A cikk címe ez volt: Azt akarom, hogy ne bánjam meg. A benne szereplő nő és férje egy darabig elfogadta, hogy közös gyerekük nem lehet, majd a férfi javaslatára mégis belefogtak a lombikprogramba. Ennek sikertelensége után jelentkeztek örökbefogadásra. Négyéves ikerpárt ajánlottak fel nekik, bár ők 0-tól 3 éves korig kerestek előbb egy, majd két gyereket. Az asszony a gyereknevelés zsákutcájáról számolt be. Szerinte bármit tesz, bármilyen úton próbálkozik, örökbe fogadott ikreinek nem kell a jó, a szép, nem kell a szeretet. Úgy érezte, hogy a külön töltött évek miatt eleve kudarcra volt ítélve minden próbálkozása.
Érzelmi zsarolás?
„Kijátszották az érzelmeinket, amikor megmutatták az ikreket – foglalta össze az anya azt a helyzetet. – Melyik felnőtt, érzelmileg tanult ember mondaná ilyenkor: nem ilyet kértünk?”
A cikkre reagálni akartak az örökbefogadásban dolgozó szakemberek is. Elsőként dr. Radoszáv Miklós, a fővárosi TEGYESZ (Területi Gyermekvédő Szakszolgálat) igazgatóhelyettese.
– A képzésen is, a konkrét gyerek felajánlásakor is elmondjuk: ha bármi kételyük van, mondjanak nemet. Ennek, legalábbis az állami rendszerben, nincs következménye, nem kerülnek újra a sor végére. Csak azt kérjük, mondják meg, hogy miért. Van ugyanis, aki azt mondja, kisebb betegséget tolerálni tud, de amikor felkínálunk például egy lisztérzékeny gyereket, kiderül, hogy mégsem. Ez nem baj, csak tudnunk kell. Sokan azt hiszik, ha előállnak ezekkel a problémákkal, akkor ők rossz szülők, pedig ez az érettség jele. A kétely magamban, a gyerekben. Az a kérdés, hogy feloldható-e, megválaszolható-e az adott kétely.
– Azt szoktuk mondani, hogy ha lemennek a játszótérre, onnan se vinnének haza minden gyereket. De akit ők nem, azt valaki más boldogan – magyarázza Székely Zsuzsa, az intézmény pszichológusa. – Ez olyan, mint a férfi-nő kapcsolat. Mindenestől kell elfogadni. Amikor azt mondják a szülők, hogy azonnal tudták, ez az ő gyerekük, az csak mítosz. Az ilyesmi elég ritka, és ha nincs, az a természetes.
Ki alkalmas örökbefogadásra?
Az olvasók által leggyakrabban feltett kérdés is válaszra vár. Hogyhogy egy alkalmassági vizsgálaton nem szűrik ki azokat, akik valójában nem is akarnak gyereket? „Borzasztó érzés volt olvasni, hogy valaki hónapokig öklendezik az örökbe fogadott gyereke szagától. Miféle belső tiltakozás lehet benne? Hiába olvas órákig, és süt nekik kakaós csigát, a gyerekek megérzik, ha nem fogadják el őket. Ez nem derült ki, amikor vizsgálták a házaspárt?”
