Otthonszülés – veszélyes nosztalgia

A hír:  Geréb Ágnes őrizetben
Ügyvédje szerint Geréb Ágnesnek kötelessége volt segíteni azon a várandós asszonyon, aki csupán egy vizsgálatra ment a védence által irányított születésházba, de spontán módon megindult nála a szülés; Fazekas Tamás az MTI-nek szerdán úgy nyilatkozott, hogy Geréb Ágnes nem követett el bűncselekményt.
Az anya nem megbeszélés alapján érkezett kedden a XII. kerületi Alma utcai intézménybe, ám spontán módon megindult nála a szülés, ami az egészségügyi törvény szerint sürgős szükséghelyzetnek minősül, ezért kötelezettségük volt ellátásban részesíteni – mondta az ügyvéd. Fazekas Tamás hangsúlyozta, hogy a szülés megindulásakor az intézmény dolgozói értesítették a mentőket, de az is igaz, hogy az apa az utcán leintett egy másik mentőt is.
Hírügynökségi értesülések szerint az újszülött súlyos állapotban van és vélhetően maradandó károsodásokat szenvedett. Geréb Ágnes szülész-nőgyógyászt szerda éjszaka vette őrizetbe a rendőrség.

Különvélemény Für Anikótól
Nna, kérem, már megint “anyázok”. (Múltkor ugye a szoptatós téma volt a terítékemen)
Az otthonszülés jelensége, intézménye – mondhatni most már – számomra tipikusan az elméletben nagyszerű, gyakorlatban már korántsem annyira egyszerű dolgok közé tartozik. Kezdjük akkor körbejárni.
Anno az asszonyok nem is igen szültek máshol, és ők a szerencsések közé tartoztak. Mert ugye volt olyan, akit mondjuk aratás közben értek utol a tolófájások, és a legközelebbi bozótosban babázott le. De így tettek az éppen úton lévő, ne adj’ Isten menekülő asszonyok is, és tényleg csak a Jóisten tudja, meg a régi idők krónikásai, hogy milyen – első hallásra hihetetlen – helyeken születtek gyermekek, többségében minden szakszerű segítség nélkül, az esetleg jelenlévők lábatlankodása közepette. Mondom, a szerencse leányai otthon, a bábaasszony szakavatott közreműködésével vajúdhattak, és hozhatták kisbabájukat erre a szép világra.

Igen, a nők képesek erre, így vagyunk “kitalálva”. De csak abban az esetben, ha nagyjából minden rendben ment, komplikációk nélkül. És mit tehetett egykori nőtársunk, ha mégis probléma adódott? Semmit! Ezért is volt ez ugyan magától értetődő, ugyanakkor a legrettegettebb esemény egy nő életében. Mert mondjuk egy nyakra tekeredett köldökzsinórral vagy a szülőcsatornában való elakadással csak a legutóbbi idők tudománya tud mit kezdeni, ami összehasonlíthatatlan biztonságot jelent a régiekhez képest. Nem véletlenül volt akkora a csecsemőhalandóság. (Dédnagymamám 11 gyereket szült, ebből 5 maradt életben. Sajnos a hetediket 17 évesen temette el, aki tüdőgyulladásban halt meg, hiszen ez akkoriban a halálos kimenetelű betegségek közé tartozott!) Az sem ment ritkaságszámba, hogy a felmerülő komplikációk miatt nem az asszony adott életet a gyermekének, hanem ez utóbbi vitte magával anyját a halálba.
Hála Istennek, a tudomány fejlődése és – ez esetben – áldásai csekély mértékűre redukálták azokat a problémákat, melyeket ne tudnának orvosolni – a szó szoros értelmében. Csodálatos emberek – Semmelweis Ignáccal az élen – tették az életüket arra, hogy a szülés egyre kevésbé legyen “veszélyes üzem”. Tehát a gyakorlatban nem élni ezekkel a vívmányokkal számomra hamis, és ami még sokkal rosszabb, veszélyes nosztalgia. (Nem összehasonlítható azzal, ha valaki nem kíván élni az elektromossággal, gyertyát gyújt, és teknőben mos, esetleg nem akar autóban ülni, ezért lóhátra pattan, satöbbi)
Pláne, hogy most már azt sem lehet a szülészeti klinikák hibájául felróni, hogy leginkább katonaságra hasonlító intézmények, a despotikus főorvos parancsnoksága és cezaromániás orvosok uralma alatt, ahol a kismamáknak mint kopaszoknak (újonc kiskatonák) kifogástalanul kell teljesíteniük a kiképzésen, és ha nem viselkednek mintaszerűen, az egész klinika megvetésétől övezve kulloghatnak csecsemőstül haza.

Hála a sok-sok-sok elhivatott, humanista nőgyógyásznak és pszichológusnak (egyik legkedvesebb Barátnőm, fogadott nővérem is e “csodálatos forradalmárok” közé tartozik), akik több évtizedes munkájukkal elérték azt a szemléletváltást, hogy a szülészetek vannak az anyákért, és gyermekeikért, és nem fordítva. Hogy a szülés, valójában  az a csodálatos élmény lehessen, amilyen egy nő életében lennie kell. Kis túlzással azt is mondhatnánk, manapság ha valaki nagyon akar, a csilláron is szülhet, és vannak olyan intézetek, ahol akár a toronyórát láncostul is megkaphatja, ha pont az kell neki.
Geréb Ágnes eredeti elképzelése igazán nagyszerű. pont ezért nem értem, hogy szakemberként ismerve minden eshetőséget hogy lehetséges az, hogy nem biztosít Mindent a felmerülő komplikációk elhárítására. Igen, ha egy anya otthon szeretné világra hozni gyermekét – bár tudnia kell, hogy ezzel eleve kockáztat – hát tehesse.
Az orvos, tehát adott, miért nem áll minden esetben mentő vagy betegszállító a ház előtt?! Biztos vagyok benne, hogy megszervezhető lenne.
Mit mondhatnék még? Szívből sajnálom, hogy ez a csodálatos kezdeményezés ilyen módon bukott meg.