Tilos az ivászat január 1-től?

A hír: Szeszesital-tilalom az aluljárókban
Megtiltanák a szeszesital-fogyasztást a budapesti aluljárókban 2011. január 1-jétől. A tilalomról, illetve a köztéri alkoholivás szabályairól korábban a kerületi önkormányzatok dönthettek, Tarlós István főpolgármester azonban indokoltnak tartja, hogy a közrend egységes javítása érdekében valamennyi fővárosi aluljáróra vonatkozzon a rendelet. A többi közterületről továbbra is a kerületek dönthetnek. Aki megszegi a tilalmat, arra 30 ezer forintig terjedő pénzbírságot szabhatnak ki. Az előterjesztés szerint a fővárosi aluljárókban tilos szeszes italt fogyasztani, a közterület-használati hozzájárulással rendelkező vendéglátó-ipari teraszok kivételével. Szeszes italnak minősül egyébként minden alkoholtartalmú ital, kivéve a gyógynövények gyógyászati jellegű szeszes kivonatát és az ezek felhasználásával készített termékeket, továbbá az 1,2 százaléknál kevesebb alkoholtartalmú üdítőitalokat. A rendeletről szerdán dönthet a Fővárosi Közgyűlés.

Különvélemény Karafiáth Orsolyától
Már megint egy tiltás. Mielőtt jobban beleszaladnék az ügybe, le kell szögeznem, hogy én magam az alkohol esküdt ellensége vagyok, a legundorítóbb dolognak tartom a világon. A drogok közül a legveszélyesebbnek, ami ráadásul teljesen legális. Nincs az a kábítószer, ami ilyen durván és lassan ölne úgy, hogy a személyiségünkből végül semmi nem marad. (Kivétel a heroin, de ha arra rácsattan valaki, három-négy év, és vége.)
De mit lehet tenni: kultúránk szeszbarát, mi több, lelkesen bátorítják az embereket, hogy igyál: pálinkát a fesztiválokon, bort nyakló nélkül, és hogy sör nélkül nem nyár a nyár.  Alkohol nélkül nincsen ünnep, nincsen buli, bor nélkül nincsen mise stb. Aztán keseregnek azon, hogy kis hazánkban a mennyi az alkoholista, és hogy a kórházak nem győzik kezelni az alkohol mellékhatásait, kezdve a legenyhébb romló fogaktól a cukorbetegségen át a májpanaszokig. Antialkoholizmusom miatt sokszor kell éreznem, hogy a többség kivet magából, én vagyok a kivétel a társaságban, aki annyira béna, hogy igazán berúgni sem lehet vele. De megvannak az okaim, amik idáig vezettek: a családomban és szűkebb környezetemben komplett sorsokat tett tönkre a piálás, és én magam is megjártam a poklokat, míg végül pszichológusi és addiktológusi segítséggel sikerült leállnom a kudarc-ivással.

Elmentem az Anonim Alkoholistákhoz is, és végighallgattam a történetüket, láttam felépült és visszaeső függőket egyaránt. Mit mondjak, nehéz út mindkettő. Tehát ha rajtam múlva, én bizony kivonnám az összes (és mindennemű) szeszt a forgalomból, és biztos vagyok benne, hogy egy boldogabb és józanabb társadalmat kapnék. (Értem ezalatt azt is, hogy a nagyivóra vagy alkoholistára nagyobb eséllyel tör rá a depresszió, és az agresszív bűncselekmények nagy számát is javarészt ittas emberek követik el. Az ital miatta megnövekedett öngyilkossági hajlandóságról ne is beszéljünk.)
Valóban nem épületes látvány a vidám cimborákból verbuválódott részeg társaság, akik már reggel felkurjongatják az utcát. Pár évvel ezelőtt a Moszkva tér felett laktam, ahol volt egy kicsike italdiszkont. Reggel kilenckor nyitott, előtte pár perccel ugrottam le én is kávéért. Véreres szemű, büdös emberkék sorakoztak az üzlet előtt, akik miután lekerült a lakat, „Megjöttek az alkoholisták!” felkiáltással vetették rá magukat a kicsike, enyhén kérdéses minőségű „pálinkás” üvegcsékre, és műanyag flakonos „borokra”. Utánuk mindig egy néni (meghatározhatatlan volt a kora, éppúgy lehetett negyven, mint hetven) érkezett, aki „ipari barackot” vett remegő kézzel, és mindig azt mondta, dehogy neki kell ez, a munkásoknak viszi. Aztán ezek az emberek a kapualjakban, az utcán iddogáltak, és lettek buták vagy beszólogatósak, ki-ki habitusa szerint. Szóval nem kedvelem az ivást, történjék az utcán, kocsmában vagy a lakások mélyén. De megint csak azt látom, holmi ködös, népjobbító látszatintézkedés készül (mint az általam már kommentált dohányzás esetében), ami csak elterelő művelet, hogy addig se a komolyabb, húsbavágóbb dolgokra figyeljünk. Hogy úgy tűnjék, itt aztán rend lesz.
Kérdés persze, kik fogják ezt betartatni: dohányosügyben se láttam még megbüntetett embert, dohányzóvadászt, pedig azóta többször vettem elő a cigimet, ha sokat kellett egy villamosra várnom. A rendelet a már beivott embert nem tartja vissza: egy jó kocsmatúra után ugyanúgy kinyitja a sokadik sört a metróban – aztán próbálják behajtani rajta a büntetést. A parkokba is mindig ki fognak ülni a fiatalok, mert jó a parkban inni. Annak idején mi „köztérizésnek” hívtuk a dolgot. Már minden bezárt, vettünk az éjjelnappaliban bort, és remekül elvoltunk reggelig. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy például a Liszt Ferenc téren begurítsanak a nagy melegben egy sört, hát vesznek egyet a sarkon, és a szobornál bedöntik. És gondolom a szintén köztéren rendezett – nagy pénzt hozó – össznépi italozásokat nem fogják leállítani… Szóval mindez szerintem egyáltalán nem azért van, hogy a társadalmat megmentsék az alkoholizmustól. Inkább csak megint egy demonstratív, semmitmondó, hatástalan és demagóg valami készül.