Az egyik levélíró, S. Erzsébet is ezt feszegeti: „Azonnal ez jutott eszembe: hogy kaphat egy ilyen nő gyereket? De utána meg az, hogy ha egy terhesrendelésen ülök, ott is találok olyan nőt, akire én nem bíznék kisbabát…”
– Csakhogy ennek felelőssége a miénk – reagál Székely Zsuzsa. – Tegyük fel, hogy ez a hölgy az én ügyfelem lett volna, és leírom: nem javaslok nekik gyereket. Akkor is örökbe fogadhattak volna. A hivatalos államigazgatási eljárásban, ha valaki nem fogadja el a gyermekvédelmi örökbefogadásban jártas pszichológus véleményét, fellebbezhet. Elmehet egy igazságügyi szakértőhöz, aki viszont klinikai kérdésként tekinti az alkalmasságot. Az illető, ha nem alkoholista, nem személyiségzavaros, megkapja az engedélyt. Én bizony a jelentkezők 25-30 százalékát elküldeném, és ezeknek csak egy része morzsolódik le a vizsgálat hallatán, során vagy a felkészítés alatt. Az örökbefogadáshoz olyan plusz szülői készségek kellenek, amelyek nincsenek meg mindenkiben. A cikkbeli esetben eszközök voltak a gyerekek, úgy tűnik, a kapcsolat megtartása miatt. De ez sajnos nem derül ki minden esetben.
Abban a megyében, ahol a cikkben szereplő család él, az alkalmatlannak ítélt párok szinte mindegyike fellebbez, és szinte mindegyikük meg is kapja a papírt az alkalmasságról. Erről a megye örökbefogadási tanácsadója tájékoztatta lapunkat.
Van-e utókövetés?
Miért nem ellenőrzi az állam, hogy az általa örökbe adott gyerekek jó helyre kerültek-e? – kérdezték többen. A megengedőbbek azt tudakolták, kapnak-e segítséget a családok, ha gondjuk van, ha elbizonytalanodnak.
– Nos, a törvény szerint az örökbe fogadó szülő kérhet segítséget, és a szakszolgálat számára kötelező ezt megadni. De mi ezt nem kezdeményezhetjük. A nemzetközi örökbefogadásoknál van utánkövetés, és szeretnénk ezt elérni a hazaiak esetében is. Az új Ptk.-ban benne is volt, de nem lépett életbe – mondja dr. Radoszáv Miklós.
„Mégis inkább saját gyereket akarok!”
A cikk készítése során derült ki az egyik legkomolyabb probléma. Az, hogy a gyermekre vágyók nemcsak gyerekért harcolnak, de az idővel is. Két külön út saját gyerekre várva reprodukciós programon részt venni, vagy az örökbe fogadásra készülni. Nálunk ez nyolcvan százalékban párhuzamosan zajlik.
 |
| Székely Zsuzsa pszichológus |
Gondoljuk végig: döntően gyermektelenek akarnak örökbe fogadni. Általában bőven elmúlnak harmincévesek, mire kiderül, hogy valami gond van a fogantatással. Akkor kezdenek orvoshoz menni, utána indulnak például a lombikprogramok. Évek telhetnek el. Az örökbefogadás esetében is éveket kell várni egy egészséges kisbabára. Nyílt örökbefogadásnál is legalább másfél–két évet. De a korkülönbség szülő és gyerek között nem lehet több 45 évnél.
– Van olyan ország, ahol az örökbefogadás intézésekor vinni kell az orvosi papírokat, hogy hol tartanak a gyermektelenség kimondásában – mondja Székely Zsuzsa, a gyermekvédő szolgálat pszichológusa. – Mi ezzel nem foglalkozhatunk. Márpedig a gyermektelenség olyan veszteség, amelyre az ember nem készül. Újra kell írnia a jövőképét. Idejön valaki 39 évesen, aki még küzd a saját gyerekért, és azt kellene neki mondanom, legjobb volna, ha három év múlva jönne vissza; jelentkezni. Ehelyett beadják a papírokat, járnak a felkészítésre – kételyekkel, olykor ellenállással –, a végzést beteszik a fiókba, és küzdenek tovább a saját gyerekért. Vagyis nem örökbefogadásra készülnek, nem ezen dolgoznak. Sokszor a reprodukciós intézetben is erre biztatják őket: adjátok be, attól megnyugszotok, könnyebben megy majd itt… A feldolgozatlan meddőség következménye például, ha valaki úgy jön ide: szeretne megmenteni egy gyereket. A felkészítésben el kellene juttatni mindenkit odáig, hogy ez fordítva van: ő köszönheti a gyereknek, hogy szülő lesz. A gyerek vesztesége sem természetes, mert nem kellene megtörténnie, hogy valakit nem a vér szerinti szülei nevelnek. Ettől mások ezek a gyerekek, nem a génjeik miatt.
