Klímakatasztrófa közeleg? Für Anikó előző heti különvéleményét itt olvashatod |
A hír:
A győri Szent Cirill és Method Alapítvány gyermekek és családok átmeneti otthonában élő nehéz sorsú gyermekes anyákat keresték fel az egyik kozmetikai cég szakértői, s adtak életvezetési, megjelenési tanácsot, hogy ezzel segítsék a talpra állásukhoz nélkülözhetetlen önbizalom megerősítését.
Az otthonba jellemzően anyagi problémák, megélhetési nehézségek, rossz lakáskörülmények, továbbá tönkrement házastársi kapcsolatok, családi krízisek, bántalmazások miatt jelentkeznek a nők gyermekeikkel. A kicsiket ajándékkal lepték meg a cég képviselői, az anyákat pedig tájékoztatták a frizura- és sminkkészítés fortélyairól, sőt a gyakorlatban is megmutatták azokat a fogásokat, amelyek a magabiztosabb megjelenéshez szükségesek – mondta Ágoston Judit ügyfélkapcsolati asszisztens az MTI-nek. Az akciót folytatják, december 12-én vasárnap a Magyar Vöröskereszt Együtt a Mamával otthonába, valamint a RÉS Szociális és Kulturális Alapítvány családok átmeneti otthonába látogatnak Budapesten, hogy az ott lakóknak is örömet szerezzenek a karácsonyvárás idején.
Különvélemény Für Anikótól
Megint vitatkozni fogok – magammal. Micsoda hülyeség! – mondom magamnak. Olyan asszonyokat, lányokat illatszerekkel, sminkeléssel traktálni, akiknek fedél sincs a fejük fölött, szinte cinizmus! Azoknak, akiknek nincs otthonuk – mert a „családfő” elszerencsejátékozta, elitta mindnyájuk lakhelyét, és ebbéli bánatában és lelkiismeret-furdalásában még jó néhányszor alaposan el is tángálta feleségét és gyermekeit –, nem az a legnagyobb problémájuk, hogy vajon melyik illat passzol leginkább aznapi hangulatukhoz – hiszen „mérhetetlen bánat” néven még nem dobtak piacra parfümöt –, milyen testápolóval kényeztessék magukat zuhanyozás után, hogy töredezett hajvégeiket milyen pakolással gyógyítgassák, és hogy dúsító, avagy hosszabbító szempillaspiráltól igézőbb a tekintetük. (Hiszen már az is diadal, ha aznap le tudnak zuhanyozni, senki nem veri meg sem őket, sem a gyerekeket, és nem kell éhségtől facsarodó gyomorral este lefeküdniük.)
Leginkább arra lenne szükség, olyan „szerre”, ami az összetört szívet-lelket gyógyítaná: saját fedélre a fejük fölé, tisztes megélhetést nyújtó állásra, egy szerető-megértő támaszra.
Ezek viszont – pláne abból a sokszoros mínuszból, ahol ezek a nők jelenleg vannak – nem teremthetők elő hipp-hopp. Idő, erő, hit, kitartás, vasakarat, sőt még optimizmus is kell hozzá – meg még sok minden. Hogy mindezeket ki hogyan termeli meg nap mint nap, ki miből meríti az élet elixírjéhez szükséges összetevőket, azt mindenkinek saját magának kell megtanulnia, megtapasztalnia. A fentieken kívül egyvalami még bizonyosan elengedhetetlen a hétköznapi küzdelmek megvívásához: önbizalom. Ezt sokan összetévesztik az önzéssel, gőggel, nagyképűséggel. Holott erről szó sincs! Csak az tud bízni önmagában, aki ismeri, szereti, elfogadja magát. Csak ezeknek birtokában tudunk a másik emberhez megértéssel, szeretettel viszonyulni. Így tudunk ADNI egymásnak – és nem elvenni a másiktól figyelmet, időt, pénzt, törődést, betömködni a saját egónkon tátongó réseket –, holott ezeket a hiányosságokat kizárólag mi magunk tudjuk pótolni kellő önvizsgálattal és őszinteséggel.
De akik naponta a betevő falat és a lakhatás problémakörében mozognak, valószínűleg nem saját jellemük tudatos formálásával vannak leginkább elfoglalva. De hát ebből a „vesztes helyzetből” akkor hogyan szedhető össze, építhető föl az élethez, gyermekneveléshez elengedhetetlen önbizalom?
És ezen a ponton mondom azt magamnak, hogy milyen csodálatos! Milyen nagyszerű ötlet az ismeretlen – de nagyrabecsülésemet kivívó – cég részéről, hogy saját eszközeikkel próbálnak segíteni, hogyha már lakást-állást nem tudnak a rászoruló nőknek adni, azt a mentőövet nyújtják nekik, amelynek segítségével el lehet kezdeni evickélni, majd egyre magabiztosabb csapásokkal úszni az élet tengerén. (Szándékosan használtam ezt a szentimentális metaforát!)
Az egészséges önbizalomhoz vezető sokféle út egyikén lehet az első lépés, hogy az ember lánya megelégedéssel néz tükörbe! (Nekünk, nőknek ez különösen fontos alanyi jogon is, ráadásul a ránk aggatott „szebbik nem” címkének is meg kell felelnünk.)
És hogy olyan képet mutasson a tükör, amely jó érzéssel tölt el bennünket, bizony elengedhetetlenül szükséges egy jó hajpakolás, hogy hajunk egészen fényes legyen, egy szemünk formájától függően dúsító, vagy éppen hosszabbító szempillaspirál, mellyel tekintetünk áthatóbbá, szuggesztívebbé válik, ami egy állásinterjú során döntő lehet, és a kedvező benyomásunkat erősítheti, ha az aznapi hangulatunknak megfelelően kiválasztott, kellemes illat leng körül bennünket – talán még a kézfogásunk is magabiztosabb lesz!