetünk bohém és bonyodalmas New York-i kalandjaiban a szombati filmvetítésen, nők agyából pattant ki a hétvégi művészeti-design vásár, és megismerhetjük a legfiatalabb bukaresti galéria alapítónőjét is. Még egy szó az eredetiségről. Ettem egy művészeti tortát tegnap a vásár bisztrójában, Damien Hirst képe alapján készült. Hirst egy rebellis angol pasi, sorban állnak a munkáiért, két éve 25 milliárdos (!) eladást csinált műveiből egy árverésen. Szóval Hirst vállaltan dolgoztat másokkal, nem bír ilyen tempóban festeni, csapata dolgozza ki tervei szerint a sorozatait, és mégis, a világ nem győz vagyonokért venni bármit, ami Hirst. Keretes lett a gondolat, a szélein két ügyes művész kalandorral, köztük meg sok-sok tehetséges nővel.