|
„Soha nem bántam meg!” „Tíz- és tizenhárom éves gyermekeinket csecsemőkorukban fogadtuk örökbe, pár hetes koruk óta élnek velünk. A nagyobbik igazi lázadó, szülőt próbáló kamasz, nem könnyű eset. Mégsem éreztem soha, hogy nem az én vérem, azért nehezebb. Sőt!… Sok-sok kanyargós ösvényt megjártunk, sok könnyem csorgott értük, és bár sok még az előttünk álló akadály, de mi ÖRÖKBE fogadtuk őket…” – írta Márta, akit megrendített a cikkben szereplő anya terve, hogy bentlakásos iskolába adná a gyerekeket. A család szép, régi házban él a főváros szélén. A két gyerek is gyönyörű. Barnák, okos szeműek. Mártáék három sikertelen lombikprogram után jelentkeztek örökbe fogadó szülőnek. A kisfiú nyáron született, találkoztak az anyjával, aki határozottan lemondott róla. A kislány születéséről semmit sem tudni. „Az ember az évek alatt annyi mindenhez hozzászokik; amikor a gyermekorvosok bizonyos kérdéseire, hogy volt-e ilyen vagy olyan betegség a családban, nem tud válaszolni. Marcival sok probléma volt, van is, pszichológushoz járunk vele. Lehet, hogy ennek köze van mindahhoz, ahogyan született, de ez nem változtat a lényegen: segítenünk kell neki, és meg is tesszük. Ha valami rosszat csinálnak, soha nem jutna eszembe, hogy ez azért van, mert ők örökbe fogadottak. Azért van, mert gyerekek. Eddig minden problémát megoldottunk, én azt hiszem, ha valakinek ilyen élete van, mint nekünk, annál jobb nem kell. Nálunk az egész család összefogott, drukkoltak nekünk, segítettek, és velünk örültek. Boldog vagyok, hogy így döntöttünk, ugyanígy tennék mindent, ha még egyszer lehetne. A férjem is, én is muzsikusok vagyunk, és mindkét gyerek nagyon tehetséges. Nem fontos, hogy miattunk vagy más okból. A lényeg, hogy tehetségesek.”
A magyar helyzet Átlagosan 800-900 örökbefogadás történik évente Magyarországon. Egy kicsivel több a titkos, mint a nyílt típusú. Utóbbiban a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő ismerik egymást, egy helyen és időben tesznek nyilatkozatot. Az így örökbe adott gyermekek döntően újszülöttek. A szakszolgálaton kívül 5 civil szervezet foglalkozik – kizárólag nyílt – örökbeadással. Körülbelül 23 ezer gyermek él állami gondoskodásban, de közülük csupán 2000–2200 adható örökbe. A többiről nem mondtak le, vagy még nem fosztották meg a szülőt szülői jogaitól. A gyermek és az örökbe fogadó szülő közötti minimális korkülönbség 16, a maximális 45 év. (A fiatalabb szülő életkorát kell alapul venni.) A legtöbb örökbefogadás családon belül történik (új házasság, haláleset stb.). Hasznos honlapok: |
Cikkünk a legfrissebb Nők Lapjában jelent meg.
Az eheti szám tartalmából:
- Tényleg itt járt Angelina
- Miből futja karácsonyra?
- Ünnepekre készülődve
- Címlapon: Pokorny Lia
- Nők a világ legokosabbjai közt
- Reggelizz, mint egy király!
- Boldogabb szeretők lettünk 8 év alatt?
Ha előfizetnél a hetilapra, itt és most megteheted!
