Jogtalanul vetkőztették Geréb Ágnest

A hír: Fegyelmi a jogtalanul vetkőztető rendőröknek
A rendőrség szerint jogtalanul vetkőztették meztelenre Geréb Ágnest a Gyorskocsi utcai fogdában őrizetbe vételekor – ezt védőügyvédje mondta az RTL Híradónak. Tájékoztatása szerint panaszuk alapján a budapesti rendőrfőkapitány fegyelmi eljárást indított az orvos-bábát megmotozó rendőrök ellen.
A Legfelsőbb Bíróság épülete előtt csaknem két hete folyamatosan tüntetnek a szülészorvos szabadon bocsátásáért. Január 8-ig biztosan marad, akkor jár le az előzetes letartóztatás 60 napja.

Különvélemény Soma Mamagésától
Már eddig is nagyon sok mindent adott és tanított nekünk Geréb Ágnes és mindaz, amit a vele és általa történtek fölhoztak. És mint valami kifogyhatatlan zsákból, még mindig csak ömlik a tanítás… Zsigerileg buzog az emberben az igazságérzet a történtek kapcsán, és örül annak, hogy néha mégiscsak felüti fejét a rend és az igazság.

„A budapesti rendőrfőkapitány fegyelmi eljárást indított az orvos-bábát megmotozó rendőrök ellen, amiért jogtalanul vetkőztették meztelenre Geréb Ágnest a Gyorskocsi utcai fogdában őrizetbe vételekor.” Vajon hogy történhetett az esemény? Máris pörögnek előttem a drámai filmkockák, a filmé, amit én magamnak írok, a saját fantáziám szerint. Nem tudom, mi a valós sztori, ez most az enyém, ami az idők során a rengeteg jogtalan vetkőztetés és megaláztatás során feltehetőleg sokszor le is játszódott.

Két férfi bekíséri a törékeny asszonyt egy szürke cellába, és az egyik közli vele: Vetkőzzön! A másik ránéz, nem érti, miért teszi ezt a társa, de hát fogja megvétózni a fogvatartott előtt, egyébként meg, mért is ne? Nézzük, hogy szégyenkezik a nyomorult?! Vajon hogy húzza magát össze? Vagy talán kiegyenesedik, hagyja látni a fanszőrzetét, a melleit? És mennél inkább összehúzza magát az elítélt, annál erősebbnek érzi magát a hatalom embere… Érzi a hatalom ízét, tápláló erejét, van benne valami mámorító, felemelő… (Színtiszta energiavámpírkodás.)
„Mondom: vetkőzzön le!” „Teljesen?” „Teljesen!”
A bennem élő harcosnő zsebében ilyenkor kinyílik a bicska, de mamagésa erősebb, kontrollál, és eszébe jut Jézus, amikor azt mondja a kereszten az egyik latornak a katonákra gondolva: „Nem tudják, mit cselekszenek.” Ez van… Embertársaink nagy többsége (spirituálisan) még alszik. És agresszíven nem lehet ébresztgetni. (Vagy legalábbis nem érdemes…) De igazságtételt követelni, eljárást indítani: azt nagyon is! És még hány ilyen eset lehet?… (Egészen a szadista, beteg, lelki nyomorékok által elkövetett rabkínzásig…) A kérdés, hogy vajon mit lehetne tenni, hogy ez a jövőben ne forduljon elő? Mit lehetne tenni, hogy ezekbe a pozíciókba, munkákra ne azok kerüljenek, akik a hatalmi dráma megélésének a lehetőségét látják fő motivációként? Vagyis ne az menjen rendőrnek, katonának, köztisztviselőnek, börtönőrnek stb…, aki a torzult lelke igényeit a munkája által és alatt akarja kielégíteni?

Itt is ugyanaz a hiba, mint oly sok foglalkozásnál, munkánál: NINCS pszichológiai alkalmassági vizsga, ami ezt kiszűrné! Máskülönben hogy fordulhatnának elő ilyen dolgok (mondom, egészen a rabkínzásig)?

(Persze ugyanígy nincs a pályára alkalmassági vizsga az orvosnál, tanárnál, hogy csak a legfelelősebb munkákat említsem.) Autósként én magam is gyakorta találkoztam olyan rendőrökkel, akiken érződött (sugározták magukból), hogy ők a hatalom, én pedig a neki kiszolgáltatott. Ő diktálja a tempót, és eldönti, hogy jó-e, hogy nincs rajtam sapka. Imádtam ezeket a helyzeteket! És miért? Mert megvolt rá a fegyverem. (Ezt persze csak addig élvezhettem, amíg nem lettem a média által „az ország Somája”, ami azt jelenti, hogy már nem tudok civil maradni, ha kiszállok a kocsiból, már nem engem látnak, hanem a magukban kialakult Soma-képet. No de én választottam ezt…) Szóval, a „fegyverem”, a trükköm nem más, minthogy olyan reakciót produkálok, aminek nincs köze az adott szerepszituációhoz. Nem illik oda. Nem erre számít. Kibillentem őt a szerepéből. Nem azt a reakciót kapja, amire számít. Tehát ha az én felesleges és megalázó levetkőztetésemen akarna flashelni, akkor visszakérdeznék: Ezt most muszáj? És ha nem, akkor mért teszi? Élvezi ezt, uram? Vajon miért? A hatalom megéléséért? Vagy bántották valamikor a nők, és most így, rajtam keresztül bosszút állhat? Csúnya, rossz nők, megérdemlik a büntetést, ugye? Szeretné, hogy rosszabbul érezzem magam? Akkor önnek jobb lenne? Egyébként bírja a teltkarcsú nőket? Kb. 4-5 kiló most van rajtam.

Persze ahogy az írás eleje, ez is „csak” fantázia szüleménye, az én sztorim. Biztos vagyok benne, hogy sok embert megindított a Geréb Ágnessel történtek közül ez az eset is. Olyan, mintha már most, életében kezdene szentté válni… Naná, hogy még megyek újra tüntetni!